Szógomolyag

Képtelen vagyok (már egy ideje) összefüggő mondatokban írni bármit is. A beszéd se megy mindig egyszerűen, nem még a jegyzetelgetés. Mert azért ezt írásnak nevezni túlzás.
Nem áll össze az egész, csak szavak, félmondatok kavarognak a fejemben. De ha le tudnám írni, amire gondolok, ami bennem mozgolódik, akkor se tenném meg. Fáradt vagyok. Mintha huszas éveim közepén már klimaxos lennék, hőingadozás és hangulatváltozások, ingerültség, érzékenység, néha a bőgés határán. Olyankor meg magammal veszekszem, hogy hülye vagy! minek ez?
Rossz lenne a lelkiismeretem? Talán. Szembe kellene nézni olyan dolgokkal, amikkel eddig nem akartam. Hülye vagyok és félős. Nyugtalan. Néha pedig annyira nyugodt. Mosolygok magam elé a trolibuszon.
Talán nem kellene túl sokat gondolkodni. Gondolkodni érdektelen dolgokon, amik nem viszik előre a szekeret, csak köveket görgetek velük magam elé. Elfelejteni minden feleslegeset és csak feküdni egy réten, a vakítóan kék eget nézni. Közben tenyérrel simogatni a zöld füvet és érezni a lehelet finomságát a nyakamon. Vagy épp komolyan gondolkodni kellene. Magamon. Felelősségvállalás, felnőtté válás stb. stb. Mert ha csak a réten fekszem és ciripelek, úgy járok majd, mint az a bizonyos tücsök. És másoknak is ártok majd.
Logikátlan és összefüggéstelen szógomolyag veszi körül az agyam. Amikor egy pillanatra kitisztul a fejemben az ég, akkor ... Na akkor se tudom, hogy a napos rétet látom vagy egy délibábot.
Na minek ragozzam, ötpercenként minden szép, aztán meg minden szar. De igazából csak én vagyok hülye.
(és mekkora baromságokat összeciripelek itt ...)

Utcai benyomások

Tegnap életemben először láttam transzvesztitát nappal a pozsonyi utcákon. Hurrá! Picike fény az alagút végén, hogy ez is normális ország lehet egyszer? Az előttem sétafikáló maroknyi monterkás férfiember ezt feltehetőleg nem így gondolta. Meg voltak lepődve rendesen, az biztos.

Terv

Pikáns csirkehús erdei gyümölcs szósszal, yorkshire puding és főtt krumpli

Porchetta, krumplipüré és friss zöldségsaláta

Padlizsános kuszkusz

Csirkehúsos batyu párolt zöldséggel

Scones málnalekvárral és tejszínhabbal

Szóval terv van. Csak idő és elszántság kellene a kivitelezéshez és most biztos (!!!) sikerülni fog és finom lesz. Esetleg még a megfelelő társaság hiányzik, mert főzni egyedül okés, de enni ...

© Silke Leffler 

Dógomvan

... mondanám, de nincs. Sajnos. Unatkozom és be vagyok ide zárva egy üvegdobozba.
Írnék, de ha nincs is miről, pötyögök ide valamit. Csak úgy. Nem mintha olyan érdekesnek tartanám a fejemben kurjongató gondolatokat, különlegesnek érezném magam, mert én olyan szuper, fura és egyedi dolgokon gondolkodom, hogy azt mindenképp meg kell osztanom más emberekkel. Csak unatkozom, feljegyezgetek magamnak.

_ tök jó blog ez itt. Van benne valami aranyosan szívetmelengető és mademoiselle kimondottan jól ír. Nem csoda, ha figyelembe vesszük a foglalkozását. A többi blogja is figyelemreméltó, van mit rajta böngészni. Apropó, miért nem olvastam én annak idején több lányregényt? Csak egy-két csíkos/pöttyös könyvre emlékszem. Be kellene hozni a lemaradást ... (és kigúglizni a csíkos ill. pöttyös kategória közti különbségek mibenlétét)

_ az emberek hülyesége totál ki tud borítani. Ettől már csak a saját magam hülyesége rosszabb.

