Tükör

Az esti fogmosáskor belepillantottam a fürdőszobai tükörbe és megütközve, értetlen arccal figyeltem. Mert sírt a tükör. Megsajnáltam. Vigasztalva megtörölgettem, hogy nyikorogva csúszkált a törölköző az üvegen. Nem tudom, miért sírt és miért nem hagyta abba. Próbáltam átölelni, de nem fértem hozzá közel. Próbáltam megsimogatni a karját, de az nincsen neki. Kérdeztem, mi a baj, de nem értettem a választ, párás lett az üveg a leheletétől. Csak sírt, peregtek a könnyei, hogy már nem bírtam nézni. Aztán ráborítottam a könnyekkel átitatott törölközőt, hogy ne lássam. Ha holnap reggel megint kimegyek a fürdőszobába, talán még mindig ott fog szipogni a törülköző alatt, bedagadt, piros szemekkel.