Megint ábécé

Egy beszélgetés során, mégpedig Vidám Parker barátommal, került szóba, mikor és miért kezdtünk el blogolni. Lassan két éve, hogy először próbálkoztam meg ezzel a dologgal, fura, hogy az milyen sok idő. Vettem a bátorságot és visszaolvastam néhány régi bejegyzésem. Nem is tudom megmondani, milyen érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Viszont eszembe jutott, hogy kipróbálom újra ezt az asszociációs játékot. Magam is kíváncsi vagyok most milyen irányba visznek el a gondolatok.

A: azt sem tudom hol kezdjem
Á: árral szemben
B: bizonyosság
C: cinizmus
CS: csináld magad
D: dúdolni halkan
E: emberség
É: értem, nem értem, értem, nem értem
F: Frida Kahlo
G: gondolni sem merek arra, mikor lesz majd tényleg világvége
GY: gyere velem rózsát szedni (ez tényleg nekem jutott eszembe?)
H: huncut mosoly
I: az Igazság odaát van
Í: írás
J: a Jövő itt kopogtat már az ajtón
K: kávé, mi más. tejjel, habbal, cukorral, csészében, bögréből, jó sok és finom
L: nincs Lehetetlen
M: monszun
N: Nincs lehetetlen
NY: nyújtózkodni reggel az ágyban, aztán megfordulni a másik oldalamra és tovább aludni
O: olvasnék. sokat, jót, újat, régit, Dosztojevszkijt, angolokat meg eddig ismeretlent is
Ó: óval nem kezdünk mondatot
Ö: önzés
Ő: őskor
P: pontosság, ezt a dolgot időközben elvesztettem valahol. meg kell találnom
R: rágógumi
S: filmSorozat
SZ: szerelem
T: a Türelem egyértelműen nem az erősségem
U: utálunk olyan sok mindent, pedig inkább azzal kellene foglalkoznunk, amit szeretünk
V: valóság
X: xénialáz
Z: zenedoboz