2009. október 13.
Jótett
Ma rosszat cselekedtem. Vagyis visszautasítottam, hogy jót cselekedjek. Ami ugyanaz. Még jó, hogy a sors csak azzal büntetett, hogy húsz lépésnyivel arréb beakadt a cipőm sarka a macskakőbe, megbotlottam. Nem pedig azzal, hogy nem sokkal később a zebrán az autók elé estem volna. A legrosszabb talán, hogy néha nem is azért cselekszünk jót, mert az másoknak örömet okoz, egy kis fellélegzést jelent, hanem mert félünk a lehetséges büntetéstől, vagy mert biztatjuk a saját egónkat, hogy mi igenis jó emberek vagyunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Nyugi, senki nem büntet meg a jócselekedet elmulasztásáért. Legfeljebb te saját magad. Magával a mulasztással...
Lehet, hogy többször cselekszünk így vagy amúgy aggodalomból, félelemböl. De nem hiszem, hogy okvetlenül büntetne valaki emiatt. Bár ilyenkor eszembe jut Neil Gaiman egyik elbeszélése a pokolról, a kínokról, amiket ott újra átélünk, azokat is, amiket másoknak okoztunk és azokat, amik ez utobbikböl kifolyólag keletkeztek. Jó kis elbeszélés az.
Ez mondjuk, nem az a novella, de érdemes elolvasni: http://konyves.blog.hu/2008/12/01/neil_gaiman_torekeny_holmik_reszlet
Hisz nem ezt mondtam én is? :D
http://www.youtube.com/watch?v=pDZcT6veBt8&feature=related
Megjegyzés küldése