Újratöltve

Megint blogolni kellene.
Írni. Élni. Álmodni.
Idealistának lenni. Tenni.
Most kávézom.
Az sem rossz.

Kerék-pár

Egy csomó filmben úgy találnak rá az emberek életük szerelmére, hogy a férfi verőfényes napsütésben autókázva valami jelentéktelen dolog miatt nem figyel a vezetésre és leszorítja az útról az épp arra kerékpározó nőt. Háttérben szépséges táj, valami francia vagy brazil andalító zene.
Talán tekernem kellene ma egy kicsit nekem is.

Önértékelés

Ma ajánlottak egy könyvet, egy amolyan hogyan legyünk boldogok kézikönyvszerűségről van szó. Olyan tanácsokat ad benne a szerző az olvasónak, mint például,  légy olyan, mint amilyennek a jó barátaidat elképzeled, légy pozitív realista, ne légy túl kritikus önmagaddal szemben, keresd magadban a jót stb. stb. Szóval a mai napomat utólag kiértékelve két dolgot találtam, amivel ma hozzá tudok járulni a pozitív önértékelésemhez. Segítettem egy barátomnak és különösebb gondok nélkül ettem evőpálcikákkal. Felebaráti szeretet és kézügyesség kipipálva. Mára ennyi elég a jóból, most megyek olvasni. Orvosos-összeesküvéses klisékkel teli krimi kipipálva.

Üzenet

0000001010101000000000000101000001010000000100100010001000100101100101010 1010101010100100100000000000000000000000000000000000001100000000000000000 0011010000000000000000000110100000000000000000010101000000000000000000111 1100000000000000000000000000000000110000111000110000110001000000000000011 0010000110100011000110000110101111101111101111101111100000000000000000000 0000001000000000000000001000000000000000000000000000010000000000000000011 1111000000000000011111000000000000000000000001100001100001110001100010000 0001000000000100001101000011000111001101011111011111011111011111000000000 0000000000000000010000001100000000010000000000011000000000000000100000110 0000000001111110000011000000111110000000000110000000000000100000000100000 0001000001000000110000000100000001100001100000010000000000110001000011000 0000000000001100110000000000000110001000011000000000110000110000001000000 0100000010000000010000010000000110000000010001000000001100000000100010000 0000010000000100000100000001000000010000000100000000000011000000000110000 0000110000000001000111010110000000000010000000100000000000000100000111110 0000000000010000101110100101101100000010011100100111111101110000111000001 1011100000000010100000111011001000000101000001111110010000001010000011000 0001000001101100000000000000000000000000000000000111000001000000000000001 1101010001010101010100111000000000101010100000000000000001010000000000000 0111110000000000000000111111111000000000000111000000011100000000011000000 0000011000000011010000000001011000001100110000000110011000010001010000010 1000100001000100100010010001000000001000101000100000000000010000100001000 0000000001000000000100000000000000100101000000000001111001111101001111000

üzenet

Megint ábécé

Egy beszélgetés során, mégpedig Vidám Parker barátommal, került szóba, mikor és miért kezdtünk el blogolni. Lassan két éve, hogy először próbálkoztam meg ezzel a dologgal, fura, hogy az milyen sok idő. Vettem a bátorságot és visszaolvastam néhány régi bejegyzésem. Nem is tudom megmondani, milyen érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Viszont eszembe jutott, hogy kipróbálom újra ezt az asszociációs játékot. Magam is kíváncsi vagyok most milyen irányba visznek el a gondolatok.

A: azt sem tudom hol kezdjem
Á: árral szemben
B: bizonyosság
C: cinizmus
CS: csináld magad
D: dúdolni halkan
E: emberség
É: értem, nem értem, értem, nem értem
F: Frida Kahlo
G: gondolni sem merek arra, mikor lesz majd tényleg világvége
GY: gyere velem rózsát szedni (ez tényleg nekem jutott eszembe?)
H: huncut mosoly
I: az Igazság odaát van
Í: írás
J: a Jövő itt kopogtat már az ajtón
K: kávé, mi más. tejjel, habbal, cukorral, csészében, bögréből, jó sok és finom
L: nincs Lehetetlen
M: monszun
N: Nincs lehetetlen
NY: nyújtózkodni reggel az ágyban, aztán megfordulni a másik oldalamra és tovább aludni
O: olvasnék. sokat, jót, újat, régit, Dosztojevszkijt, angolokat meg eddig ismeretlent is
Ó: óval nem kezdünk mondatot
Ö: önzés
Ő: őskor
P: pontosság, ezt a dolgot időközben elvesztettem valahol. meg kell találnom
R: rágógumi
S: filmSorozat
SZ: szerelem
T: a Türelem egyértelműen nem az erősségem
U: utálunk olyan sok mindent, pedig inkább azzal kellene foglalkoznunk, amit szeretünk
V: valóság
X: xénialáz
Z: zenedoboz

