Erkélyjelenet

Nem akarok senkit sem untatni a költözésem részleteivel, de most mégis fogom.

Sokat költöztem az utóbbi időben, voltam ilyen meg olyan helyen is, most jól esik kicsit megpihenni. Van saját szoba, elég tér, kedves lakótárs, mosógép. Minden, ami kell. A régi lakások előnye, hogy tényleg sok a hely, lift helyett lépcsőzöm. Kivételesen ez most előny. Bár nyikorog a padló, ha például a konyhában egy bizonyos részére lépek, akkor kinyitódik a kredenc ajtaja, és lassan folyik a forró víz a kádban. De van erkély, kitnően lehet ott nézelődni és teázgatni. A szemben levő lakások egyikében egy idős bácsi lakik, aki néha szintén az erkélyen olvasgat. Még jó, hogy a korlát tejüvegből van nála, nem rácsos, mert nemrég egy sárga fürdőköpenyben ücsörgött ott sötétedés előtt. És hát nem keresztbe tett lábal szeret ülni a kis székén a erkélyajtó mellett.
A környék nagyon jó, húsz perc a trolin reggeli dugóban, ennyi amit rosszabb esetben el kell viselnem, ha dolgozni indulok. A lakás 5 perces körzetében van bolt a sarkon, kávézó, jobb kinézetű kocsma, bank, copy shop, park. 15 perces körzetben szupermarket, még bank, még kávézó, mozi, étterem, vonatállomás. 25 perces körzetben, na oda már nem is kell menni, ott már nincs semmi élethez felétlenül szükséges dolog, ami közelebb ne lenne. A fürdőszobaablakból látni a Slavínt, ami lehet, hogy nem nagy dolog, de eddig a fürdőszobám ablakából legfeljebb a szomszéd lakótomb oldalát lehetett volna látni. Ha elég magas lettem volna hozzá, hogy felérjem az ablakot.

Most már van időm fellélegezni, visszavenni kicsit. Lassan elmúlik az állandó, ideges nem-tudom-mit-kezdjek-magammal-érzés is, ami rám jön, ha esténként nem kell már a gép előtt ülni és dolgozni. Szóval tetszik, kezdem belakni, még a szomszédokkal is ismerkedtem. De ez sem tart örökké, innen is költözni kell majd. Az viszont még nem most lesz.