Séta délben

Rég nem sétáltam ebédszünetben, pedig jól szokott esni. Most végre rászántam magam, nem zavart meg senki sem. Kávé a kézbe, éhgyomorra jól esik és húsz perc nyugalom, fellélegzés. Hideg van, de süt a nap, ilyenkor a naptól, széltől vagy hidegtől folyik a könnyem, vagy az orrom, vagy mindkettő. Csend volt a környék kis utcáiban, csak varjak károgtak és néha cipők alatt csikorgott az aprókavics. Romantika. Szeretem az őszt, mondtam már? De tényleg. A csontokat átjáró hidegnek serkentő hatása van. Bár még nem vagyok tisztában vele, mit is serkent.

Az árnyékomnak hova tovább fenékig érő haja lesz. Kellene egy hajvágás. Meg érvágás. Ki a gőzt.