Dógomvan

... mondanám, de nincs. Sajnos. Unatkozom és be vagyok ide zárva egy üvegdobozba.
Írnék, de ha nincs is miről, pötyögök ide valamit. Csak úgy. Nem mintha olyan érdekesnek tartanám a fejemben kurjongató gondolatokat, különlegesnek érezném magam, mert én olyan szuper, fura és egyedi dolgokon gondolkodom, hogy azt mindenképp meg kell osztanom más emberekkel. Csak unatkozom, feljegyezgetek magamnak.

_ tök jó blog ez itt. Van benne valami aranyosan szívetmelengető és mademoiselle kimondottan jól ír. Nem csoda, ha figyelembe vesszük a foglalkozását. A többi blogja is figyelemreméltó, van mit rajta böngészni. Apropó, miért nem olvastam én annak idején több lányregényt? Csak egy-két csíkos/pöttyös könyvre emlékszem. Be kellene hozni a lemaradást ... (és kigúglizni a csíkos ill. pöttyös kategória közti különbségek mibenlétét)

_ az emberek hülyesége totál ki tud borítani. Ettől már csak a saját magam hülyesége rosszabb.

_ finom esőillat

_ miért bírom én annyira az apró szép képeket, képeslapokat? Hogy nem vagyok képes kidobni még egy flyert se, mert olyan jól mutat, szép, színes, szemetgyönyörködtető? Mindent összeszedek, gyűjtögetem őket, emlékbe, majdcsak jó lesz valamire. Mire? A blogon is rendre halmozódnak az illusztrációk és ide vonatkozó linkek. És most jött egy újabb ötlet vagy mánia (majd külön bejegyzésben részletezem), ami újabb kis otthoni papírgyűjtéshez vezet majd. Ha összeszedném a falon lógó vagy fiókok mélyén bújó apró fecniket és képecskéket, rendes kis máglyarakás lenne belőle.

_ ha hazamegyek, keresek a könyvespolcon anyumtól egy pöttyöskönyvet. A "Nyakigláb apó" megvan biztos, de volt valami középkori boszorkányos is. Milyen jó lesz ebben a borús, villámlós időben. Ettől már csak egy jobbat tudok ebben a viharos időben elképzelni, ölelgetést meg hozzábújást.

_ a hideg kávé jót tesz az arcbőrnek. Hitegetem önmagam.

_ ha ma küldenek nekem húsvéti üdvözletet, annak örüljek, hogy mégiscsak, vagy szomorú legyek, mert elfelejtettek? A viccesnek szánt képecskékkel meg az a bajom, hogy legtöbbször egyáltalán nem viccesek. Meg a paverpojntos prezentációk ... Ha kapok emailen még egy összeállítást az Alpok szépségességéről, falnak megyek. (Eszedbe ne jusson küldeni!) A fentebbiek kiegészítéseképpen, nem teljes paradoxon, hogy ezt utálom, míg egy évekkel ezelőtt magammal hozott kávéházi röplaptól nem bírok megválni. Egyszerűen mégse teljes őrület a képgyűjtésem. Van amit még én sem bírok elviselni.