Önértékelés

Ma ajánlottak egy könyvet, egy amolyan hogyan legyünk boldogok kézikönyvszerűségről van szó. Olyan tanácsokat ad benne a szerző az olvasónak, mint például,  légy olyan, mint amilyennek a jó barátaidat elképzeled, légy pozitív realista, ne légy túl kritikus önmagaddal szemben, keresd magadban a jót stb. stb. Szóval a mai napomat utólag kiértékelve két dolgot találtam, amivel ma hozzá tudok járulni a pozitív önértékelésemhez. Segítettem egy barátomnak és különösebb gondok nélkül ettem evőpálcikákkal. Felebaráti szeretet és kézügyesség kipipálva. Mára ennyi elég a jóból, most megyek olvasni. Orvosos-összeesküvéses klisékkel teli krimi kipipálva.

Összefoglaló pár mondatban avagy mit tanultam a héten

A takarítás a társadalom által teljesmértékben túlértékelt aktivitás.  

Az internetnek olyan bugyrait fedeztem fel magamnak, amikről eddig fogalmam sem volt, hogy efféle módon léteznek. Még ámulok és bámulok. Nagy az Isten állatkertje, ahogy szokták volt mondani. És annak nagy részét chat oldalakra terelték be.

A tél hideg. A hó nedves. A jég csúszik.

Az embernek, legyen bármennyire önálló és magabiztos, néha szüksége van egy kis kobaksimogatásra. A „ne aggódj, rendbe jönnek a dolgok“-féle mondatok legtöbbször kiborítóan idegesítőek, nem is segítenek a bajon, de a megfelelő ember szájából néha mégis gyógyírként hatnak.

 

Bevásárlólista

két alma

egy liter tej

és vaj a vajaskiflihez

némi jóindulat

egy üveg édeskés fehérbor

hit a jövőben, az emberekben, szerelemben, a napi kínálattól függően

egy camembert

ne felejtsd el visszavinni a visszaválthatós üvegeket és az önmarcangolást

Mindenszentek & Halottak napjára

Kecske-kapu úti temető, Pozsony

Dialógus

• Jó reggelt!
• Hm...
• Ramatyul nézel ki, mi van?
• Hm...
• Baj?
• Esik.
• Hát ha csak ez a gond.
• Baszki, ne idegesíts hajnali hat órakor! Nincs esernyőm, azért gond. Mert még esernyőt venni sem sikerült tegnap, nem működött a bankkártyám. Bármi elektromoshoz nyúlok mostanában, az mind elszaródik. Számítógép, lámpa, internetkapcsolat. Gond van a karmámmal vagy mifene, oszt futkoshatok mindent elintézni. Csak aludni járok haza, azt se sokat, mert hajnalban utazni kell. És ne vigyorogj nekem, mert mindjárt a vonat elé taszítalak!

Azóta kissé ideges protagonistánk ivott egy forró fekete teát és jobban érzi magát. A másik szereplő valahol a vonatállomás sínei közt fekszik.

Lelkiismeretfurdalásos bejegyzés

Tegnap koraeste vonattal utaztam hazafelé, kényelmesen az ülésbe tapadva, zenét hallgatva, olvasgatva. És cipőstül tettem fel a lábam a szemközti ülésre. Nem vettem tudomást róla, hogy rongálom az osztrák vasút tulajdonát, csak mikor a kalauz rám szólt illetve inkább szájat biggyesztgetve rám bólintott, jelezve, hogy ezt nem illik. Zavart mosoly, elszégyelli magát. Ez már majdnem vandalizmus. De tényleg, minden irónia nélkül, sajnáltam a dolgot.

A másik dolog, amiért lelkiismeretfurdalásom lehet/lesz: Arra készülök, hogy a helyi munkaügyi hivatal segítségével megrövidítsem a szlovák államot egy bizonyos összeggel és olyan anyagi támogatáshoz jussak, ami tulajdonképpen nem is jár. Alkalmanként jobb, ha elhallgatunk dolgokat, finomítunk rajtuk, de néha ez egyenlő a szemérmetlen hazugsággal. És ha ezt még lepecsételt és aláírt papírral támasztjuk alá, akkor garantált a rossz álom. Bár azt mondják, hülye vagyok, mindenki ezt csinálja, de akkor is! Becsületesség vs. pénz.

Szemüveg

Új keretet kapott a világ és szélesedett a látóköröm. Szó szerint így van, ugyanis szemorvosnál jártam és új szemüveget kaptam. Végre. Nem szemüvegesek talán kevésbé értik, milyen fantasztikus érzés az, hogy megint LÁTOK! Látok és nem hunyorogva kémlelem a környezetem, nem tapasztom az orrom az üvegre, ha meg akarom nézni valaminek az árát egy kirakatban.
Az orvosi vizsgálat előtt tartottam attól, hogy kikapok majd a doktornőtől, mert nagyon rég nem jártam szemvizsgálaton. De kedves volt, nem volt leszidás. És hogy miféle szerkentyűi vannak egy szemorvosnak! A folyadékkal való szemembe spriccelés nem volt kellemes, de az ugráló fénypöttyöt kergetni a tekintettel az tetszett, és a színes léghajó is, ami egy szűk alagút végén élesedett ki előttem. Szóval vicces volt. Az optikus is kütyükkel állította be a szemüveget, de végre megvan. Szép is, jó is, szokás szerint drága is, de van. Annyira megszoktam már, hogyha hirtelen nem lennék olyan vak, mint amilyen, akkor is hordanék legalább valami befőttesüveges keretet. Állítólag intelligens vonásokat kölcsönöz az arcnak, engem pedig nem zavar ha okostojásnak néznek.

Okos gondolat

Az élet ugyebár fura dolgokra képes. Például emberek és embercsoportok érdekes kombinációit hozza össze egy helyen. Vannak csoportok, ahova könnyen és jól beilleszkedünk, van ahova kevésbé. Van ahol kedvesek és érdeklődőek az emberek, van ahol kevésbé.
Mi ebből a tanulság? Maradjunk otthon egy jó könyv és egy csésze tea társaságában.

Rekkenő hőség

Hajnali háromnegyed kettő. Már aludnék egy kicsit, csak ne lenne ennyire meleg. A sötétben homlokom az ablaküvegre tapasztom és a redőny rései közt figyelem a közelgő vihart. Hátha lehűl a levegő és pihenhetek egy kicsit.

Fél három. Az eső és villámok miatt nem lehet ablakot nyitni. Fekszem az ágyon, várom a villámlást és az azt követő mennydörgést, hogy ki tudjam számolni, milyen távol ütött be az istennyila. Egy, kettő, három, négy ... 1,36 km ...

Hernyó

Volt már olyan érzésed, mintha a lelkednek nevezett valami bebábozódva csüngött volna egy selyemfonalon tested sötét, üreges belsejében? Puha, selymesen fehér gubó. A változás katalizátora a konfliktus. Miféle konfliktusba kerülhet egy bábba zárkózott hernyó egy fekete lyukban?

A mai nap fénypontjai

Majdnem kiraboltak egy üzletben, szerencsére sikertelen maradt az akció. Ha nem, azt hiszem nem tudtam volna megőrizni a lélekjelenlétem és követelni, ami az enyém. Így azért részben sikeresnek mondhatom magam. Az aluljáróban játszó utcazenész járt ezzel jól, mert hálából a jószerencsémért adtam neki egy marék aprót.

Állásajánlatok nemhogy nem döngetik a falakat, de még egy visszajelzést sem kaptam az életrajzaimra. Viszont két felhívást, hogy értékeljem az adott cég állásinterjúját, már igen.

Ha a bunkóság virágozna, egynéhány ismerősöm bizony terebélyes bokorként illatfelhőbe borulna, mint a pünkösdi rózsa.

Hogy valami jót is mondjak, szabadnapom lesz és ki is fogom használni annak rendje és módja szerint. Juhhé.

Többszörös személyiség

A karácsony egy rendkívül kellemes ünnep, de egy idő után ezt is elkezdi unni az ember lánya. A szaloncukrot, kalácsot is, meg a villogó fényeket, rénszarokat, kinél mi a szokás otthon. Olyankor aztán leül a gép elé, csakúgy, nézelődni. Ismerkedik a világhálóval. Egy szó mint száz, beírtam a nevem kíváncsiságból a gúgliba. Ha valaki azt mondja, sosem csinált ilyet, szerintem hazudik. Mit ad isten, kidobott a gép 93.400 találatot, amelyekből persze nem mind használható, de találtam néhány meglepő dolgot.

