Félve mondom, de ma sikeresen zárhatom le a napot. Talán azt is megkockáztatnám, hogy kiegyensúlyozottnak, kicsit boldognak érzem magam. Nemrég leírtam, mire is lenne szükségem. Ha nem is végérvényesen és a teljesség igénye nélkül, de azért valami alakul e téren.
Van meleg tea, sőt kávé (!) is. A sok kávé még rosszul is elsülhet, de hadd legyen nekem is valami gyengém. A szemem kevésbé sajog, néha már nem is piros. Munkában gyakran foglalkozom mással, mint kellene, hogy ne kelljen állandóan a képernyőt bámulni. Igaz este behozom, amit napközben megspóroltam, de bebeszélem magamnak, hogy az már nem fáradtság. A rendszeres testmozgástól még messzi vagyok, viszont elkezdett fájni a lábam, ami azt jelenti, igenis megmozgattam. Most már talán lesz mitől fájnia. Alszom, és olyankor nem gondolok semmire, pihenek. Néhanapján aztán felcsillan egy értelmes gondolat a sok zagyvaság között, ami a fejemben búg. Nem tudom még meddig pislákol, esetleg még kitarthatna holnapig.
Ja, és az irodalom igenis hatással tud lenni a mindennapi életünkre, csak tudni kell milyen könyvet használjunk csalinak. A többi majd kiderül.
2009. november 24.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése