Színes buborékok

Az utóbbi hetekben (jól van na, hónapokban, sőt talán  években) kissé nehezemre esik a koncentrált és hosszabb ideig tartó egydologragondolás. A fejemben rengeteg ötlet van, elképzelés, színes buborék, kapkodom a fejem egyiktől a másikig. Mikor aztán a tettek mezejére lépnék, hogy megvalósítsak, kézzel foghatóvá tegyek belőlük bármit is, elszáll minden kedvem. Eltűnik a buborék és a helyébe lép másik kettő. Osztódó buborékok. Ha festőművész lennék, nevezhetnénk ezt mondjuk alkotói válságnak, ugye? Talán azért történik ez, mert bármennyire is igyekszem, a kezem alól kikerülő dolog nem hasonlít a gondolatban felvillanó kidolgozott egészre. Lehangoló egy helyzet. Hiába, az ötlet nem minden, azt életre is kell kelteni. Pedig ott, a fejemben, látom a buborék egészét és részleteit egyszerre, a felületén táncoló fényt és szivárványszíneket. A kezeim között azonban csak a levegő marad. Tanulnom kell, még nagyon sokat. Csak ne lennék ennyire türelmetlen.