unaloműzés. önterápia. miegymás.

- -

2009. június 2.

Valamit

Kellene már valami értelmeset írni ide, nem akarom hanyagolni, ha már egyszer belekezdtem. Viszont megesik, hogy az embernek eszébe jut sok jó dolog, amiről írni lehetne, vagy olyan amiről inkább nem kellene. Aztán a sok gondolat között elveszik az az egy, ami felkerült volna. Most épp százféle őrület tombol a fejemben, azzal inkább nem szennyezném az étert. Olyankor pedig minek írni, ha az embernek nincs közzétennivaló, közzétehető mondanivalója. Amit pedig esetleg mégis elmondana, azt nem tudja szavakba foglalni.

A sok kavargó gondolat közt a legtöbb olyan kérdés, amire nem tudom vagy nincs is egyértelmű válasz.
Azt hiszem, teljesen tudatlan vagyok. Azonkívül makacs és önző is. Az is lehet, hogy felesleges, vagy rossz kérdéseket teszek fel magamnak. Mert ami tegnap még fontos kérdésnek tűnt, ma már lehet, kevésbé az. Vagy fontosabb, mint volt. Nem tudom igazán, értelmetlennek tűnik az egész  Ha valaki elolvassa ezt, bizonyára az illető sem talál sok értelmet benne. Hát, nem tudok mással szolgálni, mint saját mindennapi gyötrődéseimmel, amik általában valamiféle tudathasadásos állapotot tükröznek. Még jó, hogy nem veszem magam túl komolyan.
Legszívesebben elzárnám magam egy fiókba, eldobnám a kulcsot és várnám, hogy valaki leélje helyettem az elkövetkezendő néhány évet. Nem a legjobb megoldás, de jobb per pillanat nem jut az eszembe.

0 megjegyzés: