Vízköpő

Hazafelé jövet beleragadt a cipőm sarka a macskakövek közti résekbe. Ezért ne hordj magassarkút, mert minek is. Hátráltat, lelassít, félreértelmez. Egyik lábam odatapasztva, pedig lépnék már előre. Egy vízköpő meg röhög rajtam az egyik ház kapuja fölül. Meghúzódik a bejárat fölött a szomszéd ház közelébe húzódva. Hülye kis dög, de szívesen cserélnék veled. Guggolni épületek kellemesen hűvös árnyékában, nézni naphosszat a járókelőket, azok nyűgjeit és sorsait. Nézni őket, amint gomolyagfelhőként követik őket gondjaik, örömeik és vágyaik gubancai. Kővigyor, időnként feléjük hajítani egy kis kavicsot, fejeken koppan a vakolatdarab. Zöld színű a szomorúsággal keveredett homlokráncolás felhője. Kopp. Kékes, apró sárga foltos a bizakodó várakozásé. Kopp. Aranyló sárga a gyerekes örömé. Kopp. Fehér a fáradt emberé. Kopp. Mályvaszín a száj sarkában megbúvó, szemtelenkedő mosolyé. Fejemen kopp.