Emberekről

Elkezdtem utálni az embereket. Először konkrét egyéneket nem bírtam elviselni, majd egyre több ember megnyilvánulását alapvetően idegesítőnek, helytelennek tartottam.

Ez pedig egy embertől, aki magát nagyonis humánusnak és toleránsnak tartja, elfogadhatatlan.

Persze tisztában vagyok vele, hogy nem az embereket találom rossznak vagy kibírhatatlannak, csak a helyzet amiben az élet úgy hozta, találkozzunk, rendkívül előnytelen. Mintha ezek az emberek azért lennének, hogy az én életenergiámat csapolják le valami elképesztő szívóssággal és persze rendszerességgel. De mivel én, mások ennek ellentétjének kitartó bizonygatása ellenére, igenis pozitív világnézetű ember vagyok, máshogy tekintek a dologra ezentúl. Ezek az emberek nem arra vannak, hogy a végtelenségig stresszeljenek, hanem hogy megmutassák, hátat kell fordítani az élethelyzetnek, ami nekem nem jó. Hát, így kell ennek lennie.