unaloműzés. önterápia. miegymás.

- -

2009. május 23.

Ki a virágot szereti ...

Nekem is kell ilyen váza!!! 
 
  
 

2009. május 20.

Eredményes

Aluszékonysággal tarkított unalom. Ez a mai délután eredménye. Lassan ásítozni is kezdek. Pedig van munkám, nem is kevés, de hát ezt is lehet unni.
Pedig igyekeztem munka mellett ébren tartani magam és érdeklődéssel figyelni a nagyvilágot. Láttam, hogy Slota megint alakított, kiderítettem, hogy nem vagyok allergiás az eperre és elmélkedtem az idő visszafordíthatatlan kerekén meg elmuláson stb.stb. Sok is volt ez egyszerre. Alig várom, hogy hazamenjek és Bovaryné társaságában semmittevéssel legyen vége a napnak.

2009. május 8.

Gond

Felvettem a hétmérföldes csizmámat, mert el akartam menni a világ végére. Most itt vagyok és elvesztem. Valaki igazán eljöhetne értem, hogy haza vigyen.

2009. május 7.

Művészet

Egy színházi előadáson belül két teljesen és egy majdnem meztelen férfifenék nekem sok. Vagyis nem sok, csak épp felesleges és értelmetlen. De a játék nagyon jó volt és minimális díszlet mellett kiváló jelmezeket kaptak a színészek (mondja, mintha értene hozzá). Azt hiszem díjat is kapott az előadás.
Egyszóval a kedves meghívást megérte elfogadni. Egy váratlan találkozás és egy kellemes látogatás pedig tökéletes levezetése az estének. 
Fridrich Schiller: Úklady a láska (Kabale und Liebe)

2009. május 5.

Röviden

Munkában pangás, pirosmogyorós, baráti nemharagszunk. Egy kis lelkizés neten, minden pasi egyforma, variációk egy témára.

2009. május 4.

Ablak

Bámulok kifelé a szobám ablakán. Már rég besötétedett, a holdat nézem az égen. Az ablakkal szembeni épület mögött kelt fel, most is ott van, a falakon és lakások sötétjén áttetszik az álmos sárgás fény. Látom az épület mögött, ahogy a kráteres felszínen egy emberke jár-kel és holdport gyűjtöget. Álomport, amit szememre hint és én elalszom az ablakban könyökölve, szemben a sötét falak mögött a bágyadt hold.

2009. május 3.

KAHLO

2009. május 2.

Arcok

Mindennek van lelke. És arca is.

 
  
 
 

Megj.

Az abszolút lustaságomat és szinte mindenre kiterjedő nemtörődömségemet valamiféle agyi hiperaktivitás egészíti ki. Ez utóbbi viszont ne tévesszen meg senkit, hiszen ez nem arra utal, hogy különlegesen intelligens vagy tehetséges lennék. Nem, nem vagyok elveszett, életképtelen zseni. Ez a kis hiperaktivitás amolyan kellemetlen mellékhatás-féle. Pozitívumot vagy értékelhető eredményt sose hoz, inkább csak elmélyíti az előző két roppant haszontalan tulajdonságomat.