2009. június 29.
Igazoltan hiányzik
Betegen, szipogva, kis hányingerrel talán nem lehet olyan nagyon élvezni a szabadnapokat, de én mégis ezt fogom tenni. Ha már egyszer (jujjdejó) kényszerszabira kerültem a náthám miatt, akkor legalább kihasználom a szabadidőm, úgysincs belőle olyan nagyon sok. Elintézem az elintéznivalót, rendbe szedem az agyonstrapált védekezőképességem, összehozunk egy kávézós-dumálgatós-kávézós napot, talán még valami hasznosat is csinálok. Azonnyomban, miután elmúlt a legújabb tünet, a hasfájás. Talán még ide is írok valami velőset.
2009. június 28.
2009. június 27.
On/Off
Már egy ideje elrekesztettek az internettől, érzem is rendesen a hiányát. Szinte teljesen elzárták az információfolyamot előlem, az a pár csepp, amihez hozzájutok, csak erősíti a szomjat. Ma aztán rendesen behozom a lemaradást, azt se tudom hova nézzek először.
Mindemellett náthás vagyok. A legtöbb kellemtelen tünet jelentkezett rajtam, köhögés, fejfájás, orrdugulás, egy kis általános levertség. Erős a gyanúm, hogy ez sertésinfluenza. Bár lázam még nincs.
A nátha és köhögési rohamok miatt rossz időben eléggé megcsappan a szórakozási lehetőségek száma. Amúgy a leginkább most egy teára és csöndre vágyom. Nehezemre esik gondolkodni, de ma még azt is kell majd.
Aztán egy hétig megint ... off.
Mindemellett náthás vagyok. A legtöbb kellemtelen tünet jelentkezett rajtam, köhögés, fejfájás, orrdugulás, egy kis általános levertség. Erős a gyanúm, hogy ez sertésinfluenza. Bár lázam még nincs.
A nátha és köhögési rohamok miatt rossz időben eléggé megcsappan a szórakozási lehetőségek száma. Amúgy a leginkább most egy teára és csöndre vágyom. Nehezemre esik gondolkodni, de ma még azt is kell majd.
Aztán egy hétig megint ... off.
2009. június 16.
Költözött
Tegnap költöztem. Nem igazán önszántamból, inkább kényszerből, hirtelen, szinte egyik napról a másikra. Egyelőre ideiglenesen van hol álomra hajtsam a fejem, aztán meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok.
Kissé megerőltető és fárasztó volt az egész herce-hurca, de szerencsére volt segítségem. Ezer köszönet Petinek, Máténak és a fehér kocsinak, Dankának, nélkülük valahol az Új Híd alatt ébredtem volna :) Vannak még segítőkész emberek a világon, akikre lehet számítani.
Kicsit furcsa hirtelen idegen környezetben találni magam, ott aludni. Szép emlékek kötnek a régi helyhez, de talán jobb is hirtelen váltani. A problémák ugye nem egyedül jönnek, hanem nagy csordában, mindenképp el akarnak tiporni. De majdcsak rendeződik ez a helyzet is, igyekszem kihozni belőle a legjobbat.
Kissé megerőltető és fárasztó volt az egész herce-hurca, de szerencsére volt segítségem. Ezer köszönet Petinek, Máténak és a fehér kocsinak, Dankának, nélkülük valahol az Új Híd alatt ébredtem volna :) Vannak még segítőkész emberek a világon, akikre lehet számítani.
Kicsit furcsa hirtelen idegen környezetben találni magam, ott aludni. Szép emlékek kötnek a régi helyhez, de talán jobb is hirtelen váltani. A problémák ugye nem egyedül jönnek, hanem nagy csordában, mindenképp el akarnak tiporni. De majdcsak rendeződik ez a helyzet is, igyekszem kihozni belőle a legjobbat.
2009. június 11.
2009. június 10.
Napi tanulság
Anyukám szokta azelőtt mondani, evés közben ne olvassak. Nem szoktam rá hallgatni. Pedig kellett volna. Így aztán mától az új könyvem első oldalán éktelenkedik egy áfonyás jégkrémfolt. Kicsit úgy néz ki, mint Gorbacsov anyajegye, de lehet, hogy ezt már csak én képzelem.
2009. június 6.
