Wassernixe blogja

Függöny (?)

2011-05-07T18:37:00.000+02:00

Amikor nem írok ide, az legtöbbször azért van, mert megvan az a bizonyos lelki egyensúly vagy épp el vagyok foglalva valami mással. Vagy egyszerűen nincs kedvem (ide) írni. Most sincs. Viszont kitűnően érzem magam és sokfelé járnak a gondolataim, erről most minek is írjak. Szóval egyelőre lehúzza a függönyt az amúgy is hellyel-közzel működő blog. Meglátjuk lesz-e kedvem még újrakezdeni.

Kerék-pár

2011-03-12T11:11:00.001+01:00

Egy csomó filmben úgy találnak rá az emberek életük szerelmére, hogy a férfi verőfényes napsütésben autókázva valami jelentéktelen dolog miatt nem figyel a vezetésre és leszorítja az útról az épp arra kerékpározó nőt. Háttérben szépséges táj, valami francia vagy brazil andalító zene.
Talán tekernem kellene ma egy kicsit nekem is.

Önértékelés

2011-01-28T18:35:00.000+01:00

Ma ajánlottak egy könyvet, egy amolyan hogyan legyünk boldogok kézikönyvszerűségről van szó. Olyan tanácsokat ad benne a szerző az olvasónak, mint például, légy olyan, mint amilyennek a jó barátaidat elképzeled, légy pozitív realista, ne légy túl kritikus önmagaddal szemben, keresd magadban a jót stb. stb. Szóval a mai napomat utólag kiértékelve két dolgot találtam, amivel ma hozzá tudok járulni a pozitív önértékelésemhez. Segítettem egy barátomnak és különösebb gondok nélkül ettem evőpálcikákkal. Felebaráti szeretet és kézügyesség kipipálva. Mára ennyi elég a jóból, most megyek olvasni. Orvosos-összeesküvéses klisékkel teli krimi kipipálva.

Cartoon

2011-01-19T16:19:00.000+01:00

Judy Horacek ©

Üzenet

2011-01-11T23:05:00.000+01:00

0000001010101000000000000101000001010000000100100010001000100101100101010 1010101010100100100000000000000000000000000000000000001100000000000000000 0011010000000000000000000110100000000000000000010101000000000000000000111 1100000000000000000000000000000000110000111000110000110001000000000000011 0010000110100011000110000110101111101111101111101111100000000000000000000 0000001000000000000000001000000000000000000000000000010000000000000000011 1111000000000000011111000000000000000000000001100001100001110001100010000 0001000000000100001101000011000111001101011111011111011111011111000000000 0000000000000000010000001100000000010000000000011000000000000000100000110 0000000001111110000011000000111110000000000110000000000000100000000100000 0001000001000000110000000100000001100001100000010000000000110001000011000 0000000000001100110000000000000110001000011000000000110000110000001000000 0100000010000000010000010000000110000000010001000000001100000000100010000 0000010000000100000100000001000000010000000100000000000011000000000110000 0000110000000001000111010110000000000010000000100000000000000100000111110 0000000000010000101110100101101100000010011100100111111101110000111000001 1011100000000010100000111011001000000101000001111110010000001010000011000 0001000001101100000000000000000000000000000000000111000001000000000000001 1101010001010101010100111000000000101010100000000000000001010000000000000 0111110000000000000000111111111000000000000111000000011100000000011000000 0000011000000011010000000001011000001100110000000110011000010001010000010 1000100001000100100010010001000000001000101000100000000000010000100001000 0000000001000000000100000000000000100101000000000001111001111101001111000

üzenet

Összefoglaló pár mondatban avagy mit tanultam a héten

2010-12-12T09:51:00.000+01:00

A takarítás a társadalom által teljesmértékben túlértékelt aktivitás.

Az internetnek olyan bugyrait fedeztem fel magamnak, amikről eddig fogalmam sem volt, hogy efféle módon léteznek. Még ámulok és bámulok. Nagy az Isten állatkertje, ahogy szokták volt mondani. És annak nagy részét chat oldalakra terelték be.

A tél hideg. A hó nedves. A jég csúszik.

Az embernek, legyen bármennyire önálló és magabiztos, néha szüksége van egy kis kobaksimogatásra. A „ne aggódj, rendbe jönnek a dolgok“-féle mondatok legtöbbször kiborítóan idegesítőek, nem is segítenek a bajon, de a megfelelő ember szájából néha mégis gyógyírként hatnak.

Katicabogarak

2010-12-06T08:08:00.000+01:00

Volt már arra "panasz" innen-onnan, hogy túl sok a blogon a kép illetve a videó. De hát ez van, ez is én vagyok, különben is, mi az a sok? Meglehetősen vizuális típusú ember lévén nálam ez még kevésnek is számít. Szeretem a szépet, az esztétikusat, a formát és az érdekeset. Ezért jön most még egy fotó.
Nemrég, mielőtt leesett volna az első hó, sikerült egy pillanatképet elsütnöm Pozsony belvárosában. Imádom ezeket a katicabogarakat, még akkor is, ha nincs hét pöttyük.

Megint ábécé

2010-12-01T22:14:00.000+01:00

Egy beszélgetés során, mégpedig Vidám Parker barátommal, került szóba, mikor és miért kezdtünk el blogolni. Lassan két éve, hogy először próbálkoztam meg ezzel a dologgal, fura, hogy az milyen sok idő. Vettem a bátorságot és visszaolvastam néhány régi bejegyzésem. Nem is tudom megmondani, milyen érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Viszont eszembe jutott, hogy kipróbálom újra ezt az asszociációs játékot. Magam is kíváncsi vagyok most milyen irányba visznek el a gondolatok.

A: azt sem tudom hol kezdjem
Á: árral szemben
B: bizonyosság
C: cinizmus
CS: csináld magad
D: dúdolni halkan
E: emberség
É: értem, nem értem, értem, nem értem
F: Frida Kahlo
G: gondolni sem merek arra, mikor lesz majd tényleg világvége
GY: gyere velem rózsát szedni (ez tényleg nekem jutott eszembe?)
H: huncut mosoly
I: az Igazság odaát van
Í: írás
J: a Jövő itt kopogtat már az ajtón
K: kávé, mi más. tejjel, habbal, cukorral, csészében, bögréből, jó sok és finom
L: nincs Lehetetlen
M: monszun
N: Nincs lehetetlen
NY: nyújtózkodni reggel az ágyban, aztán megfordulni a másik oldalamra és tovább aludni
O: olvasnék. sokat, jót, újat, régit, Dosztojevszkijt, angolokat meg eddig ismeretlent is
Ó: óval nem kezdünk mondatot
Ö: önzés
Ő: őskor
P: pontosság, ezt a dolgot időközben elvesztettem valahol. meg kell találnom
R: rágógumi
S: filmSorozat
SZ: szerelem
T: a Türelem egyértelműen nem az erősségem
U: utálunk olyan sok mindent, pedig inkább azzal kellene foglalkoznunk, amit szeretünk
V: valóság
X: xénialáz
Z: zenedoboz

Dizájncsere

2010-12-01T20:13:00.000+01:00

Cserélni kellett a blog dizájnját, mert sajnos a régi nem működött úgy, ahogy kellett volna. Pedig szerettem a Carringtont a kis ceruzarajz liliomjaival és visszafogott eleganciájával. Viszont ha már változás, akkor legyen nagy. Hosszas keresgélés és próbálgatás után maradok itt ennél, bár színes, bár néhol piros, bár figurás, de ez van.
PS: A fenti rajzon nem én vagyok, tulajdonképpen nem is nagyon hasonlít rám :).

Kaffeefleck

2010-11-30T22:16:00.000+01:00

Ezt muszáj megmutatnom. Egyrészt mert fantasztikusan néz ki, másrészt mert imádom a kávét.

via Flickr

Bevásárlólista

2010-11-08T00:22:00.000+01:00

két alma

egy liter tej

és vaj a vajaskiflihez

némi jóindulat

egy üveg édeskés fehérbor

hit a jövőben, az emberekben, szerelemben, a napi kínálattól függően

egy camembert

ne felejtsd el visszavinni a visszaválthatós üvegeket és az önmarcangolást

Tükör

2010-11-06T23:41:00.000+01:00

Az esti fogmosáskor belepillantottam a fürdőszobai tükörbe és megütközve, értetlen arccal figyeltem. Mert sírt a tükör. Megsajnáltam. Vigasztalva megtörölgettem, hogy nyikorogva csúszkált a törölköző az üvegen. Nem tudom, miért sírt és miért nem hagyta abba. Próbáltam átölelni, de nem fértem hozzá közel. Próbáltam megsimogatni a karját, de az nincsen neki. Kérdeztem, mi a baj, de nem értettem a választ, párás lett az üveg a leheletétől. Csak sírt, peregtek a könnyei, hogy már nem bírtam nézni. Aztán ráborítottam a könnyekkel átitatott törölközőt, hogy ne lássam. Ha holnap reggel megint kimegyek a fürdőszobába, talán még mindig ott fog szipogni a törülköző alatt, bedagadt, piros szemekkel.

Ihlet

2010-11-02T13:34:00.000+01:00

Ma idetalált hozzám egy múzsa. Agyoncsókolgatta a homlokom, de csak kutyafuttában végezte el a dolgát, mert az ihlet ott ragadt valahol a homloklebenyem környékén. Nem bír lecsorogni kétoldalt a karomon át a kezembe. Ujjaim türelmetlenül dobolnak az asztalon. Beszorult az ihlet.

Párbaj

2010-11-02T09:20:00.001+01:00

Jogomban áll visszakérni tőled a vért és verítéket, követelni az alázatot az alázatomért, arcodba dobom a kesztyűt és párbajra hívlak téged. Erre kelletlenül nyújtod nekem a kezed, erőtlenül kezet fogsz és közönyösen továbbhaladsz. Állok néhány percig bambán, felveszem a fehér kesztyűt a földről és leporolva zsebre teszem.

Máshol

2010-11-01T22:06:00.000+01:00

Él egy másik ember egy másik helyen. Egy olyan helyen, ahol az emberek hatalmas fák odvaiba építik a házaikat és ahol szappanbuborékok úsznak az égen. Egy másik ember ott könyököl csukott szemmel a faodú ablakában, napsugarak simítják hátra arcából az eltévedt hajtincseket. Kalács és forró tea illata száll ki az ablakon, porcica játszik egy gomolyaggal a kemence mellett. A könyvtár polcai rogyadoznak a színes kötetektől, fonalak súlya alatt nyikorog a szekreter. A kockás pléd alatt megbújik a szerelem. Talán egy másik helyen, egy másik ember.

Mindenszentek & Halottak napjára

2010-10-31T14:50:00.000+01:00

Kecske-kapu úti temető, Pozsony

Perfect Stranger

2010-10-29T18:42:00.001+02:00

Néha különleges dolgokra hívják fel az emberek a figyelmemet. Mint ez itt.

Séta

2010-10-29T09:55:00.000+02:00

Csípős, hideg szél és komor arc.
Először elhomályosult előttem az utca, majd a nedves gyötrelem összegyűlt a szemem sarkában,
felszántva a zúzmarát lepergett az arcomon.
Egy csepp, két csepp, könnycsepp, meg tíz,
olvad a jégszív,
csepereg a víz.

Recycling

2010-10-13T20:33:00.000+02:00

Biológiai úton lebomló és komposztálható vagyok. Tessék jönni és vinni egy darabot a leendő anyaföldből.

Csillaghullás

2010-10-04T23:36:00.000+02:00

Do you remember the first kiss? Stars shooting across the sky. Ezt énekli. Én meg már nemigen emlékszem. Meg nem is kérdezi senki. Mostanában leginkábbb akkor hullanak a csillagok, ha belülről kiabálok, őrjöngök, hogy beleremeg a fekete ég és kilazulnak benne a csavarok. Akkor berezegnek a csillagok is és egyenként kopannak a hideg kövön.

Van aki csendben, magában őrül meg, először nem látszik rajta különösebb tünet. Csak például a vonatban ülve kinéz az ablakon, a másik oldalról valaki visszanéz, törölgeti a szeme alól az elmosódott festéket, kis pierot. Ugye szólnak majd, mielőtt az őrületből már nincs visszaút?
Van aki hajnalban kiáll a felüljáró korlátjához és várja, hogy a felkelő nap lassan felperzselje a testét. Bokától és cipőtől halad a fénysugár felfelé, térd, csípő, derék, széttárt kezek, a tébolyult ordítást már elnyeli a kristálytiszta fény.

Vámpíros, de sokkal jobb, mint ami mostanában divat

2010-10-04T23:08:00.000+02:00

Időt beoszt, előre néz és halad

2010-09-22T14:53:00.000+02:00

Egyre gyakrabban előfordul, hogy nem találok időt arra, amire igazából szeretnék energiát fordítani. Jürgen is kifejtette nemrégiben, hogy tervez, tervez, aztán valahogy kifut az időből. Pedig én is pontosan ezen akartam változtatni néhány hónapja és most megint ugyanott találom magam, ahol akkor voltam. Sőt, bizonyos szempontból még rosszabb is a helyzet, bár ez relatív. Nem foglalkozom ezernyi projekttel, hogy levegő után kapkodnék. A probléma inkább abban lehet, hogy nem osztom be kellően az időm, vagyis inkább sehogy sem osztom be, mindig történik valami, ami miatt el kell halasztani a szívemnek kedves dolgokat, vagy energiám nincs már esténként semmire. Legfeljebb ágyban, párnák közt halni meg.

Tegnap viszont végre foglalkoztam azzal, amivel akartam, amin már egy ideje agyalok és közben megnéztem egy részt a Star Trekből. Mindjárt jobban érzem magam. Ma ugyanaz vár, talán a Star Treket lecserélem egy Kisvárosi gyilkosságokra. Komoly munkálatokba kezdek, megemberelem magam és csinálom azt, amit szeretek, önkifejezés, az pedig jól esik. Mindenképp rendbe kell szednem magamat, a közvetlen környezetemet, az időbeosztásomat, a terveimet és felállítani egy fontossági sorrendet. Úgysem lehet mindig betartani az ilyesmit, viszont nagyjából el kell döntenem mi a fontos és mi nem az. Amit pedig muszáj, azt minél előbb el kell végezni, semmi halogatás, mert csak feltorlódnak a kötelességek és sehogy sem jutok előre. Alig van valamicske "valódi szabadidőm" naponta és azt a keveset bizony gatyába kell rázni.

Csütörtökön pedig koncert, Konvergencie, szabad ég alatt, biztosan hideg lesz este, vigyek sapkát, sálat? Mert Bach gyönyörű, de ha a lelket melegíti is, megfázástól biztosan nem véd meg.

Zsibbad a kezem

2010-09-20T23:20:00.002+02:00

Zsibbadni kezdett a jobb kezem, aztan rájöttem azért, mert fáj a reggeli tűszúrás nyoma. Vért vettek tőlem egy teli, nyüzsgő orvosi rendelőben. Egymás lábát tapostuk a nagy sietségben. Leültem, mindenféle számokat akartak tőlem, telefon és születési szám, mittomén. Jött a Tű én pedig sóhajtottam egy nagyot, mintha illenék eképpen tisztelettudóan köszönteni Őt. Az egyik nővér kérdezte, rosszul leszem-e. Nem. Jó, mert nem tudjuk, hogyan kell elsősegélyt nyújtani. Viccelődés, röhögcsélés, enhyénvörös vér bugyog a kémcsőbe, majd a kémcső besorakozik a többi kb. harminc másik mellé a polcon. Várja, hogy mi lesz. Én is várok.

Szeretem a napsütéses őszi délutánokat, szépek az ősz színei, repül az ökörnyál, ilyenek. Jó. Ilyenkor kellene verset írni vagy romantikus sétára indulni a Duna-partra. Ehelyett tömeggyilkosokról zenélnek a fülhallgatón keresztül az agyamba. Pontosan ez hiányzott. De komolyan.

VAST

2010-09-18T22:07:00.000+02:00

Dialógus

2010-09-08T08:29:00.000+02:00

Jó reggelt!
Hm...
Ramatyul nézel ki, mi van?
Hm...
Baj?
Esik.
Hát ha csak ez a gond.
Baszki, ne idegesíts hajnali hat órakor! Nincs esernyőm, azért gond. Mert még esernyőt venni sem sikerült tegnap, nem működött a bankkártyám. Bármi elektromoshoz nyúlok mostanában, az mind elszaródik. Számítógép, lámpa, internetkapcsolat. Gond van a karmámmal vagy mifene, oszt futkoshatok mindent elintézni. Csak aludni járok haza, azt se sokat, mert hajnalban utazni kell. És ne vigyorogj nekem, mert mindjárt a vonat elé taszítalak!

Azóta kissé ideges protagonistánk ivott egy forró fekete teát és jobban érzi magát. A másik szereplő valahol a vonatállomás sínei közt fekszik.

Lelkiismeretfurdalásos bejegyzés

2010-08-31T08:47:00.000+02:00

Tegnap koraeste vonattal utaztam hazafelé, kényelmesen az ülésbe tapadva, zenét hallgatva, olvasgatva. És cipőstül tettem fel a lábam a szemközti ülésre. Nem vettem tudomást róla, hogy rongálom az osztrák vasút tulajdonát, csak mikor a kalauz rám szólt illetve inkább szájat biggyesztgetve rám bólintott, jelezve, hogy ezt nem illik. Zavart mosoly, elszégyelli magát. Ez már majdnem vandalizmus. De tényleg, minden irónia nélkül, sajnáltam a dolgot.

A másik dolog, amiért lelkiismeretfurdalásom lehet/lesz: Arra készülök, hogy a helyi munkaügyi hivatal segítségével megrövidítsem a szlovák államot egy bizonyos összeggel és olyan anyagi támogatáshoz jussak, ami tulajdonképpen nem is jár. Alkalmanként jobb, ha elhallgatunk dolgokat, finomítunk rajtuk, de néha ez egyenlő a szemérmetlen hazugsággal. És ha ezt még lepecsételt és aláírt papírral támasztjuk alá, akkor garantált a rossz álom. Bár azt mondják, hülye vagyok, mindenki ezt csinálja, de akkor is! Becsületesség vs. pénz.

Ne zavarjátok köreimet!

2010-08-25T16:18:00.000+02:00

Adjatok egy csésze (bögre) valódi kávét! Valódi tejjel! A napfelkelte ugyan szép, de hagyjatok reggel inkább aludni! Ne bánjatok úgy velem, mint egy tudatlan, hülye kölyökkel! Hagyjátok, hogy csináljam, amihez kedvem van! Ne zavarjátok köreimet!

Szemüveg

2010-08-18T11:30:00.000+02:00

Új keretet kapott a világ és szélesedett a látóköröm. Szó szerint így van, ugyanis szemorvosnál jártam és új szemüveget kaptam. Végre. Nem szemüvegesek talán kevésbé értik, milyen fantasztikus érzés az, hogy megint LÁTOK! Látok és nem hunyorogva kémlelem a környezetem, nem tapasztom az orrom az üvegre, ha meg akarom nézni valaminek az árát egy kirakatban.
Az orvosi vizsgálat előtt tartottam attól, hogy kikapok majd a doktornőtől, mert nagyon rég nem jártam szemvizsgálaton. De kedves volt, nem volt leszidás. És hogy miféle szerkentyűi vannak egy szemorvosnak! A folyadékkal való szemembe spriccelés nem volt kellemes, de az ugráló fénypöttyöt kergetni a tekintettel az tetszett, és a színes léghajó is, ami egy szűk alagút végén élesedett ki előttem. Szóval vicces volt. Az optikus is kütyükkel állította be a szemüveget, de végre megvan. Szép is, jó is, szokás szerint drága is, de van. Annyira megszoktam már, hogyha hirtelen nem lennék olyan vak, mint amilyen, akkor is hordanék legalább valami befőttesüveges keretet. Állítólag intelligens vonásokat kölcsönöz az arcnak, engem pedig nem zavar ha okostojásnak néznek.

27

2010-08-09T16:49:00.001+02:00

... ok, amiért érdemes élni és amiért még nem mentem a Dunának. A sorrendnek nincs különösebb jelentősége.

