Péntek 13.

Péntek 13. van, de nem vagyok babonás, úgyhogy nem pánikolok. Kicsit talán még szerencsés is ez a nap, mert a Gondviselés (ha van olyan) megmentett önmagamtól. Úgyhogy péntek este egyedül ücsörgök saját gondolataim kissé feltornyosult kupacán és kivételesen nem az jut eszembe, mi olyan szar mostanában. Túlzott optimizmusra ez sem ad okot, mert azon gondolkodom, hogy akkor mi hiányzik. Ezt viszont előrelépésnek veszem. És hogy pont most mi is hiányzik?

Hideg tea helyett finoman gőzölgő tea.
Alapos hátmasszázs.
Állandó számítógép előtt üléstől nem sajgó és piros szemek.
Több idő másokra.
Rendszeres testmozgás.
Huzamosabb ideig egy helyben lakás, nemköltözés.
Pár értelmesnek tűnő sor az asztalon fekvő könyvről, amit egy ideje már bűvölök.
Alvás.
Pár értelmesnek tűnő saját gondolat.
Bátorság.

Ha ez egyszer legalább részben megvan, akkor szépazélet lesz.