Nincs lovag, se sárkány feje
Gondolkodtam, közzé tegyem-e a leírtakat. Nagyon személyes dolgokról van szó, és nemcsak engem érintenek, meggondolja az ember kiengedi-e mindezt az éterbe. Kicsit olyan nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, ilyesféleség. Úgy érzem muszáj volt leírnom, végiggondolnom ezeket a dolgokat, de végül is nem kell ezt közzé tenni. Van, ami magánügy.
Ha a másikkal nem tudom megbeszélni, amit kellene, akkor sem kürtölöm világgá, ami csak két emberre tartozik. Akkor sem, ha rettentő nehezemre esik lezárni egy alig megkezdett történetet. Talán azért is, mert tudom kit találtam és veszítettem el. Bár hiányzik az utolsó beszélgetés, amivel esetleg lezárhatnám, valamiféle búcsú, de már túlestünk ilyenen régen, az is igaz. Szívesen megkérdezném, hogy van, vagy mire gondol. Elmondanám, én hogy érzem magam, néha kiabálnék vele, néha nem. Rengeteg megválaszolatlan kérdés merült fel bennem, amit nincs kihez intézni. Sokkal rosszabb, hogy nem beszélhetek vele, mint a fizikai hiány, hogy nem láthatom, nem hallhatom, nem érezhetem a jelenlétét. Ami biztos, nem ragaszkodhatom hozzá, ha csak kínzom őt is és magamat is azzal, hogy nem bírom elengedni. Hiszen ő nem boldog velem. Most muszáj lesz engedni. Ő megtette, most rajtam a sor. Ez már csak az én dolgom, ehhez már semmi köze, a fájdalom, szorongás vagy mifene csak az enyém.
Maga az igazi szerelem rövid ideig tartott, az az két-három hétig tartó mosoly az arcomon elmúlik, megtörhet az érzés. De a szeretet régebb óta tart és az nem múlik el csak úgy. Remélem át tud alakulni barátsággá, ha így is fontos nekünk a másik. Azt is remélem, hogy a másik fél is felfogja, ha nincs is szerelem, elveszíteni egy értékes embert nem akarok. Barátként megtarthatjuk egymást. Majd egyszer, de nem most. Most minek kínozzam magam ezzel. Egy felszínes köszönő viszony nincs ínyemre, de sajnálatból nem kell a barátság. Akkor inkább semmi sem kell.
Ha a másikkal nem tudom megbeszélni, amit kellene, akkor sem kürtölöm világgá, ami csak két emberre tartozik. Akkor sem, ha rettentő nehezemre esik lezárni egy alig megkezdett történetet. Talán azért is, mert tudom kit találtam és veszítettem el. Bár hiányzik az utolsó beszélgetés, amivel esetleg lezárhatnám, valamiféle búcsú, de már túlestünk ilyenen régen, az is igaz. Szívesen megkérdezném, hogy van, vagy mire gondol. Elmondanám, én hogy érzem magam, néha kiabálnék vele, néha nem. Rengeteg megválaszolatlan kérdés merült fel bennem, amit nincs kihez intézni. Sokkal rosszabb, hogy nem beszélhetek vele, mint a fizikai hiány, hogy nem láthatom, nem hallhatom, nem érezhetem a jelenlétét. Ami biztos, nem ragaszkodhatom hozzá, ha csak kínzom őt is és magamat is azzal, hogy nem bírom elengedni. Hiszen ő nem boldog velem. Most muszáj lesz engedni. Ő megtette, most rajtam a sor. Ez már csak az én dolgom, ehhez már semmi köze, a fájdalom, szorongás vagy mifene csak az enyém.
Maga az igazi szerelem rövid ideig tartott, az az két-három hétig tartó mosoly az arcomon elmúlik, megtörhet az érzés. De a szeretet régebb óta tart és az nem múlik el csak úgy. Remélem át tud alakulni barátsággá, ha így is fontos nekünk a másik. Azt is remélem, hogy a másik fél is felfogja, ha nincs is szerelem, elveszíteni egy értékes embert nem akarok. Barátként megtarthatjuk egymást. Majd egyszer, de nem most. Most minek kínozzam magam ezzel. Egy felszínes köszönő viszony nincs ínyemre, de sajnálatból nem kell a barátság. Akkor inkább semmi sem kell.
2009. június 5.
