Tegnap koraeste vonattal utaztam hazafelé, kényelmesen az ülésbe tapadva, zenét hallgatva, olvasgatva. És cipőstül tettem fel a lábam a szemközti ülésre. Nem vettem tudomást róla, hogy rongálom az osztrák vasút tulajdonát, csak mikor a kalauz rám szólt illetve inkább szájat biggyesztgetve rám bólintott, jelezve, hogy ezt nem illik. Zavart mosoly, elszégyelli magát. Ez már majdnem vandalizmus. De tényleg, minden irónia nélkül, sajnáltam a dolgot.
A másik dolog, amiért lelkiismeretfurdalásom lehet/lesz: Arra készülök, hogy a helyi munkaügyi hivatal segítségével megrövidítsem a szlovák államot egy bizonyos összeggel és olyan anyagi támogatáshoz jussak, ami tulajdonképpen nem is jár. Alkalmanként jobb, ha elhallgatunk dolgokat, finomítunk rajtuk, de néha ez egyenlő a szemérmetlen hazugsággal. És ha ezt még lepecsételt és aláírt papírral támasztjuk alá, akkor garantált a rossz álom. Bár azt mondják, hülye vagyok, mindenki ezt csinálja, de akkor is! Becsületesség vs. pénz.
2010. augusztus 31.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése