Cartoon

Judy Horacek © 

Kaffeefleck

Ezt muszáj megmutatnom. Egyrészt mert fantasztikusan néz ki, másrészt mert imádom a kávét.

via Flickr

Klikk, klikk

A tudásszomj árt az egészségnek, ez már részemről bizonyított tény, ugyanis fájósra olvastam a szemeim a számítógép előtt és a hátam is majd' beszakad. De hát annyi minden van, amit el KELL olvasni és utána KELL nézni. Például ezt, ezt, meg ezt is itt. Pedig alig csetelek már és nem építek virtuális farmot, miegyebet (sosem játszom a gépen), mégis az utóbbi napokban állandóan itt ülök a monitor előtt. Rohamokban jön rám ez a dolog. Néha napokig felé sem nézek a gépnek, épp csak a szükséges életjelet adom magamról a külvilágnak. Aztán ha rákattanok valami témára, akkor elsüllyedek a információ feneketlen kútjában. Ha időm engedi, akkor ez nem olyan nagy gond, viszont ha valami fontos emiatt mellékvágányra kerül, akkor az már bizony zavaró körülmény. A kíváncsiság rendkívül jó dolog, de természetében rejlik, hogy csillapíthatatlan. Titeket nem kap el néha az ámok, hogy észre sem veszitek, már lement a nap, vagy már újra felkelőben van?

PS: Ezentúl hívjatok Miss Audrey Radcliffnek. [Steampunk Name Generator]

Fent magasan

Ma Jürgennel csevegtem reggel a neten, mesélte, hogy épp Hamburgba indulnak kirándulni. Gondoltam szép idő lesz náluk is, nekem legalábbis visszatükröződött a szemtelen napsütés a gépem monitorán. Automatás kávét lehörpint, pedig mondtam, hogy eztán sose. Belefeledkezik a munkába (ne felejtsek el csíkokat húzni a naptárba, már csak 39 nap).
Késő délután ill. este egy váratlan látogatás ért, régi (jelenleg) frankfurti barátom jött újra Pozsonyba. Vele beszélgettünk irodalomról, mit tud az, amire mi magunktól nemigen jövünk rá. A jövőről, mi várja az emberiséget, minket húsz év múlva, hol tartunk majd és lesz-e mikrocsipp valamelyik testrészünkben. Aztán mikor már a pincér is túlkiabálta a csapatnyi olasz turistát a vendéglőben, elindultunk hazafelé.
Itthon Aeemit mutatott meglepetést, itten, Jürgennél. Meghatódtam, hangosan nevettem és még jobb kedvem lett. Köszi!!!

Ki a virágot szereti ...

Nekem is kell ilyen váza!!! 

 

  

 

bloom my buddy

Arcok

Mindennek van lelke. És arca is.

 

  

 

 

Innen.

Illusztráció

© Agócs Irisz

Nem füzök ehhez sokat, a képek magukról beszélnek, annyira szépek. Agócs Irisz egy Budapesten elö illusztrátor, aki rajzairól és rajzaival blogol. Tessék megnézni, szivetmelengetö, aranyos és szép munkák. Bótba' béka kedvenc, már csak a neve miatt is. Na meg persze a kávés ...

Vonalkód

Ez lennék én, leegyszerűsítve, kódolva. 
A fogyasztói társadalom aktív részeseiként személyre szabott vonalkódot csinálhatunk magunknak, csak néhány adatot kell megadni és már kész is. Nyomtathatóak, letölthetőek leszünk. Az áramat kilóra egyelőre még nem tudták kiszámolni, de szerintem ez is lesz előbb-utóbb. 
Az oldalon találhatunk még sokféle érdekes dolgot, órát és rajzokat, rendelhetünk partedlit, kávésbögrét és pólót, persze mindezt vonalkódosítva. Mondhatnám, hogy vicces, de már-már szomorú. 

Mindennapi giccs!?

Érdekes porcelánfigurák ezek, simán felveszik a versenyt nagyanyám "Táncoló szerelmespár"-jával. Barnaby Barford porcelán társadalomkritikái persze nem mutatnának jól bármely nappali vitrinjében, de akkor is naggyon jók. Lenne ötletem, kinek ajándékoznék ilyet. Aki keres, az talál itt. Ha van kedvetek, szakítsatok időt a blog régebbi bejegyzéseinek átböngészésére, tényleg megéri. Találhattok ott még olyan különlegességeket, mint Chuck Norris akciós farmerja, a hiperrealista szobrok, meg a következő szülinapi ajándékomat is itt találtam meg. Valaki majd gondoljon rám, léééégysziiii!

Kísértetházak

Mi készteti az embert arra,  hogy elhagyatott épületeket, rombolásra ítélt házakat keressen fel, hogy azokat aztán lefényképezze? Ezeket a gyönyörű, de szomorú képeket aztán közzétegye egy fotóblogon, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen bennük és elgondolkodhasson az elmúlás kikerülhetetlenségén. 

Műanyag

Én innen loptam,de az eredeti képeket Vincent Bousserez készítette. 

borító

Játsszunk egy kicsit ilyet. Nem sikerült túlságosan a borító, de első próbálkozásra talán elmegy. Amúgy is szeretem az ilyen véletlenszerűségre alapozó dolgokat. Már csak ki kellene találni a zenei stílust, a zenekar tagjainak karaktereit, keresni valakit, aki írna egy-két jó számot és jöhet a világsiker. 

Rémségek kicsiny boltja

Na még néhány kép, mert ezt nem lehet kihagyni. Jimmy Pickering rajzai annyira bájosak és ijesztöek egyszerre, zabálni lehet a karaktereit. Harsogó színű ördögök és arany kis szörnyecskék.
Egy kis ízelítő:

Eyecandy

Munkahelyi unatkozó szörfölés közben hirtelen villámcsapás, VividFluxury. Hmmm ...