(El)Számolás
2 csomag elhasznált papírzsebkendő
1 pár kisírt szem
2 darab ingerülten lehordott személy
1 panasz, miszerint elviselhetetlen és agresszív vagyok (hát, tudok én nagyon kellemetlen is lenni) és a szülők, akik csak néznek, hogy mi bajom van
-5 jó éjt puszi
1 adag féltékeny utálat egy (egyelőre még) nem létező nő iránt, aki megkapja azt, amit én nem
kicsi kis vigasz, hogy ha engem nem is lehet szeretni, azért én még tudok
1 pár kisírt szem
2 darab ingerülten lehordott személy
1 panasz, miszerint elviselhetetlen és agresszív vagyok (hát, tudok én nagyon kellemetlen is lenni) és a szülők, akik csak néznek, hogy mi bajom van
-5 jó éjt puszi
1 adag féltékeny utálat egy (egyelőre még) nem létező nő iránt, aki megkapja azt, amit én nem
kicsi kis vigasz, hogy ha engem nem is lehet szeretni, azért én még tudok
Nincs heppiend
Minden olyan gyorsan változik, hogy az ember nem bírja követni. Vasárnap még kerek a világ, elégedett mosollyal az arcodon alszol el, hétfőre pedig minden megváltozik, eltűnik az, ami fontos. Én meg leragadtam valahol, és nem mozdulok tovább. Van hogy feleslegesen ragaszkodom ahhoz, ami igazából nem is volt az enyém. Ez van. Elegem van, mindenből és mindenkiből, csak aludni akarok. Csak ne mondogassátok, hogy lesz majd valami jobb. Eddig is ment egyedül minden, ezután is fog. Majd. De most hagyjatok aludni.
2009. június 2.
BoldogSzülinapot!
Ha elfelejtem egy nagyon kedves barátom szülinapját, aki az én szülinapomat, névnapomat nem felejtette el, az a minimum, hogy ünnepélyesen bocsánatot kérek ezért és a nagyvilág előtt kívánok Petinek nagyon boldog születésnapot! Isten éltessen!
Valamit
Kellene már valami értelmeset írni ide, nem akarom hanyagolni, ha már egyszer belekezdtem. Viszont megesik, hogy az embernek eszébe jut sok jó dolog, amiről írni lehetne, vagy olyan amiről inkább nem kellene. Aztán a sok gondolat között elveszik az az egy, ami felkerült volna. Most épp százféle őrület tombol a fejemben, azzal inkább nem szennyezném az étert. Olyankor pedig minek írni, ha az embernek nincs közzétennivaló, közzétehető mondanivalója. Amit pedig esetleg mégis elmondana, azt nem tudja szavakba foglalni.
A sok kavargó gondolat közt a legtöbb olyan kérdés, amire nem tudom vagy nincs is egyértelmű válasz.
Azt hiszem, teljesen tudatlan vagyok. Azonkívül makacs és önző is. Az is lehet, hogy felesleges, vagy rossz kérdéseket teszek fel magamnak. Mert ami tegnap még fontos kérdésnek tűnt, ma már lehet, kevésbé az. Vagy fontosabb, mint volt. Nem tudom igazán, értelmetlennek tűnik az egész Ha valaki elolvassa ezt, bizonyára az illető sem talál sok értelmet benne. Hát, nem tudok mással szolgálni, mint saját mindennapi gyötrődéseimmel, amik általában valamiféle tudathasadásos állapotot tükröznek. Még jó, hogy nem veszem magam túl komolyan.
Legszívesebben elzárnám magam egy fiókba, eldobnám a kulcsot és várnám, hogy valaki leélje helyettem az elkövetkezendő néhány évet. Nem a legjobb megoldás, de jobb per pillanat nem jut az eszembe.
A sok kavargó gondolat közt a legtöbb olyan kérdés, amire nem tudom vagy nincs is egyértelmű válasz.
Azt hiszem, teljesen tudatlan vagyok. Azonkívül makacs és önző is. Az is lehet, hogy felesleges, vagy rossz kérdéseket teszek fel magamnak. Mert ami tegnap még fontos kérdésnek tűnt, ma már lehet, kevésbé az. Vagy fontosabb, mint volt. Nem tudom igazán, értelmetlennek tűnik az egész Ha valaki elolvassa ezt, bizonyára az illető sem talál sok értelmet benne. Hát, nem tudok mással szolgálni, mint saját mindennapi gyötrődéseimmel, amik általában valamiféle tudathasadásos állapotot tükröznek. Még jó, hogy nem veszem magam túl komolyan.
Legszívesebben elzárnám magam egy fiókba, eldobnám a kulcsot és várnám, hogy valaki leélje helyettem az elkövetkezendő néhány évet. Nem a legjobb megoldás, de jobb per pillanat nem jut az eszembe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
