Barátság

Azt hittem a barátság azon kevés dolgok egyike, amiben úgy nagyjából kiismerem magam. Azt hittem bízhatom az emberismeretemben annyira, hogy tudjam, ki az, aki értékel egy jó barátot. Na, úgy néz ki, tévedtem.

Valaki, akit a barátodnak tartottál, egyik napról a másikra közönyös lesz veled szemben. Persze minden magyarázat nélkül játssza a sértődöttet. Megvitatni a dolgot, hogy megértsd, esetleg megvédd magad, nem lehet, mert az illető kitér előled. Majd mindemellett rendesen átver. Aztán egy kis idő múlva, mintha mi sem történt volna, jelentkezik, találkozna veled, mert hát barátok vagyunk vagy mifene. Meg van ez húzatva? Nem ér nekem ez annyit, hogy idegsítsem magam vele.
Más "barátságok" pedig  azon alapulnak, kitől mit kaphat az ember. Ha hasznot húz belőled a másik, ha önmaga megerősítését kapja tőled, akkor nincsenek viharfelhők azon a bizonyos tiszta kék égen. Viszont ha épp nincs szüksége rád, a neved is elfelejti. Csak eltart egy ideig, míg erre te is rájössz.
Vannak azok az emberi kapcsolatok, amik neked fontosak, de a másiknak inkább másodrangúak és kevésbé bizalmasak. Vannak azok, amik felszínes csevegésekben érik el saját maximumukat és így tökéletesek. Nem követelnek túlzott pszichikai vagy érzelmi ráfordítást. Jönnek-mennek, tarkítják a mindennapokat.
És vannak olyan barátságok, amik állandóak, amik velünk együtt változnak, de nem szűnnek meg létezni. Barátságok olyan emberekkel, akiknek nem számít, hogy mindenkinek az agyára mész időnként. Ritkák ezek, mint a fehér holló (beszúrok még egy frazeologizmust meg közhelyet), ezért kell megbecsülni őket.

Nagyon arra tendál a dolog, hogy ahány ember, annyiféle emberi kapcsolat. Lehet az egy lehetőség egy kiegyensúlyozottabb életre, előre kódolt kudarc, csalódás vagy mindörökre szóló bizalom és kölcsönös megértés. Ki bírja ezt követni? ...