Hozzá kell tennem, nincs kimondottan szokványos család- és keresztnevem, így együtt. Saját magamról csak a facebookos adatlapom jelent meg, de más dimenziókban élő alteregójaimról érdekes dolgokat tudtam meg. Például él valahol Magyarországon egy informatikus könyvtáros ugyanazzal a névvel, mint én, akinek van egy kisfia és tíz évvel idősebb nálam. Aztán létezik egy Szökevény című magyar film, aminek a stáblistáján felbukkan a nevem. Ki tudja mit csinálhatott ott a másik énem. Talán vágó volt vagy díszlettervező? Aztán van még egy alapítványi kuratóriumi elnök, aki többször is feltűnik egy bizonyos cég alkalmazottjaként, ami elnevezésében engem erősen emlékeztet egy közismert szektára. Nem mondom meg melyikre, lehet találgatni.

Fura dolgok ezek, akkor is, ha egyébként semmi közünk egymáshoz, mégis, ki tudja ki kinek rokona, felmenője. Sosem lehet tudni. Azt eddig is tudtam, hogy létezik két irodalmár ezzel a családnévvel, de azt hittem, hogy egyébként inkább ritkaságszámba megyünk. Hát tévedtem.

Majdnem tökéletes

Egy majdnem tökéletes cappuccino egy kedves gesztustól, egy elegáns kéztől és egy pimasz mosolytól lesz megismételhetetlen.

Forduljon Wassernixéhez!

Épp olvasok valamit. Egy mulattató kis könyvet, melynek főhőse annyira unja az állását nagybátja halkereskedésében, hogy a következő hirdetést adja fel a helyi újságban:

Forduljon Psmithhez!

Psmith majd segít!

Psmith mindent elintéz!

Önnek szüksége lenne

valakire, aki eljár peres ügyeiben?

Valakire, aki elintézi üzleti ügyeit?

Valakire, aki sétálni viszi a kutyáját?

Valakire, aki meggyilkolja az Ön nagynénjét?

Psmith elintézi!

Bűntény nem akadály!

Bármilyen megbízása van

(feltéve, hogy halakkal nem kell dolgozni),

forduljon Psmithhez!

Mostanában (megint ill. még mindig) én is unom a munkám. Lehet, hogy kicserélem a nevem Psmith-tel, holnap felkerekedem és feladom valamelyik újságban én is ezt a hirdetést. Unja a régit, a jól beváltat és szeretne egy új, energikus alkalmazottat? Forduljon Wassernixéhez!

Szivetmelengetős

Kellemes félhomály a szobában, ágyon fekvés, pihengetés, kell szerezni egy pohár gőzölgő teát. Körülbelül öt másodperc alatt igazi karácsonyi hangulatom lett ettől itt. Ebben az évben először. Kár, hogy kicsit melankolikus a dal. De hát ... (Legszívesebben ideposztolnék még vagy tíz videót, de jobb lesz, ha a youtube-on keresgéltek tovább.)

Karácsonyi vásár

Elfeledkeztem róla, hogy ma nyílik a karácsonyi vásár és a belváros felől jöttem a lakásra. Ennyi embert egy helyen, csillogó-villogó mindenfélét és elektromos rénszarvas szarvat (ezt meg hogy írják?) már rég láttam. Kezdődik az őrület.

Van ilyen

Félve mondom, de ma sikeresen zárhatom le a napot. Talán azt is megkockáztatnám, hogy kiegyensúlyozottnak, kicsit boldognak érzem magam. Nemrég leírtam, mire is lenne szükségem. Ha nem is végérvényesen és a teljesség igénye nélkül, de azért valami alakul e téren.
Van meleg tea, sőt kávé (!) is. A sok kávé még rosszul is elsülhet, de hadd legyen nekem is valami gyengém. A szemem kevésbé sajog, néha már nem is piros. Munkában gyakran foglalkozom mással, mint kellene, hogy ne kelljen állandóan a képernyőt bámulni. Igaz este behozom, amit napközben megspóroltam, de bebeszélem magamnak, hogy az már nem fáradtság. A rendszeres testmozgástól még messzi vagyok, viszont elkezdett fájni a lábam, ami azt jelenti, igenis megmozgattam. Most már talán lesz mitől fájnia. Alszom, és olyankor nem gondolok semmire, pihenek. Néhanapján aztán felcsillan egy értelmes gondolat a sok zagyvaság között, ami a fejemben búg. Nem tudom még meddig pislákol, esetleg még kitarthatna holnapig.
Ja, és az irodalom igenis hatással tud lenni a mindennapi életünkre, csak tudni kell milyen könyvet használjunk csalinak. A többi majd kiderül.

Esti izé

Egy kis fehérbort iszogatok ma este. Meg kell mozgatnom még az agytekervényeimet és kiizzadni néhány épkézláb gondolatot. Úgy döntöttem erre csak egy jó vacsora, láblógatás és finom bor mellett vagyok hajlandó. Sikerült is kinyitnom az üveget, pedig nem voltam biztos benne, hogy menni fog. Van az úgy, hogy igenis sikert arathatunk a patriarchális társadalom és munkamegosztás ellen vívott küzdelemben.

Séta délben

Rég nem sétáltam ebédszünetben, pedig jól szokott esni. Most végre rászántam magam, nem zavart meg senki sem. Kávé a kézbe, éhgyomorra jól esik és húsz perc nyugalom, fellélegzés. Hideg van, de süt a nap, ilyenkor a naptól, széltől vagy hidegtől folyik a könnyem, vagy az orrom, vagy mindkettő. Csend volt a környék kis utcáiban, csak varjak károgtak és néha cipők alatt csikorgott az aprókavics. Romantika. Szeretem az őszt, mondtam már? De tényleg. A csontokat átjáró hidegnek serkentő hatása van. Bár még nem vagyok tisztában vele, mit is serkent.

Az árnyékomnak hova tovább fenékig érő haja lesz. Kellene egy hajvágás. Meg érvágás. Ki a gőzt.

Erkélyjelenet

Nem akarok senkit sem untatni a költözésem részleteivel, de most mégis fogom.

Sokat költöztem az utóbbi időben, voltam ilyen meg olyan helyen is, most jól esik kicsit megpihenni. Van saját szoba, elég tér, kedves lakótárs, mosógép. Minden, ami kell. A régi lakások előnye, hogy tényleg sok a hely, lift helyett lépcsőzöm. Kivételesen ez most előny. Bár nyikorog a padló, ha például a konyhában egy bizonyos részére lépek, akkor kinyitódik a kredenc ajtaja, és lassan folyik a forró víz a kádban. De van erkély, kitnően lehet ott nézelődni és teázgatni. A szemben levő lakások egyikében egy idős bácsi lakik, aki néha szintén az erkélyen olvasgat. Még jó, hogy a korlát tejüvegből van nála, nem rácsos, mert nemrég egy sárga fürdőköpenyben ücsörgött ott sötétedés előtt. És hát nem keresztbe tett lábal szeret ülni a kis székén a erkélyajtó mellett.
A környék nagyon jó, húsz perc a trolin reggeli dugóban, ennyi amit rosszabb esetben el kell viselnem, ha dolgozni indulok. A lakás 5 perces körzetében van bolt a sarkon, kávézó, jobb kinézetű kocsma, bank, copy shop, park. 15 perces körzetben szupermarket, még bank, még kávézó, mozi, étterem, vonatállomás. 25 perces körzetben, na oda már nem is kell menni, ott már nincs semmi élethez felétlenül szükséges dolog, ami közelebb ne lenne. A fürdőszobaablakból látni a Slavínt, ami lehet, hogy nem nagy dolog, de eddig a fürdőszobám ablakából legfeljebb a szomszéd lakótomb oldalát lehetett volna látni. Ha elég magas lettem volna hozzá, hogy felérjem az ablakot.

Most már van időm fellélegezni, visszavenni kicsit. Lassan elmúlik az állandó, ideges nem-tudom-mit-kezdjek-magammal-érzés is, ami rám jön, ha esténként nem kell már a gép előtt ülni és dolgozni. Szóval tetszik, kezdem belakni, még a szomszédokkal is ismerkedtem. De ez sem tart örökké, innen is költözni kell majd. Az viszont még nem most lesz.