1. család és barátok, akik csak részben akarnak a maguk képére formálni
2. a napfényes koraősz meleg és nyirkos illata késő délutánonként
3. meleg kávé, hideg kávé, tejes kávé, habos kávé stb., ezt csak egy pontnak veszem
4. ja persze még a tea is, leginkább fekete
5. a tervezés és az alkotás öröme
6. anyum szerb tortája, csak miattam, pedig nem is szereti csinálni
7. utazás, bárcsak több lenne belőle
8. beszélgetések, amik közben látod a másikon, hogy pontosan tudja miről beszélsz
9. kávéházban pohár bor mellett élőzene
10. gyertyaláng
11. történetek és szavakba öntött gondolatok, az olvasás öröme, Dorian Gray és Halál Velencében ésatöbbi, ésatöbbi
12. egy-egy elejtett mosoly, kedves szó, ölelés
13. meggörnyedt hát a hímzés felett, piros ujjbegyek, már annyira sem látok, hogy beletaláljak a fonallal a tű fokába, de azért még egy kicsit hadd csináljam
14. Hamburg, Elba, Currywurst meg erős széllökések mellett arcodba csapó vízpára, persze még sorolhatnám
15. hosszú séta a városban, figyelni az idegeneket és a város változó és mégis időtlen idők óta mozdulatlan arcát
16. frissen esett hó ropogása a lábam alatt
17. kellemes, pihentető alvás után ébredés, majd másik oldalamra fordulás és továbbalvás
18. érzékek, az akácfa meg a mindenféle virágok illata, hideg, évszázados falak tapintása, az égbolt szépszéges színei, madárcsicsergés, málnaíz
19. vasárnapi forró húsleves otthon a szülőknél, aztán veszekedés, hogy mi menjen a tévében
20. frissen sült, esetleg főtt (ide helyettesíts szinte bármit) illata, amit saját magam készítettem
21. karácsony
22. másoknak örömet szerzés, az előző ponttól teljesen függetlenül
23. esőcseppek koppanása az esernyőn (csak el ne felejtsek venni egy újat)
24. gondolatok, érzések és tapasztalatok megosztása egymással
25. jól elvégzett munka után megérdemelt pihenés
26. szombat reggelek
27. nemrohanás, nemidegeskedés, nyugodtság, semmi stressz

Hú, de nehéz volt összeszedni a 27 pontot. Talán ezen kellene javítani az elkövetkező évben.

Okos gondolat

2010-08-07T12:08:00.000+02:00

Az élet ugyebár fura dolgokra képes. Például emberek és embercsoportok érdekes kombinációit hozza össze egy helyen. Vannak csoportok, ahova könnyen és jól beilleszkedünk, van ahova kevésbé. Van ahol kedvesek és érdeklődőek az emberek, van ahol kevésbé.
Mi ebből a tanulság? Maradjunk otthon egy jó könyv és egy csésze tea társaságában.

Lyukasharisnyás monológ

2010-07-28T18:57:00.000+02:00

Kilyukadt a fekete harisnyám és a lábam egyik ujja, méghozzá a Böbe nevezetű, kikandikál a lyukon. Az elfutott szemet nézegetve eszembe jutott, hogy a két világháború közti időkben, azt hiszem Amerikában, léteztek olyan szalonok, ahol a hölgyeknek barna festékkel harisnyát festettek a lábukra. Az akkori divat szerint még függőleges csíkot is húztak a vádli és a comb hátsó részére. A tökéletes illúzió. A festék és a szolgáltatás együtt még így is olcsóbb és elérhetőbb volt, mint a nájlon.
Romantikus idők lehettek azok, amikor egy pár selyempapírba és elegáns dobozba csomagolt nájlonharisnya tulajdonképpen luxusszámba menő ajándék volt.

Érdekes, hogy az ember miként definiálja magát ruháin, megjelenésén keresztül. Öltözékünk is persze egyfajta kommunikációs felület. Nemcsak az árul el rólunk valamit, ha túl sokat törődünk a megjelenésünkkel, de az is, ha nem. És itt lép képbe a tudatosság. Mi az, amit láttatni akarok magamból, és mi az, amiről azt akarom, mások lássák bennem. Ha valaki lehetőségein belül a megjelenésén keresztül kommunikálja embertársai felé a világról alkotott képét, értékrendjét, vagy ha magasról tesz az egészre, az is teljesen rendben van. Szerintem baj akkor van, ha különösebb kritika és gondolkodás nélkül elfogadjuk azt, amit mások elfogadhatónak tartanak. Nem nézünk önmagunkba és nem vizsgáljuk felül, mi az ami a csomagból hozzánk is illik és mi az, amit ez a csomag tulajdonképpen kínál. Például engem mindig megmosolyogtat, amikor a fogyasztói társadalomban felnevelkedett és azt részben működtető tinédzserek előszeretettel öltenek magukra punk stílusjegyekkel ellátott ruhatárat, amit persze egy nagy, lehetőleg amerikai koncern dob piacra. Ugye erre mondják, hogy paradoxon?
Szerintem bármit magunkra aggathatunk, amíg tudjuk, mit miért teszünk. Bármi jobb annál, mintha csak a világ által diktált szabvány tükröződik rajtunk vissza, míg belőlünk semmi sem látszik.
Szóval most megyek és tudatosan megvarrom a harisnyámon a lyukat.

Weöres Sándor: Olvadás

2010-07-24T22:58:00.001+02:00

Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.

Színes buborékok

2010-07-24T22:16:00.001+02:00

Az utóbbi hetekben (jól van na, hónapokban, sőt talán években) kissé nehezemre esik a koncentrált és hosszabb ideig tartó egydologragondolás. A fejemben rengeteg ötlet van, elképzelés, színes buborék, kapkodom a fejem egyiktől a másikig. Mikor aztán a tettek mezejére lépnék, hogy megvalósítsak, kézzel foghatóvá tegyek belőlük bármit is, elszáll minden kedvem. Eltűnik a buborék és a helyébe lép másik kettő. Osztódó buborékok. Ha festőművész lennék, nevezhetnénk ezt mondjuk alkotói válságnak, ugye? Talán azért történik ez, mert bármennyire is igyekszem, a kezem alól kikerülő dolog nem hasonlít a gondolatban felvillanó kidolgozott egészre. Lehangoló egy helyzet. Hiába, az ötlet nem minden, azt életre is kell kelteni. Pedig ott, a fejemben, látom a buborék egészét és részleteit egyszerre, a felületén táncoló fényt és szivárványszíneket. A kezeim között azonban csak a levegő marad. Tanulnom kell, még nagyon sokat. Csak ne lennék ennyire türelmetlen.

Klikk, klikk

2010-07-20T17:32:00.000+02:00

A tudásszomj árt az egészségnek, ez már részemről bizonyított tény, ugyanis fájósra olvastam a szemeim a számítógép előtt és a hátam is majd' beszakad. De hát annyi minden van, amit el KELL olvasni és utána KELL nézni. Például ezt, ezt, meg ezt is itt. Pedig alig csetelek ~~már~~ és nem építek virtuális farmot, miegyebet (sosem játszom a gépen), mégis az utóbbi napokban állandóan itt ülök a monitor előtt. Rohamokban jön rám ez a dolog. Néha napokig felé sem nézek a gépnek, épp csak a szükséges életjelet adom magamról a külvilágnak. Aztán ha rákattanok valami témára, akkor elsüllyedek a információ feneketlen kútjában. Ha időm engedi, akkor ez nem olyan nagy gond, viszont ha valami fontos emiatt mellékvágányra kerül, akkor az már bizony zavaró körülmény. A kíváncsiság rendkívül jó dolog, de természetében rejlik, hogy csillapíthatatlan. Titeket nem kap el néha az ámok, hogy észre sem veszitek, már lement a nap, vagy már újra felkelőben van?

PS: Ezentúl hívjatok Miss Audrey Radcliffnek. [Steampunk Name Generator]

Rekkenő hőség

2010-07-16T17:05:00.000+02:00

Hajnali háromnegyed kettő. Már aludnék egy kicsit, csak ne lenne ennyire meleg. A sötétben homlokom az ablaküvegre tapasztom és a redőny rései közt figyelem a közelgő vihart. Hátha lehűl a levegő és pihenhetek egy kicsit.

Fél három. Az eső és villámok miatt nem lehet ablakot nyitni. Fekszem az ágyon, várom a villámlást és az azt követő mennydörgést, hogy ki tudjam számolni, milyen távol ütött be az istennyila. Egy, kettő, három, négy ... 1,36 km ...

Hernyó

2010-07-15T18:30:00.003+02:00

Volt már olyan érzésed, mintha a lelkednek nevezett valami bebábozódva csüngött volna egy selyemfonalon tested sötét, üreges belsejében? Puha, selymesen fehér gubó. A változás katalizátora a konfliktus. Miféle konfliktusba kerülhet egy bábba zárkózott hernyó egy fekete lyukban?

Nina Simone

2010-07-15T18:30:00.000+02:00

Vízköpő

2010-03-30T22:49:00.000+02:00

Hazafelé jövet beleragadt a cipőm sarka a macskakövek közti résekbe. Ezért ne hordj magassarkút, mert minek is. Hátráltat, lelassít, félreértelmez. Egyik lábam odatapasztva, pedig lépnék már előre. Egy vízköpő meg röhög rajtam az egyik ház kapuja fölül. Meghúzódik a bejárat fölött a szomszéd ház közelébe húzódva. Hülye kis dög, de szívesen cserélnék veled. Guggolni épületek kellemesen hűvös árnyékában, nézni naphosszat a járókelőket, azok nyűgjeit és sorsait. Nézni őket, amint gomolyagfelhőként követik őket gondjaik, örömeik és vágyaik gubancai. Kővigyor, időnként feléjük hajítani egy kis kavicsot, fejeken koppan a vakolatdarab. Zöld színű a szomorúsággal keveredett homlokráncolás felhője. Kopp. Kékes, apró sárga foltos a bizakodó várakozásé. Kopp. Aranyló sárga a gyerekes örömé. Kopp. Fehér a fáradt emberé. Kopp. Mályvaszín a száj sarkában megbúvó, szemtelenkedő mosolyé. Fejemen kopp.

A mai nap fénypontjai

2010-03-30T19:47:00.000+02:00

Majdnem kiraboltak egy üzletben, szerencsére sikertelen maradt az akció. Ha nem, azt hiszem nem tudtam volna megőrizni a lélekjelenlétem és követelni, ami az enyém. Így azért részben sikeresnek mondhatom magam. Az aluljáróban játszó utcazenész járt ezzel jól, mert hálából a jószerencsémért adtam neki egy marék aprót.

Állásajánlatok nemhogy nem döngetik a falakat, de még egy visszajelzést sem kaptam az életrajzaimra. Viszont két felhívást, hogy értékeljem az adott cég állásinterjúját, már igen.

Ha a bunkóság virágozna, egynéhány ismerősöm bizony terebélyes bokorként illatfelhőbe borulna, mint a pünkösdi rózsa.

Hogy valami jót is mondjak, szabadnapom lesz és ki is fogom használni annak rendje és módja szerint. Juhhé.

Lost things

2010-03-27T21:37:00.003+01:00

Fent magasan

2010-03-23T00:04:00.000+01:00

Ma Jürgennel csevegtem reggel a neten, mesélte, hogy épp Hamburgba indulnak kirándulni. Gondoltam szép idő lesz náluk is, nekem legalábbis visszatükröződött a szemtelen napsütés a gépem monitorán. Automatás kávét lehörpint, pedig mondtam, hogy eztán sose. Belefeledkezik a munkába (ne felejtsek el csíkokat húzni a naptárba, már csak 39 nap).
Késő délután ill. este egy váratlan látogatás ért, régi (jelenleg) frankfurti barátom jött újra Pozsonyba. Vele beszélgettünk irodalomról, mit tud az, amire mi magunktól nemigen jövünk rá. A jövőről, mi várja az emberiséget, minket húsz év múlva, hol tartunk majd és lesz-e mikrocsipp valamelyik testrészünkben. Aztán mikor már a pincér is túlkiabálta a csapatnyi olasz turistát a vendéglőben, elindultunk hazafelé.
Itthon Aeemit mutatott meglepetést, itten, Jürgennél. Meghatódtam, hangosan nevettem és még jobb kedvem lett. Köszi!!!

Amit nem szeretnék többet:

2010-03-13T22:03:00.000+01:00

olyan munkát elvállalni, ami igazából nem is nekem való.
szorongani mások hibái, felém kinyilvánított érzelmei vagy cselekedetei miatt.
belekezdeni valamibe, aztán befejezetlenül abbahagyni azt.
gonosznak lenni másokkal, akik nem érdemlik azt meg.
egy kupac szerencsétlenségként lapítani társaságban.
sajnálni magam tehetetlenségem és korlátaim miatt.
automatából „kávét” inni.
kibújni a felelősség alól.
elhanyagolni azokat, akiket szeretek.
keveset járni a várost és nem figyelni a világot.

bizonyára ezeregy dolog van még, de ma jó napom van, ez is elég lesz.

Dreaming

2010-03-13T12:55:00.000+01:00

If you're fond of sand dunes and salty air,
quaint little villages just here and there.

Csakazért sem

2010-02-17T20:16:00.000+01:00

Rég nem jegyzeteltem ide semmit és általában akkor jön meg megint a kedvem, ha valami rossz történik vagy szomorú vagyok. Most csakazért sem írok semmi szorongósat, akkor sem, ha épp úgy érzem, mintha egy kötéllel kötözték volna meg a szívemet, mint a sonkát, és szorongatnák vele azt. Enyhe túlzással.

Új évtized!?

2010-01-17T13:02:00.000+01:00

Nem szoktam különösebbképp évet összegezni, meg már közeledünk február felé, de most ilyen hangulatom van, na.
Viszont nehezemre esik, mert azt sem tudom hol kezdődött vagy hol végződik az előző év. Csak részletekre tudok visszaemlékezni, a májusi akácfaillatra a vonaton, több költözésre a kelleténél, a felnőtt élettel való állandó konfrontációra, kudarcokra, már ismerős vagy addig ismeretlen helyzetekre, idegen arcokra. Hirtelen kinyitom a szemem és már 2010-et írunk. Gyerekkoromban ezzel a dátummal scifik is íródtak. Szóval új év, új évtized, és megint pakolássza valaki rám döntések nehéz súlyát. Kínlódom alattuk hosszabb-rövidebb ideig, aztán megint simán jobból választok.
Nehéz lesz ez az év azt hiszem, mert változások következnek, amiket általában nehezen viselek. De szükség van rájuk, azt érzem. Akkor is, ha fogalmam sincs milyen irányba visznek majd. Szorítok magamnak, hogy ne süljön el a legrosszabbul.

Többszörös személyiség

2009-12-30T00:59:00.001+01:00

A karácsony egy rendkívül kellemes ünnep, de egy idő után ezt is elkezdi unni az ember lánya. A szaloncukrot, kalácsot is, meg a villogó fényeket, rénszarokat, kinél mi a szokás otthon. Olyankor aztán leül a gép elé, csakúgy, nézelődni. Ismerkedik a világhálóval. Egy szó mint száz, beírtam a nevem kíváncsiságból a gúgliba. Ha valaki azt mondja, sosem csinált ilyet, szerintem hazudik. Mit ad isten, kidobott a gép 93.400 találatot, amelyekből persze nem mind használható, de találtam néhány meglepő dolgot.

Hozzá kell tennem, nincs kimondottan szokványos család- és keresztnevem, így együtt. Saját magamról csak a facebookos adatlapom jelent meg, de más dimenziókban élő alteregójaimról érdekes dolgokat tudtam meg. Például él valahol Magyarországon egy informatikus könyvtáros ugyanazzal a névvel, mint én, akinek van egy kisfia és tíz évvel idősebb nálam. Aztán létezik egy Szökevény című magyar film, aminek a stáblistáján felbukkan a nevem. Ki tudja mit csinálhatott ott a másik énem. Talán vágó volt vagy díszlettervező? Aztán van még egy alapítványi kuratóriumi elnök, aki többször is feltűnik egy bizonyos cég alkalmazottjaként, ami elnevezésében engem erősen emlékeztet egy közismert szektára. Nem mondom meg melyikre, lehet találgatni.

Fura dolgok ezek, akkor is, ha egyébként semmi közünk egymáshoz, mégis, ki tudja ki kinek rokona, felmenője. Sosem lehet tudni. Azt eddig is tudtam, hogy létezik két irodalmár ezzel a családnévvel, de azt hittem, hogy egyébként inkább ritkaságszámba megyünk. Hát tévedtem.

Majdnem tökéletes

2009-12-16T21:45:00.000+01:00

Egy majdnem tökéletes cappuccino egy kedves gesztustól, egy elegáns kéztől és egy pimasz mosolytól lesz megismételhetetlen.

Forduljon Wassernixéhez!

2009-12-10T21:37:00.000+01:00

Épp olvasok valamit. Egy mulattató kis könyvet, melynek főhőse annyira unja az állását nagybátja halkereskedésében, hogy a következő hirdetést adja fel a helyi újságban:

Forduljon Psmithhez!

Psmith majd segít!

Psmith mindent elintéz!

Önnek szüksége lenne

valakire, aki eljár peres ügyeiben?

Valakire, aki elintézi üzleti ügyeit?

Valakire, aki sétálni viszi a kutyáját?

Valakire, aki meggyilkolja az Ön nagynénjét?

Psmith elintézi!

Bűntény nem akadály!

Bármilyen megbízása van

(feltéve, hogy halakkal nem kell dolgozni),

forduljon Psmithhez!

Mostanában (megint ill. még mindig) én is unom a munkám. Lehet, hogy kicserélem a nevem Psmith-tel, holnap felkerekedem és feladom valamelyik újságban én is ezt a hirdetést. Unja a régit, a jól beváltat és szeretne egy új, energikus alkalmazottat? Forduljon Wassernixéhez!

Szivetmelengetős

2009-12-07T21:06:00.000+01:00

Kellemes félhomály a szobában, ágyon fekvés, pihengetés, kell szerezni egy pohár gőzölgő teát. Körülbelül öt másodperc alatt igazi karácsonyi hangulatom lett ettől itt. Ebben az évben először. Kár, hogy kicsit melankolikus a dal. De hát ... (Legszívesebben ideposztolnék még vagy tíz videót, de jobb lesz, ha a youtube-on keresgéltek tovább.)

Pillanatnyi jókedv

2009-11-30T22:26:00.000+01:00

Szemben ült velem és dörzsölgette a fáradt szemeit. Olyanokat mondott, hogy Henry Miller, meg régen és hogy szerette. Én meg csak azt tudom, hogy pislákolt a mécses az aztalon és egyszercsak eltűnt. Kint meg vihogva ugrált az eső a tócsába, játszott.
Aztán abbahagyta a játékot. A levegő se mozdult többet.

Karácsonyi vásár

2009-11-27T20:03:00.000+01:00

Elfeledkeztem róla, hogy ma nyílik a karácsonyi vásár és a belváros felől jöttem a lakásra. Ennyi embert egy helyen, csillogó-villogó mindenfélét és elektromos rénszarvas szarvat (ezt meg hogy írják?) már rég láttam. Kezdődik az őrület.

#104

2009-11-26T19:46:00.000+01:00

Miért van az, hogy jó kedve van az embernek, de elég egy fél mondat, egy fél gondolat vagy egy fél emlék és teljesen elszontyolodik? Hogy apróságok, tulajdonképpen lényegtelen dolgok képesek pillanatok alatt kihúzni a lábunk alól a talajt? Régebben minden lepergett rólam. Ha nyomot is hagyott bennem egy-egy fájó felismerés, emelt fővel tovább tudtam haladni. Most minden bánt. Csapongok. Előfordul. Legalább van mi közt csapongani, nem vagyok búvalbélelt egész nap. (Látod Jürgen, igyekszem, pozitív hozzáállás.)

Nehéz értékelni a dolgokat, amik vannak, és könnyű hiányolni azt, ami nincs. Könnyebbnek tűnik búslakodni, elmélyülni a lelkem szutykában, mint felülkerekedni önmagamon és megteremteni azt, ami hiányzik. Könnyebb másra hárítani a felelősséget, okolni mindent és mindenkit, mikor merről fúj a szél.
Most pedig megint fészkelődöm, nyűgös vagyok. Nem akarok másokat okolni, kifogásokat keresni, hogy miért vagyok képtelen élni, de magamon sem tudok változtatni. Elegem van már. Szűkös ez a hely, tudom, de valamiért nem tudok érdemben előrelépni. Csapongok és kapkodom, belekezdek és abbahagyom, elindulok, de megtorpanok. Most megint elkezdenék valamit, de hamar megunom majd és nem fogom befejezni. De igazából csak félek tőle. A kudarctól. Meg a sikertől is.