_ finom esőillat

_ miért bírom én annyira az apró szép képeket, képeslapokat? Hogy nem vagyok képes kidobni még egy flyert se, mert olyan jól mutat, szép, színes, szemetgyönyörködtető? Mindent összeszedek, gyűjtögetem őket, emlékbe, majdcsak jó lesz valamire. Mire? A blogon is rendre halmozódnak az illusztrációk és ide vonatkozó linkek. És most jött egy újabb ötlet vagy mánia (majd külön bejegyzésben részletezem), ami újabb kis otthoni papírgyűjtéshez vezet majd. Ha összeszedném a falon lógó vagy fiókok mélyén bújó apró fecniket és képecskéket, rendes kis máglyarakás lenne belőle.

_ ha hazamegyek, keresek a könyvespolcon anyumtól egy pöttyöskönyvet. A "Nyakigláb apó" megvan biztos, de volt valami középkori boszorkányos is. Milyen jó lesz ebben a borús, villámlós időben. Ettől már csak egy jobbat tudok ebben a viharos időben elképzelni, ölelgetést meg hozzábújást.

_ a hideg kávé jót tesz az arcbőrnek. Hitegetem önmagam.

_ ha ma küldenek nekem húsvéti üdvözletet, annak örüljek, hogy mégiscsak, vagy szomorú legyek, mert elfelejtettek? A viccesnek szánt képecskékkel meg az a bajom, hogy legtöbbször egyáltalán nem viccesek. Meg a paverpojntos prezentációk ... Ha kapok emailen még egy összeállítást az Alpok szépségességéről, falnak megyek. (Eszedbe ne jusson küldeni!) A fentebbiek kiegészítéseképpen, nem teljes paradoxon, hogy ezt utálom, míg egy évekkel ezelőtt magammal hozott kávéházi röplaptól nem bírok megválni. Egyszerűen mégse teljes őrület a képgyűjtésem. Van amit még én sem bírok elviselni.

Tüzes

Tegnap majdnem leégett a hajam. Drámai in medias res kezdése ez egy bejegyzésnek, de tényleg lángra lobbant egy gyertyától a hajam. Tudni illik hosszú, úgymond lányos haj, ami nagyon gyúlékonynak bizonyult, amint egy aprócska gyertya közelébe került. A kis kék hálátlan gyertya, pedig Sacherba ültettem, kényeztettem. A helyzet egyszerre volt ijesztö, veszélyes és komikus. Szerencsére csak picit égett meg a lobonc, nagy kár nem történt. Viszont könny futott a szemembe, egyrészt az ijedtségtöl, másrészt, mert az estének semmiképp nem ilyen kimenetelét vártam. Az efféle poroltós hangulat nem hiányzott. Mindenesetre minden "hátráltató körülmény" ill. önmagam hátráltatása ellenére jó alakult az este. Azt hiszem jó úton vagyok affelé, hogy megtaláljam a helyem. Csak nyitott szemmel és szívvel kell járni-kelni a világban.

Tegnap

Ha egy bizonyos pozsonyi könyvesboltban idegen nyelvű könyvet keresel, ne kérdezd feleslegesen a boltost, kapható-e épp a kiszemelt könyv, mert csak hülyének fog nézni. Mert neked kell tudnod, ő mire gondol, nem neki, hogy te mit szeretnél. Der Kunde ist König, de egyszerűbb, ha magam nézem végig a polcokon roskadozó könyveket. Végülis mindegy, ne általánosítsunk, van ahol jobb a helyzet. Van ahol kedvesebbek és hozzáértőbbek az emberek.
Véletlenül aztán rossz buszra szállok fel. Könyvet olvasva észre sem veszem merre visz a szekér. Csak arra leszek figyelmes, hogy a sofőr hangosbemondón keresztül érthetetlen szavakkal leordítja a gyerekkocsival útban lévő anyukát. Csak az egyik idősebb hölgy szól kedvesen a fiatal anyukához, hogy szelídítse a feszült csendet. Valamit lágy hangon magyaráz.
Át kell szállnom egy másik buszra, a megállóban szóba elegyedik velem egy másik hölgy. Két bunkóra két kedves ember jut. Úgy látszik mégsem olyan szörnyű a helyzet, próbálom a dolgok jobbik oldalát nézni.

