Pánikroham-féle

Emlékeztek arra a filmre, amiben R. Williams egy robotot alakított, aki emberré szeretett volna válni? Amellett, hogy tulajdonképpen akármeddig élhetett volna, volt egy sokkal jobb tulajdonsága. 

Ő úgy olvasott, hogy csak rápillantott az oldalra, lefényképezte a szemével és lapozott. Ezt szeretném megtanulni én is. Mert még be sem fejeztem a most vásárolt négy könyv egyikét, nem beszélve a polcokon várakozó tízezerszázharmincakármennyi kötetről, de már a netet bújom, hogy milyen újdonságot és olcsó antikváriumi kiadást lehetne még megrendelni. 

Pánikolok. Mert lassan és keveset olvasom. Nem túlzom, tényleg keveset, illetve rengeteg a megkezdett, befejezetlen olvasmányom. Le fogok maradni. Sosem olvasom el a világirodalom százegy legfontosabb regényét. Nem listázhatok. Lőjetek le.

Matrózkék

Ma Agatha Christie-t olvasok, matrózkék ruhát öltöttem magamra, teázom és terveket szövögetek. Trükközve próbálom egyensúlyba hozni a kissé kizökkent, tántorgó lelkemet, ami az utolsó néhány napban nem találja a helyét. Mintha fél évvel visszaestem volna a fejlődésben.

Először le akartam ide ülni a gép elé, majd' most kiírom magamból, számba veszem ki kit bántott meg jobban, kronológiai sorrendben, ki ütött vissza és volt nehezebb az ökle. De ennek nincs sok értelme. A lényeg az, hogy barátot bántottam, bántottak, lelkiismeret-furdalással küszködve próbálok rájönni az okokra, megoldásra, miközben az az érzésem, a másik nem hajlandó belátni, mindketten hibázhattunk. Hibázni lehet. Kizárólag a másik hibáira koncentrálni nem. Mert akkor nem következik be semmiféle előrelépés, változás. Azt meg ugye már mindenki tudja, hogy a változás az egyetlenállandó és mindenéletforrása. Hát várok és teret adok, hátha ez segít és a másik most az egyszer meglep.

 

Óda a Kávéhoz

... te vagy a Minden ...

Emberekről

Elkezdtem utálni az embereket. Először konkrét egyéneket nem bírtam elviselni, majd egyre több ember megnyilvánulását alapvetően idegesítőnek, helytelennek tartottam.

Ez pedig egy embertől, aki magát nagyonis humánusnak és toleránsnak tartja, elfogadhatatlan.

Persze tisztában vagyok vele, hogy nem az embereket találom rossznak vagy kibírhatatlannak, csak a helyzet amiben az élet úgy hozta, találkozzunk, rendkívül előnytelen. Mintha ezek az emberek azért lennének, hogy az én életenergiámat csapolják le valami elképesztő szívóssággal és persze rendszerességgel. De mivel én, mások ennek ellentétjének kitartó bizonygatása ellenére, igenis pozitív világnézetű ember vagyok, máshogy tekintek a dologra ezentúl. Ezek az emberek nem arra vannak, hogy a végtelenségig stresszeljenek, hanem hogy megmutassák, hátat kell fordítani az élethelyzetnek, ami nekem nem jó. Hát, így kell ennek lennie.

Eső

Amikor szükségét érzed a változásnak. Annyira, hogy azt kívánod bárcsak az eleredő esőben becsurogna a víz a cipődbe, mérgesen, szenteket szedve öntenéd belőle kifele, csak hogy érezz valami mást, mint ezt az unott érdektelenséget.

Ha eljönnek értem az ufók 2

Nem jöttek. Üzenetet sem küldtek. Kicsit lehangolt vagyok a dolog miatt, de gondolom valaki más mellett döntöttek. Hát akkor legyenek boldogok vele.

Ha eljönnek értem az ufók

Ha eljönnek értem az ufók, elmesélem majd nekik milyen volt a gyerekkorom. Holnaputánra várom őket, ma ki kellett takarítanom emiatt a lakást, hiszen meglehet, hogy maradnak egy kávéra, mielőtt elindulnánk.  Szeretnék jó benyomást kelteni, mégiscsak képviselem majd az egész emberiséget. Bár lehet, hogy más elképzelésük van a higiéniáról, mint nekünk. Csomagolnom is kell még. Váltás ruha, pizsama, fogkefe, valamiféle jó könyv, ha esetleg egy gépek által irányított világban élnek és nincs köztük egy valamirevaló prózaíró sem. Még vacillálok Oscar Wilde és Günter Grass között. Előbbit már olvastam, az jó, biztosra mennék vele, a másikat még nem. Azt hiszem csokit is viszek ajándékba.
A fizikai vizsgálatok miatt viszont aggódom.
Nem tudom mit várjak e téren, lesz-e alapos laboratóriumi vizsgálat, szövetminták, punkciók, meg hasonlók, de hiszem, hogy ha elég fejlettek ahhoz, hogy eddig eljönnek értem, akkor ismerik az anesztéziát is.
Másképp nem nagyon aggódom az utazás miatt. Szerintem biztosan rendes emberek. Vagyis ufók.
Megkérem majd őket, induláskor tegyünk egy tiszteletkört az űrhajóval az égen, mindannyiótok tiszteletére. 

kávéfolt, piros teáskanna, mályvaszín, jegyzetfüzet, hajtincs, feketerigó
Az elégedettség és kiegyensúlyozottság, olyasvalami, amit talán félve boldogságnak nevezhetnénk, furcsa formákat ölt néha.