Dizájncsere

Cserélni kellett a blog dizájnját, mert sajnos a régi nem működött úgy, ahogy kellett volna. Pedig szerettem a Carringtont a kis ceruzarajz liliomjaival és visszafogott eleganciájával. Viszont ha már változás, akkor legyen nagy. Hosszas keresgélés és próbálgatás után maradok itt ennél, bár színes, bár néhol piros, bár figurás, de ez van.
PS: A fenti rajzon nem én vagyok, tulajdonképpen nem is nagyon hasonlít rám :).

Ihlet

Ma idetalált hozzám egy múzsa. Agyoncsókolgatta a homlokom, de csak kutyafuttában végezte el a dolgát, mert az ihlet ott ragadt valahol a homloklebenyem környékén. Nem bír lecsorogni kétoldalt a karomon át a kezembe. Ujjaim türelmetlenül dobolnak az asztalon. Beszorult az ihlet.

Időt beoszt, előre néz és halad

Egyre gyakrabban előfordul, hogy nem találok időt arra, amire igazából szeretnék energiát fordítani. Jürgen is kifejtette nemrégiben,  hogy tervez, tervez, aztán valahogy kifut az időből. Pedig én is pontosan ezen akartam változtatni néhány hónapja és most megint ugyanott találom magam, ahol akkor voltam. Sőt, bizonyos szempontból még rosszabb is a helyzet, bár ez relatív. Nem foglalkozom ezernyi projekttel, hogy levegő után kapkodnék. A probléma inkább abban lehet, hogy nem osztom be kellően az időm, vagyis inkább sehogy sem osztom be, mindig történik valami, ami miatt el kell halasztani a szívemnek kedves dolgokat, vagy energiám nincs már esténként semmire. Legfeljebb ágyban, párnák közt halni meg.

Tegnap viszont végre foglalkoztam azzal, amivel akartam, amin már egy ideje agyalok és közben megnéztem egy részt a Star Trekből. Mindjárt jobban érzem magam. Ma ugyanaz vár, talán a Star Treket lecserélem egy Kisvárosi gyilkosságokra. Komoly munkálatokba kezdek, megemberelem magam és csinálom azt, amit szeretek, önkifejezés, az pedig jól esik. Mindenképp rendbe kell szednem magamat, a közvetlen környezetemet, az időbeosztásomat, a terveimet és felállítani egy fontossági sorrendet. Úgysem lehet mindig betartani az ilyesmit, viszont nagyjából el kell döntenem mi a fontos és mi nem az. Amit pedig muszáj, azt minél előbb el kell végezni, semmi halogatás, mert csak feltorlódnak a kötelességek és sehogy sem jutok előre. Alig van valamicske "valódi szabadidőm" naponta és azt a keveset bizony gatyába kell rázni.

Csütörtökön pedig koncert, Konvergencie, szabad ég alatt, biztosan hideg lesz este, vigyek sapkát, sálat? Mert Bach gyönyörű, de ha a lelket melegíti is, megfázástól biztosan nem véd meg.

Lelkiismeretfurdalásos bejegyzés

Tegnap koraeste vonattal utaztam hazafelé, kényelmesen az ülésbe tapadva, zenét hallgatva, olvasgatva. És cipőstül tettem fel a lábam a szemközti ülésre. Nem vettem tudomást róla, hogy rongálom az osztrák vasút tulajdonát, csak mikor a kalauz rám szólt illetve inkább szájat biggyesztgetve rám bólintott, jelezve, hogy ezt nem illik. Zavart mosoly, elszégyelli magát. Ez már majdnem vandalizmus. De tényleg, minden irónia nélkül, sajnáltam a dolgot.

A másik dolog, amiért lelkiismeretfurdalásom lehet/lesz: Arra készülök, hogy a helyi munkaügyi hivatal segítségével megrövidítsem a szlovák államot egy bizonyos összeggel és olyan anyagi támogatáshoz jussak, ami tulajdonképpen nem is jár. Alkalmanként jobb, ha elhallgatunk dolgokat, finomítunk rajtuk, de néha ez egyenlő a szemérmetlen hazugsággal. És ha ezt még lepecsételt és aláírt papírral támasztjuk alá, akkor garantált a rossz álom. Bár azt mondják, hülye vagyok, mindenki ezt csinálja, de akkor is! Becsületesség vs. pénz.

Szemüveg

Új keretet kapott a világ és szélesedett a látóköröm. Szó szerint így van, ugyanis szemorvosnál jártam és új szemüveget kaptam. Végre. Nem szemüvegesek talán kevésbé értik, milyen fantasztikus érzés az, hogy megint LÁTOK! Látok és nem hunyorogva kémlelem a környezetem, nem tapasztom az orrom az üvegre, ha meg akarom nézni valaminek az árát egy kirakatban.
Az orvosi vizsgálat előtt tartottam attól, hogy kikapok majd a doktornőtől, mert nagyon rég nem jártam szemvizsgálaton. De kedves volt, nem volt leszidás. És hogy miféle szerkentyűi vannak egy szemorvosnak! A folyadékkal való szemembe spriccelés nem volt kellemes, de az ugráló fénypöttyöt kergetni a tekintettel az tetszett, és a színes léghajó is, ami egy szűk alagút végén élesedett ki előttem. Szóval vicces volt. Az optikus is kütyükkel állította be a szemüveget, de végre megvan. Szép is, jó is, szokás szerint drága is, de van. Annyira megszoktam már, hogyha hirtelen nem lennék olyan vak, mint amilyen, akkor is hordanék legalább valami befőttesüveges keretet. Állítólag intelligens vonásokat kölcsönöz az arcnak, engem pedig nem zavar ha okostojásnak néznek.

Okos gondolat

Az élet ugyebár fura dolgokra képes. Például emberek és embercsoportok érdekes kombinációit hozza össze egy helyen. Vannak csoportok, ahova könnyen és jól beilleszkedünk, van ahova kevésbé. Van ahol kedvesek és érdeklődőek az emberek, van ahol kevésbé.
Mi ebből a tanulság? Maradjunk otthon egy jó könyv és egy csésze tea társaságában.

Klikk, klikk

A tudásszomj árt az egészségnek, ez már részemről bizonyított tény, ugyanis fájósra olvastam a szemeim a számítógép előtt és a hátam is majd' beszakad. De hát annyi minden van, amit el KELL olvasni és utána KELL nézni. Például ezt, ezt, meg ezt is itt. Pedig alig csetelek már és nem építek virtuális farmot, miegyebet (sosem játszom a gépen), mégis az utóbbi napokban állandóan itt ülök a monitor előtt. Rohamokban jön rám ez a dolog. Néha napokig felé sem nézek a gépnek, épp csak a szükséges életjelet adom magamról a külvilágnak. Aztán ha rákattanok valami témára, akkor elsüllyedek a információ feneketlen kútjában. Ha időm engedi, akkor ez nem olyan nagy gond, viszont ha valami fontos emiatt mellékvágányra kerül, akkor az már bizony zavaró körülmény. A kíváncsiság rendkívül jó dolog, de természetében rejlik, hogy csillapíthatatlan. Titeket nem kap el néha az ámok, hogy észre sem veszitek, már lement a nap, vagy már újra felkelőben van?

PS: Ezentúl hívjatok Miss Audrey Radcliffnek. [Steampunk Name Generator]

Rekkenő hőség

Hajnali háromnegyed kettő. Már aludnék egy kicsit, csak ne lenne ennyire meleg. A sötétben homlokom az ablaküvegre tapasztom és a redőny rései közt figyelem a közelgő vihart. Hátha lehűl a levegő és pihenhetek egy kicsit.

Fél három. Az eső és villámok miatt nem lehet ablakot nyitni. Fekszem az ágyon, várom a villámlást és az azt követő mennydörgést, hogy ki tudjam számolni, milyen távol ütött be az istennyila. Egy, kettő, három, négy ... 1,36 km ...

Lost things

Dreaming

If you're fond of sand dunes and salty air,
quaint little villages just here and there.

Majdnem tökéletes

Egy majdnem tökéletes cappuccino egy kedves gesztustól, egy elegáns kéztől és egy pimasz mosolytól lesz megismételhetetlen.

Massive Attack & Portishead

Eztán egy ideig nem lesz a youtube-ról kölcsön kapott videó, ígérem!
Ha esetleg valaki megy a nov. 4-i koncertre, majd mesélje el milyen volt.

O que que é esse amor, d'água

Close one eye

Nem találok olyan videót, amit fel tudnék ide tenni, úgyhogy kattintani kell, bocs: Stripsearch
Napokig hallgattam. Ha valaha úgy döntenék, groupie-ja leszek egy rocksztárnak, akkor Mike Patton nagy esélyes lenne.

Dal

„Az első a siratás, ezen már túl vagyunk.

A második a hallgatás, ezen is túl vagyunk.

A harmadik és a legnehezebb: az ének, a dal.”

Hogy ez mennyire igaz. Fűszeres Eszternél olvastam.