Ábránd

Kávé az asztalon. Formás bögre, a pillanat tiszteletére kiválasztott csésze. Izzó fekete a pohár alján, egy kis tej és sűrű tejhab szelídíti a fekete erős mérget, tompítja a folyadék vágyát a fülledt forróság és a messzi otthon után. A meleg ital kényezteti a lelkemet, amíg ülök az asztalnál és bámulok magam elé. Minden alkalommal, mikor a dolgomra indulok, de eltévelyegve pihengetek a kávéval együtt, elkalandoznak a gondolataim. Rég nem látott helyeken járunk, ismeretlen és ismerős ízeket, hangulatokat és arcokat idézünk fel. Bambulva mosolygok tavalyi vicceken és tegnapi ébredésen.