Alter ego I

Éltet és erőt ad. Az a tudat, hogy melletted fekszik és érzed, hogy lélegzik a füledbe. Ha oldalra fordulsz, hozzáér az orrod az állához. Meleget fúj az arcodra. Olyan, mint egy alvó holddarab, a majdnemsötétben áttetszik a bőre. Látni a krátereket, egy egész holdtérkép, a túloladalt is látni, onnan telihold van. Nézed közelről, mert ha nem nézed, elveszik előled, elpárolog a holdfényes teste melege a párnáról. Mozdulatlan átölelnéd, hogy meg ne zavard álmát. Bolyhos macskákat kerget a tetőn, a város felett, álmokat meg vágyakat, nélküled jár alva. Te otthon az álmára vigyázol. 
Nem alszol, mert ha elalszol, elmegy vágyakat kergetni a tetőkre. Nem lesz senki, aki vigyázza a te álmodat. Ha elalszol, elillan a holdkorong, újhold lesz, te meg ülhetsz a sötétben. Úgyhogy nézed, fújja a meleget az arcodra, érzed hogy van. Érzed, hogy az orrod az állához ér. Érzed az ajkát, a barna szemét, a sötét és nyugtalan gondolatait. Szuszogva alszik. A paplan alatt ráfonod a lábad a lábára, melegíti a hideg lábfejed. Lelkedet fonod a lelkére. Odaszorítod a tested az övéhez, kulcscsontja ívét csókolod, hátát simítja kezed. Holdfényes puha édes test.