Illusztráció

© Agócs Irisz

Nem füzök ehhez sokat, a képek magukról beszélnek, annyira szépek. Agócs Irisz egy Budapesten elö illusztrátor, aki rajzairól és rajzaival blogol. Tessék megnézni, szivetmelengetö, aranyos és szép munkák. Bótba' béka kedvenc, már csak a neve miatt is. Na meg persze a kávés ...

Oposszum

I know he stole my coffee ...

Ábránd

Kávé az asztalon. Formás bögre, a pillanat tiszteletére kiválasztott csésze. Izzó fekete a pohár alján, egy kis tej és sűrű tejhab szelídíti a fekete erős mérget, tompítja a folyadék vágyát a fülledt forróság és a messzi otthon után. A meleg ital kényezteti a lelkemet, amíg ülök az asztalnál és bámulok magam elé. Minden alkalommal, mikor a dolgomra indulok, de eltévelyegve pihengetek a kávéval együtt, elkalandoznak a gondolataim. Rég nem látott helyeken járunk, ismeretlen és ismerős ízeket, hangulatokat és arcokat idézünk fel. Bambulva mosolygok tavalyi vicceken és tegnapi ébredésen. 

Vonalkód

Ez lennék én, leegyszerűsítve, kódolva. 
A fogyasztói társadalom aktív részeseiként személyre szabott vonalkódot csinálhatunk magunknak, csak néhány adatot kell megadni és már kész is. Nyomtathatóak, letölthetőek leszünk. Az áramat kilóra egyelőre még nem tudták kiszámolni, de szerintem ez is lesz előbb-utóbb. 
Az oldalon találhatunk még sokféle érdekes dolgot, órát és rajzokat, rendelhetünk partedlit, kávésbögrét és pólót, persze mindezt vonalkódosítva. Mondhatnám, hogy vicces, de már-már szomorú. 

Tábortűz

Egypt meets Csallóköz. What a nice evening. 

Mindennapi giccs!?

Érdekes porcelánfigurák ezek, simán felveszik a versenyt nagyanyám "Táncoló szerelmespár"-jával. Barnaby Barford porcelán társadalomkritikái persze nem mutatnának jól bármely nappali vitrinjében, de akkor is naggyon jók. Lenne ötletem, kinek ajándékoznék ilyet. Aki keres, az talál itt. Ha van kedvetek, szakítsatok időt a blog régebbi bejegyzéseinek átböngészésére, tényleg megéri. Találhattok ott még olyan különlegességeket, mint Chuck Norris akciós farmerja, a hiperrealista szobrok, meg a következő szülinapi ajándékomat is itt találtam meg. Valaki majd gondoljon rám, léééégysziiii!

Szerencse

A Medikus-kertben épphogy találni egy zsebkendőnyi helyet a sok frizbiző, finom füvön vízipipát füstölgető, olvasgató, gyereket sétáltató és napon hasát süttető vagy épp szerelmi drámát átélő városlakó között. Aztán végre megpihensz a kellemesen hideg füvön, csiklandozza a tenyered, ha végigsimítasz rajta. Kísérted a szerencséd, keressünk négylevelű lóherét a fűben. Hiába turkálod a kissé nyirkos zöldet, nem talál meg a szerencse. A melletted fekvő emberke teljes természetességgel odanyúl, szinte oda se pillant és elsőre … négy levél. Tessék, a tiéd lehet. A filmekben ilyenek a hősök, akik előtt minden nő térdre borul. 

Főzés

Van valami a főzésben, ami megnyugtat és pihentet. Bár igazából néha eléggé megerőltető lehet ez a tevékenység, de az kellemes fáradtság. Persze, csak ha nem egy hat fős családra kell megfőzni egy vasárnapi teljes menüt. Minden tiszteletem az anyáké és háziasszonyoké.

Az egész dolog már ott érdekessé válik, amikor kitalálja az ember, mi is kerüljön a serpenyőbe. Először kinyitod a hűtőszekrényt, aztán a pénztárcádat, mert kiderül a hűtő üres. Ez utóbbi a rosszabbik eset, amikor felkészületlenül ér a főzéskényszer és utána kell járni a dolognak. Maga a bevásárlás ténye is formálja a menüt, minden a kínálat és anyagi ráfordítás kérdése.
De ha ezt letudtuk, bóklásztunk vagy fél órát a bolt polcai közt szerecsendiót keresve, nehéz szatyrokat cipeltünk a villamoson hazafelé, akkor jön a java.

Az étel, mint olyan, nemcsak maga az evés miatt érdekes. Persze az a végkifejlet, az egész macerás főzőcskézés végső célja, de az előkészületek és a főzés folyamata legalább annyira lenyűgöző lehet. Az alapanyagok, azok kombinációja, a különböző halmazállapotú anyagok találkozása, az ízek és illatok keveredése, tiszta kémia. És varázslat egyszerre. Nem kell félni dolgozni a hozzávalókkal. Ismertem valakit, aki nem mert hozzányúlni a nyers húshoz. Megenni a kész sülthúst, azt bezzeg igen. A pizzatésztát is kanállal gyúrta, ha azt a furcsa mozgolódást egyáltalán gyúrásnak lehet nevezni. Én szeretem érezni az alapanyagot, amivel dolgozom. Kézzel szétválasztani a tojás sárgáját a fehérjétől. Érezni, a kelt tészta elég puha és levegős e. Az ember szeletel, keverget, kavargat, kóstol és próbál, miközben a hús sistereg a forró serpenyőben. Lépésről lépésre alakul valami, formát ölt. Ha esetleg nem úgy végződik az egész művelet, ahogy képzeltük, az se baj. Tanulunk a hibáinkból. Aztán lehet együtt élvezni a munkánk gyümölcsét, élvezni az ízek kavalkádját és gondolkodni, a következő alkalommal mi is kerüljön az asztalra.

a kép innen :)

Kísértetházak

Mi készteti az embert arra,  hogy elhagyatott épületeket, rombolásra ítélt házakat keressen fel, hogy azokat aztán lefényképezze? Ezeket a gyönyörű, de szomorú képeket aztán közzétegye egy fotóblogon, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen bennük és elgondolkodhasson az elmúlás kikerülhetetlenségén. 

Ebéd

Ebédelni voltam egy közeli büfében. A velem szemben ülő kedves ebédtárs sült csigát evett. Néztem, ahogy az erre szolgáló tálka szimmetrikusan elrendezett kis mélyedéseiből előhalássza egy kiskanállal a vajban uszó összesült fekete csigákat, majd egy kenyérdarabkával kitörölgeti a vajas löttyöt. Ennek ellenére jót ebédeltem.

Ápriliselsejevan

Április elseje van, készültem, nehogy valakinek sikerüljön megtréfálni. Bezzeg ma nem próbálkozott senki :) Ma semmi átverés nincs, süt a nap, finom tavaszillat vagy olyasféle terjeng a levegőben. Mindenki kedves a másikkal, a kollégák és a bolti eladók is. A náthám végre elmenőben van, abbamaradt végre a kíméletlen fejfájás. Eddig szinte minden zökkenőmentesen működött ma, azt hiszem semmit nem felejtettem el megtenni, elvégezni stb. Holnap csendes várakozás, de most kivételesen a várakozás is jó. Olyan jó kis nap ez, semmi különös, de pon ezért jó. Nyugalom van. Biztosan készülődik valami rossz a háttérben, ez a vihar előtti csend.