Van ilyen

2009-11-24T20:59:00.001+01:00

Félve mondom, de ma sikeresen zárhatom le a napot. Talán azt is megkockáztatnám, hogy kiegyensúlyozottnak, kicsit boldognak érzem magam. Nemrég leírtam, mire is lenne szükségem. Ha nem is végérvényesen és a teljesség igénye nélkül, de azért valami alakul e téren.
Van meleg tea, sőt kávé (!) is. A sok kávé még rosszul is elsülhet, de hadd legyen nekem is valami gyengém. A szemem kevésbé sajog, néha már nem is piros. Munkában gyakran foglalkozom mással, mint kellene, hogy ne kelljen állandóan a képernyőt bámulni. Igaz este behozom, amit napközben megspóroltam, de bebeszélem magamnak, hogy az már nem fáradtság. A rendszeres testmozgástól még messzi vagyok, viszont elkezdett fájni a lábam, ami azt jelenti, igenis megmozgattam. Most már talán lesz mitől fájnia. Alszom, és olyankor nem gondolok semmire, pihenek. Néhanapján aztán felcsillan egy értelmes gondolat a sok zagyvaság között, ami a fejemben búg. Nem tudom még meddig pislákol, esetleg még kitarthatna holnapig.
Ja, és az irodalom igenis hatással tud lenni a mindennapi életünkre, csak tudni kell milyen könyvet használjunk csalinak. A többi majd kiderül.

Esti izé

2009-11-15T21:10:00.000+01:00

Egy kis fehérbort iszogatok ma este. Meg kell mozgatnom még az agytekervényeimet és kiizzadni néhány épkézláb gondolatot. Úgy döntöttem erre csak egy jó vacsora, láblógatás és finom bor mellett vagyok hajlandó. Sikerült is kinyitnom az üveget, pedig nem voltam biztos benne, hogy menni fog. Van az úgy, hogy igenis sikert arathatunk a patriarchális társadalom és munkamegosztás ellen vívott küzdelemben.

Péntek 13.

2009-11-13T23:13:00.000+01:00

Péntek 13. van, de nem vagyok babonás, úgyhogy nem pánikolok. Kicsit talán még szerencsés is ez a nap, mert a Gondviselés (ha van olyan) megmentett önmagamtól. Úgyhogy péntek este egyedül ücsörgök saját gondolataim kissé feltornyosult kupacán és kivételesen nem az jut eszembe, mi olyan szar mostanában. Túlzott optimizmusra ez sem ad okot, mert azon gondolkodom, hogy akkor mi hiányzik. Ezt viszont előrelépésnek veszem. És hogy pont most mi is hiányzik?

Hideg tea helyett finoman gőzölgő tea.
Alapos hátmasszázs.
Állandó számítógép előtt üléstől nem sajgó és piros szemek.
Több idő másokra.
Rendszeres testmozgás.
Huzamosabb ideig egy helyben lakás, nemköltözés.
Pár értelmesnek tűnő sor az asztalon fekvő könyvről, amit egy ideje már bűvölök.
Alvás.
Pár értelmesnek tűnő saját gondolat.
Bátorság.

Ha ez egyszer legalább részben megvan, akkor szépazélet lesz.

Téves

2009-11-12T21:20:00.000+01:00

Azt mondják, én vagyok a fény az alagút végén. Basszus, nem veszik észre, hogy a rossz végén állok, nem a kijáratnál, és pirosan villog a fény, hogy ne erre, ne erre gyere!?

Minden a régi

2009-11-09T21:37:00.000+01:00

A megzakkanás még mindig tart. Már halucinálok is. Vagy nem, de az talán még rosszabb. Bonyolult? Igen. Érthetetlen? Bizonyára.
Rájöttem, hogy a mostani helyzet az utóbbi évek hosszú és fáradtságos munkájának eredménye, ami épp most kezd tetőzni. Vagyis még nagyon sokáig eltart majd. Gondosan elő van ez készítve. Minden sikerélményre jutott az évek során sok kudarc, hogy a jobbfajta pozitív érzések csíráját is kiirtsam magamból. Most hibát hibára halmozok, ellehetetlenítem magam és nemcsak a reputációm rontom, de ezzel együtt a vesztembe is rohanok. Tudom, hogy nem kéne és mit is kéne, de engem ez nem fékez, még csak le sem lassítja a vonatot, amin utazom. Volt már alkalom, amikor tanulhattam volna a hibáimból, de sosem tanulok. Vagyis igen, tanulok, csakhogy a végeredményen a tisztánlátás sem változtat, mert akkor is teljes gőzerővel haladok a vakvágányon. Mondtam, hogy zakkant vagyok.
Na, vége a melodrámának, megyek vissza dolgozni.

Massive Attack & Portishead

2009-10-31T14:03:00.000+01:00

Eztán egy ideig nem lesz a youtube-ról kölcsön kapott videó, ígérem!
Ha esetleg valaki megy a nov. 4-i koncertre, majd mesélje el milyen volt.

O que que é esse amor, d'água

2009-10-31T13:01:00.000+01:00

Namýšľam si

2009-10-28T22:00:00.001+01:00

Často som sa tomu bránila, ale musím si to priznať. Som ťažká intelektuálka, a preto je mizivá šanca na to, aby som bola niekedy naozaj šťastná.

PJ&B

2009-10-20T23:51:00.002+02:00

Diagnózis: psychosis; ajánlott terápia: kézrátétel

2009-10-19T19:55:00.000+02:00

Minden kétséget kizáróan és feltehetően végérvényesen megzakkantam. Lásd még meggyagyul, meghülyül, bedilizik, megbolondul, elmegy az esze, megtébolyodik, megzavarodik, becsavarodik.
Kész, ennyi, vége. Aus die Maus.

Séta délben

2009-10-19T13:01:00.000+02:00

Rég nem sétáltam ebédszünetben, pedig jól szokott esni. Most végre rászántam magam, nem zavart meg senki sem. Kávé a kézbe, éhgyomorra jól esik és húsz perc nyugalom, fellélegzés. Hideg van, de süt a nap, ilyenkor a naptól, széltől vagy hidegtől folyik a könnyem, vagy az orrom, vagy mindkettő. Csend volt a környék kis utcáiban, csak varjak károgtak és néha cipők alatt csikorgott az aprókavics. Romantika. Szeretem az őszt, mondtam már? De tényleg. A csontokat átjáró hidegnek serkentő hatása van. Bár még nem vagyok tisztában vele, mit is serkent.

Az árnyékomnak hova tovább fenékig érő haja lesz. Kellene egy hajvágás. Meg érvágás. Ki a gőzt.

Ist fast ein Jahr her ..

2009-10-18T23:54:00.000+02:00

Spleen?!

2009-10-18T23:28:00.000+02:00

Kicsit szarul érzem magam. Ez az érzés most nem olyan nagy világfájdalmas jajongás, inkább kicsit közönyös beletörődés íze van. Nem vagyok kimondottan szomorú, talán picit melankolikus. Mert nem tudom merre, nem tudom hogyan, de indulni, menni kéne. Csakhogy most egyszerűen nem megy. Nincs se erő, se bátorság, se semmi. Írhatnám, hogy úgy érzem magam, mint egy kalitkába zárt madár, nincs kiút a saját magam állította labirintusból, meg hogy üvegfalak, meg körbevevés, átnemtörés, bla-bla-bla … De ez mind csak giccses hülyeség. Ilyenkor kéne, hogy valaki felpofozzon. Hogy oda ne rohanjak, a szenvedő kis pacsirta, akit korlátoz a világ meg a maga tehetetlensége. Az sem segít, hiába próbálkoznak. Sose segített.
Önmagamból van elegem. Lehet, hogy már fel is adtam.

Nem találom a fogást a saját nyafogó lelkemen, hogy kitörjem a nyakát és eltemessem.

Close one eye

2009-10-14T00:26:00.000+02:00

Nem találok olyan videót, amit fel tudnék ide tenni, úgyhogy kattintani kell, bocs: Stripsearch
Napokig hallgattam. Ha valaha úgy döntenék, groupie-ja leszek egy rocksztárnak, akkor Mike Patton nagy esélyes lenne.

Jótett

2009-10-13T20:25:00.000+02:00

Ma rosszat cselekedtem. Vagyis visszautasítottam, hogy jót cselekedjek. Ami ugyanaz. Még jó, hogy a sors csak azzal büntetett, hogy húsz lépésnyivel arréb beakadt a cipőm sarka a macskakőbe, megbotlottam. Nem pedig azzal, hogy nem sokkal később a zebrán az autók elé estem volna. A legrosszabb talán, hogy néha nem is azért cselekszünk jót, mert az másoknak örömet okoz, egy kis fellélegzést jelent, hanem mert félünk a lehetséges büntetéstől, vagy mert biztatjuk a saját egónkat, hogy mi igenis jó emberek vagyunk.

Szellem

2009-10-13T10:09:00.001+02:00

Mostanában szellemeket látok mindenhol. Nem igaziakat, nem test nélküli árnyalakokat, akik hiábavalóan és elkeseredetten próbálnak kijutni a világból, ahol leragadtak, de mégis valami zavarba ejtőt. Káprázatot. Olyan embereket vélek látni az utcán, akik nincsenek is ott. Káprázik a szemem, mintha ismerős arcokat látnék velem szembe jönni, hirtelen a torkomban dobog a szívem. Máskor majdnem mosolyogva köszönök valakinek, mint egy rég nem látott ismerősnek, mikor megfordul, és észre veszem, hogy egy idegen áll előttem. Zavar, ideges pislogás. A szomszédomban, arcvonásaiban egy régi lakótársamat vélem felfedezni és megismerkedem egy idegen emberrel, aki nagyon emlékeztet valakire. Olyan, mint az illető húsz évvel idősebb mása. Hogy hasonlíthat ennyire egy ember valakire, aki több száz kilométerre lakik tőle és vagy két évtized áll köztük? Különös. Nem tudom mi ez, de nincs jó előérzetem.

Fogaskerekes

2009-10-05T22:36:00.000+02:00

Ööööö ... izé ....

Steampunk taxidermia

Clockpunk

Az ember mindig tanul valami újat. És rácsodálkozik a világra.
Ez itt meg kellene, hasznát venném.

