Minden a régi

A megzakkanás még mindig tart. Már halucinálok is. Vagy nem, de az talán még rosszabb. Bonyolult? Igen. Érthetetlen? Bizonyára.
Rájöttem, hogy a mostani helyzet az utóbbi évek hosszú és fáradtságos munkájának eredménye, ami épp most kezd tetőzni. Vagyis még nagyon sokáig eltart majd. Gondosan elő van ez készítve. Minden sikerélményre jutott az évek során sok kudarc, hogy a jobbfajta pozitív érzések csíráját is kiirtsam magamból. Most hibát hibára halmozok, ellehetetlenítem magam és nemcsak a reputációm rontom, de ezzel együtt a vesztembe is rohanok. Tudom, hogy nem kéne és mit is kéne, de engem ez nem fékez, még csak le sem lassítja a vonatot, amin utazom. Volt már alkalom, amikor tanulhattam volna a hibáimból, de sosem tanulok. Vagyis igen, tanulok, csakhogy a végeredményen a tisztánlátás sem változtat, mert akkor is teljes gőzerővel haladok a vakvágányon. Mondtam, hogy zakkant vagyok.
Na, vége a melodrámának, megyek vissza dolgozni.