Sürgős

Már jó ideje nem voltam a pozsonyi vonatállomáson, meg annak illemhelyén sem. Most viszont a vonat oda érkezett és sürgősen el kellett ugrani valahova. Na nem is ez a lényeg, hanem. Negyven centbe kerül használni a WC-t, amit gyorsan kikeresek a pénztárcámból, helyette pedig a kezembe nyomnak egy szlovák tízkoronást. Felismerem, nem volt az olyan rég, hogy ez volt a normális fizetőeszköz errefelé, de azért meglepődöm kicsit. Az ajtó egyszerűen erre nyílik. Az euró jött, de ajtót és kilincset nem cseréltünk, az is pénzbe kerül. 16 év után a szlovák koronából ajtónyitó zseton lett. Fifikás kitaláció ez.  

...

Bocsánat, hogy efféle érdektelen dolgokról firkálok, de rám jött az írhatnék. Az utóbbi időben élni sem volt időm, most minden lemaradásomat be akarom hozni. Augusztusban csak egy bejegyzés került fel ide, ami hát igencsak átlagon aluli teljesítmény.

Azóta túlestem egy költözésen, az utóbbi egy évben már a harmadikon. A túl sok munkát se fizetik meg olyan jól, mint ahogyan a dolog első látásra kinéz, ráadásul teljesen elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán van olyan nyelv a világon, amit különösebb problémák nélkül tudok használni. Az anyanyelvem se kivétel ezalól. A napi +/- tizenkét órányi számítógép előtti munka pedig nemcsak, hogy a szemnek nem tesz jót, de az agyat is erősen igénybe veszi. Szóval ne tessék rám haragudni, ha egy rövid ideig elszállt bejegyzések következnek. Összeszedem magam, ígérem.