Automatic Tea Making machine

Dal

2009-10-05T21:55:00.001+02:00

„Az első a siratás, ezen már túl vagyunk.

A második a hallgatás, ezen is túl vagyunk.

A harmadik és a legnehezebb: az ének, a dal.”

Hogy ez mennyire igaz. Fűszeres Eszternél olvastam.

Vonat

2009-10-02T13:53:00.000+02:00

A bécsi éjszakai vonat reggel fél nyolc körül érkezik a Lüneburger Heide környékére. Így október elején alacsonyan száll a köd a zöldes legelők fölött, gyönyörű látvány az ébredező tejfehér tájból itt-ott kibukkanó tehenek csoportja. Talán giccs, de szivetmelengetően idillikus.

A vonat halad Hamburg felé és miután röviden átrobog a külvároson, elénk tárul valami különleges. Az első, amit meglát az ember, az az Elba. Szélesen terül el a város belsejében, hatalmas víztömeg, ami átszeli a várost, de az Alsterral együtt élő része annak, mint egy erezet, ami lüktet és mozgásban tart. Fura mód ő is a környékünkről érkezik, majdnem a szomszédból, mégsem jut ez az ember eszébe. Más világ ez. A nyújtózkodó folyó felett a hídon áthaladva belátni a kikötő egy részét. Raktárépületek, hajók, hanza. Ahogy a vonat halad, a híd oldalsó acélszerkezete meg-megtöri a reggeli fényeket és, mint valami lassan vetített filmkockákon, nézhetjük, hogy tündököl az a rengeteg víz és fénylenek a kikötő barna épületei. A hidat elhagyva a vonatot lassan beszippantja a Hauptbahnhof. A szerelvényből kiszállva úgy érzi az ember, hogy valami átmeneti, köztes világban kötött ki, ahonnan igazából csak előre lehet haladni. Kifelé, a vonatállomás kijárata felé, ahonnan kilépve megcsap az északi levegő. Mély lélegzetvétel a kikötőváros kicsit nyirkos, de tiszta levegőjéből, és akkor érzed, hogy megérkeztél.

{Jó utat Peti!}

A sírástabbahagyninemtudó királykisasszony

2009-09-28T13:44:00.001+02:00

Hol nem volt a tengeren is túl egy királykisasszony. Ez a királykisasszony, szülei szeme fénye, már pici gyerek kora óta egyfolytában itatta az egereket és csak nem bírta abbahagyni. Bár szép palotában lakott, reggel három szobalány arany kefével fésülte ki a haját, megrakott asztalnál ebédelt, mégis megállás nélkül mindig sírt. Annyit sírt már, hogy nemcsak az Óperenciás tengert, de a világ összes tengerét megtöltötte volna a könnyeivel.

Az udvar apraja-nagyja egyre azon volt, hogy felvidítsa a sírástabbahagyninemtudó királykisasszonyt. Messzi országokból érkeztek a hercegek, próbálkoztak a legjobb és legügyesebb udvari bolondok, még Hetedhét ország híres kecskepásztora is eljött éneklő kisgidáival, de a sírástabbahagyninemtudó királykisasszonynak csak nem álltak el a könnyei. Legtöbbször a legmagasabb vártoronyba zárkózott be a szobájába, ahonnan finom záporként hullottak a könnyei az udvar népére. Máskor a palota kertjében sétált, ahol dúsan nőtt a fű és a sírástabbahagyninemtudó királykisasszony könnyeitől hatalmasra nőttek a galagonyabokrok. Egyszer a kertben sétálva meglátott a kiszáradt madáritatón egy kismadarat, ahogy erőtlenül ücsörög az itató peremén. A kismadár nehezen lélegezve elrepülni sem tudott a sírástabbahagyninemtudó királykisasszony elől, mikor az feléje nyúlt, hogy tenyerébe véve megsimogassa. A törékeny madárka pihegve feküdt a tenyerében, míg nagyot nem koppant a fején a sírástabbahagyninemtudó királykisasszony sós könnycseppe. A tenyere lassan kezdett megtelni könnyel, amiből a kismadár néhány kortyot ivott pici sárga csőrével. Megrázta fejét, kettőt csapdosott a szárnyával, majd hirtelen felröppent és elszállt a nap felé. A sírástabbahagyninemtudó királykisasszony egy ideig követte tekintetével a madár röptét, aztán már csak a napba bámult, mert a madár kicsi fekete pöttyé változva eltűnt a szeme elől. A napsugarak felszárították a sírástabbahagyninemtudó királykisasszony arcát, mosolyt csiklandoztak a szája szegletébe. A királykisasszony többet nem sírt. Arcát csak a pír pirosította ki, nem a sós könny, a sok bolondot pedig hazaküldték, hogy otthon csaljanak mosolyt az emberek szemébe.

Erkélyjelenet

2009-09-17T22:39:00.000+02:00

Nem akarok senkit sem untatni a költözésem részleteivel, de most mégis fogom.

Sokat költöztem az utóbbi időben, voltam ilyen meg olyan helyen is, most jól esik kicsit megpihenni. Van saját szoba, elég tér, kedves lakótárs, mosógép. Minden, ami kell. A régi lakások előnye, hogy tényleg sok a hely, lift helyett lépcsőzöm. Kivételesen ez most előny. Bár nyikorog a padló, ha például a konyhában egy bizonyos részére lépek, akkor kinyitódik a kredenc ajtaja, és lassan folyik a forró víz a kádban. De van erkély, kitnően lehet ott nézelődni és teázgatni. A szemben levő lakások egyikében egy idős bácsi lakik, aki néha szintén az erkélyen olvasgat. Még jó, hogy a korlát tejüvegből van nála, nem rácsos, mert nemrég egy sárga fürdőköpenyben ücsörgött ott sötétedés előtt. És hát nem keresztbe tett lábal szeret ülni a kis székén a erkélyajtó mellett.
A környék nagyon jó, húsz perc a trolin reggeli dugóban, ennyi amit rosszabb esetben el kell viselnem, ha dolgozni indulok. A lakás 5 perces körzetében van bolt a sarkon, kávézó, jobb kinézetű kocsma, bank, copy shop, park. 15 perces körzetben szupermarket, még bank, még kávézó, mozi, étterem, vonatállomás. 25 perces körzetben, na oda már nem is kell menni, ott már nincs semmi élethez felétlenül szükséges dolog, ami közelebb ne lenne. A fürdőszobaablakból látni a Slavínt, ami lehet, hogy nem nagy dolog, de eddig a fürdőszobám ablakából legfeljebb a szomszéd lakótomb oldalát lehetett volna látni. Ha elég magas lettem volna hozzá, hogy felérjem az ablakot.

Most már van időm fellélegezni, visszavenni kicsit. Lassan elmúlik az állandó, ideges nem-tudom-mit-kezdjek-magammal-érzés is, ami rám jön, ha esténként nem kell már a gép előtt ülni és dolgozni. Szóval tetszik, kezdem belakni, még a szomszédokkal is ismerkedtem. De ez sem tart örökké, innen is költözni kell majd. Az viszont még nem most lesz.

Este

2009-09-17T22:24:00.001+02:00

Vacsora, konyakos pohárból legjobb a vörösbor, baráti dumálgatás kis zenei aláfestéssel.

Sürgős

2009-09-14T18:14:00.000+02:00

Már jó ideje nem voltam a pozsonyi vonatállomáson, meg annak illemhelyén sem. Most viszont a vonat oda érkezett és sürgősen el kellett ugrani valahova. Na nem is ez a lényeg, hanem. Negyven centbe kerül használni a WC-t, amit gyorsan kikeresek a pénztárcámból, helyette pedig a kezembe nyomnak egy szlovák tízkoronást. Felismerem, nem volt az olyan rég, hogy ez volt a normális fizetőeszköz errefelé, de azért meglepődöm kicsit. Az ajtó egyszerűen erre nyílik. Az euró jött, de ajtót és kilincset nem cseréltünk, az is pénzbe kerül. 16 év után a szlovák koronából ajtónyitó zseton lett. Fifikás kitaláció ez.

...

Bocsánat, hogy efféle érdektelen dolgokról firkálok, de rám jött az írhatnék. Az utóbbi időben élni sem volt időm, most minden lemaradásomat be akarom hozni. Augusztusban csak egy bejegyzés került fel ide, ami hát igencsak átlagon aluli teljesítmény.

Azóta túlestem egy költözésen, az utóbbi egy évben már a harmadikon. A túl sok munkát se fizetik meg olyan jól, mint ahogyan a dolog első látásra kinéz, ráadásul teljesen elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán van olyan nyelv a világon, amit különösebb problémák nélkül tudok használni. Az anyanyelvem se kivétel ezalól. A napi +/- tizenkét órányi számítógép előtti munka pedig nemcsak, hogy a szemnek nem tesz jót, de az agyat is erősen igénybe veszi. Szóval ne tessék rám haragudni, ha egy rövid ideig elszállt bejegyzések következnek. Összeszedem magam, ígérem.

Namost

2009-09-12T20:39:00.000+02:00

Ad 1.
Bárki véleményét meghallgatom, függetlenül attól, egyetértek-e vele. A véleményét, nézeteit, életformáját tiszteletben tartom. Hogy én valamiféle életformát vagy világnézetet saját magam szempontjából nem tudok megélni, nem jelenti azt, hogy nem tolerálom a másikat és az ő döntéseit. (Kivételt képez az a fajta világnézet, ami az egyén vagy mások szabadságát, életét veszélyezteti.) Mindezek mellett hiszem, hogy a véleménycsere hasznos és szükséges. Mindenki azt hiszi magáról, hogy ő szarta a spanyol viaszt, ez a toleránsabbakra is igaz. Viszont a különbözőségeket el lehet fogadni, azokból lehet tanulni és a vélemények ütköztetésével előbbre lehet jutni a tudás, jobbá válás útján.

Ad 2.
Nem azért lesz valaki feminista, mert sosem volt működő párkapcsolata, mert egy aggszűz, aki nem tudja milyen nőnek lenni és majd jön egy pasi, aki ~~jól~~ ~~meg...~~ megmutatja neki, hogyan működnek az élet dolgai. Az a kép, miszerint a feminista ember(férfi)gyűlölő, promiszkuitásban élő femme fatal, szőrös hónaljú amazon, lehetőleg leszbikus, esetleg utálja a gyerekeket, csakis karrierista, szintén hamis.
A feminista nem tagad meg mindent és mond ellent mindennek, csak azért hogy ellent mondjon. A feminista hisz az egyenlőségben, az egyenlő bánásmódban és a toleranciában. Az egyenlőség nem egyformaságot jelent.
A feminista górcső alá veszi a nőről alkotott általánosan elfogadott elképzeléseket, kritikát mond a berögződött sablonok felett, keresi azok igazságtartalmát és figyelmeztetni próbál a fennálló egyenlőtlenségekre. A kritika nemcsak negatívan értelmezhető és saját cselekedeteink sem képeznek kivételt alóla.

Ha valaki egyet ért vagy nem ért egyet, van valamiféle hozzáfűznivalója, nyugodtan kommenteljen. Szívesen figyelmeztetem esetleges hibás elgondolásaira. [szmájli]

Ideje

2009-09-11T19:21:00.000+02:00

(Itt volt az ideje, hogy végre valamit németül is írjak. Már régóta terveztem. - Es ist die Zeit gekommen, dass ich endlich etwas auf Deutsch schreibe. Es war schon länger geplant.)

Man wird von jedem im Stich gelassen. Vor allem von sich selbst. Besser gesagt vom eingenen Urteilsvermögen. Angefangen damit, dass man den T-Shirt der falschen Größe kauft, weil Anprobieren öde und zeitaufwendig ist, beendet damit, dass man die Menschen falsch einschätzt und sich der Gefahr aussetzt, zutiefst verletzt zu werden. So einfach ist es.

Oder sehe ich zu schwarz?

Manchmal ist unser Urteilsvermögen eben überfordert. Müdigkeit, Hektik, zu viele Reize und Informationen, Sehnsüchte und Wünsche, die unseren Kopf betrüben. Funktioniert unser Urteilsvermögen noch im Augenblick, kann es abstumpfen, der Gegenstand der Beurteilung wirft im Laufe der Zeit einen fast undurchsichtigen Schleier auf unser empfindliches Sinnesorgan und das war`s, Ende, alles aus.

...

Tut es den alten Wohnungen weh, wenn man auf dem quietschenden Boden herumtretet? Oder jammern sie nur, weil es zu ihrer Gewohnheit geworden ist?

...

Es klingt alles schön philosophisch und intelllektüeelll, wa? Es ist aber an der Zeit, dass ich wieder ins richtige Leben zurückkehre, dass sich die Umstände um mich herum normalisieren, dass ich mich wieder normalisiere. Die Übergangszeit ist vorbei, Umzug, Arbeit, Stress und Unsicherheit (zumindest für eine gewisse Zeit) sind hinter mir, ich stürze mich ins Leben. Aber zuerst mache ich mir eine Tasse Kaffee.

Nagyon régen

2009-08-15T22:28:00.000+02:00

Hú, már nagyon régen írtam valamit. (rettentő gyenge kezdés ez) Jó lenne összehozni egy olvasható bejegyzést. Hetek óta motoszkál is valami a fejemben, több dolog is, csak se idő, se energia, mostanában alkalom se nagyon. (kifogás) Minden gondolatom és fölös energiám lefoglalja a munka vagy jelentések, Ribbentrop meg a Flak. (még több kifogás) Mindegy, ez unalmas sztori.
Nem erőltetem meg magam nagyon, mégis kevés a nap 24 órája minden elintézendő dologra. Az 1+1 órás villamosozások a nap legkellemesebb pillanatai, amikor nyugi van, monoton zaj, meg van idő gondolkodni. (mondjuk az sem vezet mindig jóra) Kéne valami kis változás már, de annyira nem lóg semmi a levegőben. Szerintem az idő se halad, inkább csak ismétli önmagát. (a befejezés is túl izé, szánalmas)

Kancellár asszony

2009-07-24T20:41:00.004+02:00

Klikk, klikk.

Kis elemzés

2009-07-13T11:12:00.035+02:00

Mostanában elkerülöm, hogy túl sokat gondolkozzam "az élet fontos dolgairól". Minek is. Bár gyakran eszembe jutnak efféle gondolatok, de jobb elhessegetni őket. Merthogy ...

Merthogy már a harminc felé közeledünk, nem a húsztól távolodunk. Már ettől a kijelentéstől kisebbfajta pánikrohamok sorozata tör rám. Nem érzem magam annyi idősnek, mint amennyi vagyok, ami még önmagában nem baj. De ha visszagondolok, öt éve hol láttam magam ennyi évesen, hát bizony nem jött be. Az idő múlásán nem lehet változtatni, ebbe azért bele tudok nyugodni. Nem azzal van a baj, hogy múlnak az évek, hanem hogy én nem tartom velük a tempót.
Szóval bármennyire is kellemetlen, pont ezen okok miatt muszáj szembenézni a helyzettel.
Hol a baj? Fontos kérdés ez, mert már nem elég konstatálni, hogy minden mennyire szar. Ideje tenni is valamit, ahhoz pedig a problémát alaposan fel kell térképezni, végiggondolni a lehetséges okokat és keresni valami épkézláb megoldást. Ezt tudjuk. Csakhogy a kérdés megválaszolásához ezzel még semmivel sem kerültem közelebb.
Tehát hol lehet a baj? Alapvetően lusta vagyok, ez biztosan nem segít. Néha megfeledkezem magamról, elvagyok, mint a befőtt és nem teszek a saját fejlődésem érdekében semmit. Hiányzik az elszántság, az akarat, a tehetség és a kitartás. A célokról meg ne is beszéljünk, azok sincsenek. Félelmek és aggodalom, az van. A pici kapaszkodók néha segítenek, de vagy nem nyújtanak hosszútávú megoldást vagy maguk is csak rövidtávon léteznek. Igazi megoldás nincs a láthatáron. Leragadtam, minden más mozog és változik körülöttem, csak én nem.
A hibákkal nagyjából tisztában vagyok. Akkor most mi legyen? Ha jobban belegondolok, a megoldás lehet bonyolult, de igazából egy dologgal van gond. Fenékbe kellene engem rendesen billenteni, hogy induljak már el valamerre. Mert mindegy merre megyek, mit készülök tenni, a kezdő lökés nélkül megint csak egy helyben toporgok majd.
Nyugodtan tessék jelentkezni, egy csoportos seggberúgás biztosan meghozza a várt eredményt. Amúgy meg kénytelen leszek önmagam felállni a saját magam által kreált sz.. helyzetből. Végülis így van rendjén, ez az én dolgom.

Új nap

2009-07-13T08:50:00.004+02:00

Egy adag időhiány, kis feszültség és ingerültség, betegségtől vissza maradt fáradékonyság és köhögés. Ha mindezt összegyúrjuk, kapunk egy unott, koncentrálni képtelen Ént.

Barátság

2009-07-03T13:48:00.000+02:00

Azt hittem a barátság azon kevés dolgok egyike, amiben úgy nagyjából kiismerem magam. Azt hittem bízhatom az emberismeretemben annyira, hogy tudjam, ki az, aki értékel egy jó barátot. Na, úgy néz ki, tévedtem.

Valaki, akit a barátodnak tartottál, egyik napról a másikra közönyös lesz veled szemben. Persze minden magyarázat nélkül játssza a sértődöttet. Megvitatni a dolgot, hogy megértsd, esetleg megvédd magad, nem lehet, mert az illető kitér előled. Majd mindemellett rendesen átver. Aztán egy kis idő múlva, mintha mi sem történt volna, jelentkezik, találkozna veled, mert hát barátok vagyunk vagy mifene. Meg van ez húzatva? Nem ér nekem ez annyit, hogy idegsítsem magam vele.
Más "barátságok" pedig azon alapulnak, kitől mit kaphat az ember. Ha hasznot húz belőled a másik, ha önmaga megerősítését kapja tőled, akkor nincsenek viharfelhők azon a bizonyos tiszta kék égen. Viszont ha épp nincs szüksége rád, a neved is elfelejti. Csak eltart egy ideig, míg erre te is rájössz.
Vannak azok az emberi kapcsolatok, amik neked fontosak, de a másiknak inkább másodrangúak és kevésbé bizalmasak. Vannak azok, amik felszínes csevegésekben érik el saját maximumukat és így tökéletesek. Nem követelnek túlzott pszichikai vagy érzelmi ráfordítást. Jönnek-mennek, tarkítják a mindennapokat.
És vannak olyan barátságok, amik állandóak, amik velünk együtt változnak, de nem szűnnek meg létezni. Barátságok olyan emberekkel, akiknek nem számít, hogy mindenkinek az agyára mész időnként. Ritkák ezek, mint a fehér holló (beszúrok még egy frazeologizmust meg közhelyet), ezért kell megbecsülni őket.

Nagyon arra tendál a dolog, hogy ahány ember, annyiféle emberi kapcsolat. Lehet az egy lehetőség egy kiegyensúlyozottabb életre, előre kódolt kudarc, csalódás vagy mindörökre szóló bizalom és kölcsönös megértés. Ki bírja ezt követni? ...

Igazoltan hiányzik

2009-06-29T16:37:00.000+02:00

Betegen, szipogva, kis hányingerrel talán nem lehet olyan nagyon élvezni a szabadnapokat, de én mégis ezt fogom tenni. Ha már egyszer (jujjdejó) kényszerszabira kerültem a náthám miatt, akkor legalább kihasználom a szabadidőm, úgysincs belőle olyan nagyon sok. Elintézem az elintéznivalót, rendbe szedem az agyonstrapált védekezőképességem, összehozunk egy kávézós-dumálgatós-kávézós napot, talán még valami hasznosat is csinálok. Azonnyomban, miután elmúlt a legújabb tünet, a hasfájás. Talán még ide is írok valami velőset.

Fernweh

2009-06-28T12:03:00.000+02:00

On/Off

2009-06-27T15:41:00.000+02:00

Már egy ideje elrekesztettek az internettől, érzem is rendesen a hiányát. Szinte teljesen elzárták az információfolyamot előlem, az a pár csepp, amihez hozzájutok, csak erősíti a szomjat. Ma aztán rendesen behozom a lemaradást, azt se tudom hova nézzek először.

Mindemellett náthás vagyok. A legtöbb kellemtelen tünet jelentkezett rajtam, köhögés, fejfájás, orrdugulás, egy kis általános levertség. Erős a gyanúm, hogy ez sertésinfluenza. Bár lázam még nincs.

A nátha és köhögési rohamok miatt rossz időben eléggé megcsappan a szórakozási lehetőségek száma. Amúgy a leginkább most egy teára és csöndre vágyom. Nehezemre esik gondolkodni, de ma még azt is kell majd.

Aztán egy hétig megint ... off.

Költözött

2009-06-16T10:36:00.000+02:00

Tegnap költöztem. Nem igazán önszántamból, inkább kényszerből, hirtelen, szinte egyik napról a másikra. Egyelőre ideiglenesen van hol álomra hajtsam a fejem, aztán meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok.
Kissé megerőltető és fárasztó volt az egész herce-hurca, de szerencsére volt segítségem. Ezer köszönet Petinek, Máténak és a fehér kocsinak, Dankának, nélkülük valahol az Új Híd alatt ébredtem volna :) Vannak még segítőkész emberek a világon, akikre lehet számítani.
Kicsit furcsa hirtelen idegen környezetben találni magam, ott aludni. Szép emlékek kötnek a régi helyhez, de talán jobb is hirtelen váltani. A problémák ugye nem egyedül jönnek, hanem nagy csordában, mindenképp el akarnak tiporni. De majdcsak rendeződik ez a helyzet is, igyekszem kihozni belőle a legjobbat.

Hajléktalan?(!)

2009-06-11T08:09:00.000+02:00

Hogy az a @!fd♪ a#s◄&∟g@{↕*♪@=☼0!!♀hg♫h¶!!&#!!!!

Napi tanulság

2009-06-10T14:09:00.000+02:00

Anyukám szokta azelőtt mondani, evés közben ne olvassak. Nem szoktam rá hallgatni. Pedig kellett volna. Így aztán mától az új könyvem első oldalán éktelenkedik egy áfonyás jégkrémfolt. Kicsit úgy néz ki, mint Gorbacsov anyajegye, de lehet, hogy ezt már csak én képzelem.

Nincs lovag, se sárkány feje

2009-06-06T22:42:00.000+02:00

Gondolkodtam, közzé tegyem-e a leírtakat. Nagyon személyes dolgokról van szó, és nemcsak engem érintenek, meggondolja az ember kiengedi-e mindezt az éterbe. Kicsit olyan nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, ilyesféleség. Úgy érzem muszáj volt leírnom, végiggondolnom ezeket a dolgokat, de végül is nem kell ezt közzé tenni. Van, ami magánügy.
Ha a másikkal nem tudom megbeszélni, amit kellene, akkor sem kürtölöm világgá, ami csak két emberre tartozik. Akkor sem, ha rettentő nehezemre esik lezárni egy alig megkezdett történetet. Talán azért is, mert tudom kit találtam és veszítettem el. Bár hiányzik az utolsó beszélgetés, amivel esetleg lezárhatnám, valamiféle búcsú, de már túlestünk ilyenen régen, az is igaz. Szívesen megkérdezném, hogy van, vagy mire gondol. Elmondanám, én hogy érzem magam, néha kiabálnék vele, néha nem. Rengeteg megválaszolatlan kérdés merült fel bennem, amit nincs kihez intézni. Sokkal rosszabb, hogy nem beszélhetek vele, mint a fizikai hiány, hogy nem láthatom, nem hallhatom, nem érezhetem a jelenlétét. Ami biztos, nem ragaszkodhatom hozzá, ha csak kínzom őt is és magamat is azzal, hogy nem bírom elengedni. Hiszen ő nem boldog velem. Most muszáj lesz engedni. Ő megtette, most rajtam a sor. Ez már csak az én dolgom, ehhez már semmi köze, a fájdalom, szorongás vagy mifene csak az enyém.

Maga az igazi szerelem rövid ideig tartott, az az két-három hétig tartó mosoly az arcomon elmúlik, megtörhet az érzés. De a szeretet régebb óta tart és az nem múlik el csak úgy. Remélem át tud alakulni barátsággá, ha így is fontos nekünk a másik. Azt is remélem, hogy a másik fél is felfogja, ha nincs is szerelem, elveszíteni egy értékes embert nem akarok. Barátként megtarthatjuk egymást. Majd egyszer, de nem most. Most minek kínozzam magam ezzel. Egy felszínes köszönő viszony nincs ínyemre, de sajnálatból nem kell a barátság. Akkor inkább semmi sem kell.

(El)Számolás

2009-06-05T21:00:00.000+02:00

2 csomag elhasznált papírzsebkendő
1 pár kisírt szem
2 darab ingerülten lehordott személy
1 panasz, miszerint elviselhetetlen és agresszív vagyok (hát, tudok én nagyon kellemetlen is lenni) és a szülők, akik csak néznek, hogy mi bajom van
-5 jó éjt puszi
1 adag féltékeny utálat egy (egyelőre még) nem létező nő iránt, aki megkapja azt, amit én nem
kicsi kis vigasz, hogy ha engem nem is lehet szeretni, azért én még tudok

Nincs heppiend

2009-06-05T08:35:00.000+02:00

Minden olyan gyorsan változik, hogy az ember nem bírja követni. Vasárnap még kerek a világ, elégedett mosollyal az arcodon alszol el, hétfőre pedig minden megváltozik, eltűnik az, ami fontos. Én meg leragadtam valahol, és nem mozdulok tovább. Van hogy feleslegesen ragaszkodom ahhoz, ami igazából nem is volt az enyém. Ez van. Elegem van, mindenből és mindenkiből, csak aludni akarok. Csak ne mondogassátok, hogy lesz majd valami jobb. Eddig is ment egyedül minden, ezután is fog. Majd. De most hagyjatok aludni.

BoldogSzülinapot!

2009-06-02T17:19:00.000+02:00

Ha elfelejtem egy nagyon kedves barátom szülinapját, aki az én szülinapomat, névnapomat nem felejtette el, az a minimum, hogy ünnepélyesen bocsánatot kérek ezért és a nagyvilág előtt kívánok Petinek nagyon boldog születésnapot! Isten éltessen!

Valamit

2009-06-02T13:45:00.000+02:00

Kellene már valami értelmeset írni ide, nem akarom hanyagolni, ha már egyszer belekezdtem. Viszont megesik, hogy az embernek eszébe jut sok jó dolog, amiről írni lehetne, vagy olyan amiről inkább nem kellene. Aztán a sok gondolat között elveszik az az egy, ami felkerült volna. Most épp százféle őrület tombol a fejemben, azzal inkább nem szennyezném az étert. Olyankor pedig minek írni, ha az embernek nincs közzétennivaló, ~~közzétehető~~ mondanivalója. Amit pedig esetleg mégis elmondana, azt nem tudja szavakba foglalni.

A sok kavargó gondolat közt a legtöbb olyan kérdés, amire nem tudom vagy nincs is egyértelmű válasz.
Azt hiszem, teljesen tudatlan vagyok. Azonkívül makacs és önző is. Az is lehet, hogy felesleges, vagy rossz kérdéseket teszek fel magamnak. Mert ami tegnap még fontos kérdésnek tűnt, ma már lehet, kevésbé az. Vagy fontosabb, mint volt. Nem tudom igazán, értelmetlennek tűnik az egész Ha valaki elolvassa ezt, bizonyára az illető sem talál sok értelmet benne. Hát, nem tudok mással szolgálni, mint saját mindennapi gyötrődéseimmel, amik általában valamiféle tudathasadásos állapotot tükröznek. Még jó, hogy nem veszem magam túl komolyan.
Legszívesebben elzárnám magam egy fiókba, eldobnám a kulcsot és várnám, hogy valaki leélje helyettem az elkövetkezendő néhány évet. Nem a legjobb megoldás, de jobb per pillanat nem jut az eszembe.

Ki a virágot szereti ...

2009-05-23T19:29:00.000+02:00

Nekem is kell ilyen váza!!!

bloom my buddy

Eredményes

2009-05-20T16:59:00.000+02:00

Aluszékonysággal tarkított unalom. Ez a mai délután eredménye. Lassan ásítozni is kezdek. Pedig van munkám, nem is kevés, de hát ezt is lehet unni.
Pedig igyekeztem munka mellett ébren tartani magam és érdeklődéssel figyelni a nagyvilágot. Láttam, hogy Slota megint alakított, kiderítettem, hogy nem vagyok allergiás az eperre és elmélkedtem az idő visszafordíthatatlan kerekén meg elmuláson stb.stb. Sok is volt ez egyszerre. Alig várom, hogy hazamenjek és Bovaryné társaságában semmittevéssel legyen vége a napnak.

Gond

2009-05-08T23:51:00.000+02:00

Felvettem a hétmérföldes csizmámat, mert el akartam menni a világ végére. Most itt vagyok és elvesztem. Valaki igazán eljöhetne értem, hogy haza vigyen.

Művészet

2009-05-07T11:34:00.000+02:00

Egy színházi előadáson belül két teljesen és egy majdnem meztelen férfifenék nekem sok. Vagyis nem sok, csak épp felesleges és értelmetlen. De a játék nagyon jó volt és minimális díszlet mellett kiváló jelmezeket kaptak a színészek (mondja, mintha értene hozzá). Azt hiszem díjat is kapott az előadás.
Egyszóval a kedves meghívást megérte elfogadni. Egy váratlan találkozás és egy kellemes látogatás pedig tökéletes levezetése az estének.

Fridrich Schiller: Úklady a láska (Kabale und Liebe)

Röviden

2009-05-05T13:55:00.000+02:00

Munkában pangás, pirosmogyorós, baráti nemharagszunk. Egy kis lelkizés neten, minden pasi egyforma, variációk egy témára.

Ablak

2009-05-04T09:08:00.000+02:00

Bámulok kifelé a szobám ablakán. Már rég besötétedett, a holdat nézem az égen. Az ablakkal szembeni épület mögött kelt fel, most is ott van, a falakon és lakások sötétjén áttetszik az álmos sárgás fény. Látom az épület mögött, ahogy a kráteres felszínen egy emberke jár-kel és holdport gyűjtöget. Álomport, amit szememre hint és én elalszom az ablakban könyökölve, szemben a sötét falak mögött a bágyadt hold.

KAHLO

2009-05-03T13:43:00.000+02:00