Elmélkedés

Elgondolkodtam azon, miért is foglalom itt a helyet. Nem a minek vagyok e világon kérdésre gondoltam, azzal bajlódom eleget, hanem a virtuális helyre, amit itt konkrétan foglalok. Minek írok én blogot? Pont én. Ismerek másokat, akiknek ez sokkal jobban megy, meg van is miröl írniuk.
Tulajdonképpen különösebb oka nincs is e tevékenységnek. Sem magamutogatásra való hajlam, sem közlési vágy nem bujdosik bennem. Asszem.
De gyakorolnom kell. Újra bele kell jönnöm abba, ami két éve még ment, vagyis annak a látszatát kelteni, hogy van egy csöppnyi tehetségem. Ez mára már alig-alig megy. Foglalkoznom kell azzal, ami érdekel, gondolkodni, írni róla. Ezzel kapcsolatban legalább rövid távú célokat kell kitüznöm magam elé és meg kell próbálni betartani azokat.
Aztán formába kell önteni a gondolataimat, amit azelött néha-néha le szoktam jegyezni, de most rendezni kell öket. Dolgozni velük, rajtuk.
Meg hát unatkozom. A barátaim nagyon elfoglalt emberek, a családom nem itt helyben él. A munkám nem kíván egész embert, mostanában meg egy harmadot se adok neki. Suli befejezve (el se hiszem), pasim nincs. Így aztán sok szabadidöm marad. És ha már blogírás, akkor miért egyet, ha lehet kettöt is. Könyvet is mindig többet olvasok egyszerre, kettöt, hármat. Az egy olyan izé meg unalmas is.