Mindenszentek & Halottak napjára

Kecske-kapu úti temető, Pozsony

Perfect Stranger

Néha különleges dolgokra hívják fel az emberek a figyelmemet. Mint ez itt.

Séta

Csípős, hideg szél és komor arc.
Először elhomályosult előttem az utca, majd a nedves gyötrelem összegyűlt a szemem sarkában,
felszántva a zúzmarát lepergett az arcomon.
Egy csepp, két csepp, könnycsepp, meg tíz,
olvad a jégszív,
csepereg a víz.

Recycling

Biológiai úton lebomló és komposztálható vagyok. Tessék jönni és vinni egy darabot a leendő anyaföldből.

Csillaghullás

Do you remember the first kiss? Stars shooting across the sky. Ezt énekli. Én meg már nemigen emlékszem. Meg nem is kérdezi senki. Mostanában leginkábbb akkor hullanak a csillagok, ha belülről kiabálok, őrjöngök, hogy beleremeg a fekete ég és kilazulnak benne a csavarok. Akkor berezegnek a csillagok is és egyenként kopannak a hideg kövön. 

Van aki csendben, magában őrül meg, először nem látszik rajta különösebb tünet. Csak például a vonatban ülve kinéz az ablakon, a másik oldalról valaki visszanéz, törölgeti a szeme alól az elmosódott festéket, kis pierot. Ugye szólnak majd, mielőtt az őrületből már nincs visszaút? 
Van aki hajnalban kiáll a felüljáró korlátjához és várja, hogy a felkelő nap lassan felperzselje a testét. Bokától és cipőtől halad a fénysugár felfelé, térd, csípő, derék, széttárt kezek, a tébolyult ordítást már elnyeli a kristálytiszta fény.

Vámpíros, de sokkal jobb, mint ami mostanában divat