Kis elemzés

Mostanában elkerülöm, hogy túl sokat gondolkozzam "az élet fontos dolgairól". Minek is. Bár gyakran eszembe jutnak efféle gondolatok, de jobb elhessegetni őket. Merthogy ...

Merthogy már a harminc felé közeledünk, nem a húsztól távolodunk. Már ettől a kijelentéstől kisebbfajta pánikrohamok sorozata tör rám. Nem érzem magam annyi idősnek, mint amennyi vagyok, ami még önmagában nem baj. De ha visszagondolok, öt éve hol láttam magam ennyi évesen, hát bizony nem jött be. Az idő múlásán nem lehet változtatni, ebbe azért bele tudok nyugodni. Nem azzal van a baj, hogy múlnak az évek, hanem hogy én nem tartom velük a tempót.
Szóval bármennyire is kellemetlen, pont ezen okok miatt muszáj szembenézni a helyzettel.
Hol a baj? Fontos kérdés ez, mert már nem elég konstatálni, hogy minden mennyire szar. Ideje tenni is valamit, ahhoz pedig a problémát alaposan fel kell térképezni, végiggondolni a lehetséges okokat és keresni valami épkézláb megoldást. Ezt tudjuk. Csakhogy a kérdés megválaszolásához ezzel még semmivel sem kerültem közelebb.
Tehát hol lehet a baj? Alapvetően lusta vagyok, ez biztosan nem segít. Néha megfeledkezem magamról, elvagyok, mint a befőtt és nem teszek a saját fejlődésem érdekében semmit. Hiányzik az elszántság, az akarat, a tehetség és a kitartás. A célokról meg ne is beszéljünk, azok sincsenek. Félelmek és aggodalom, az van. A pici kapaszkodók néha segítenek, de vagy nem nyújtanak hosszútávú megoldást vagy maguk is csak rövidtávon léteznek. Igazi megoldás nincs a láthatáron. Leragadtam, minden más mozog és változik körülöttem, csak én nem.
A hibákkal nagyjából tisztában vagyok. Akkor most mi legyen? Ha jobban belegondolok, a megoldás lehet bonyolult, de igazából egy dologgal van gond. Fenékbe kellene engem rendesen billenteni, hogy induljak már el valamerre. Mert mindegy merre megyek, mit készülök tenni, a kezdő lökés nélkül megint csak egy helyben toporgok majd.
Nyugodtan tessék jelentkezni, egy csoportos seggberúgás biztosan meghozza a várt eredményt. Amúgy meg kénytelen leszek önmagam felállni a saját magam által kreált sz.. helyzetből. Végülis így van rendjén, ez az én dolgom.