Szógomolyag

Képtelen vagyok (már egy ideje) összefüggő mondatokban írni bármit is. A beszéd se megy mindig egyszerűen, nem még a jegyzetelgetés. Mert azért ezt írásnak nevezni túlzás.
Nem áll össze az egész, csak szavak, félmondatok kavarognak a fejemben. De ha le tudnám írni, amire gondolok, ami bennem mozgolódik, akkor se tenném meg. Fáradt vagyok. Mintha huszas éveim közepén már klimaxos lennék, hőingadozás és hangulatváltozások, ingerültség, érzékenység, néha a bőgés határán. Olyankor meg magammal veszekszem, hogy hülye vagy! minek ez?
Rossz lenne a lelkiismeretem? Talán. Szembe kellene nézni olyan dolgokkal, amikkel eddig nem akartam. Hülye vagyok és félős. Nyugtalan. Néha pedig annyira nyugodt. Mosolygok magam elé a trolibuszon.
Talán nem kellene túl sokat gondolkodni. Gondolkodni érdektelen dolgokon, amik nem viszik előre a szekeret, csak köveket görgetek velük magam elé. Elfelejteni minden feleslegeset és csak feküdni egy réten, a vakítóan kék eget nézni. Közben tenyérrel simogatni a zöld füvet és érezni a lehelet finomságát a nyakamon. Vagy épp komolyan gondolkodni kellene. Magamon. Felelősségvállalás, felnőtté válás stb. stb. Mert ha csak a réten fekszem és ciripelek, úgy járok majd, mint az a bizonyos tücsök. És másoknak is ártok majd.
Logikátlan és összefüggéstelen szógomolyag veszi körül az agyam. Amikor egy pillanatra kitisztul a fejemben az ég, akkor ... Na akkor se tudom, hogy a napos rétet látom vagy egy délibábot.
Na minek ragozzam, ötpercenként minden szép, aztán meg minden szar. De igazából csak én vagyok hülye.
(és mekkora baromságokat összeciripelek itt ...)

Utcai benyomások

Tegnap életemben először láttam transzvesztitát nappal a pozsonyi utcákon. Hurrá! Picike fény az alagút végén, hogy ez is normális ország lehet egyszer? Az előttem sétafikáló maroknyi monterkás férfiember ezt feltehetőleg nem így gondolta. Meg voltak lepődve rendesen, az biztos.

Terv

Pikáns csirkehús erdei gyümölcs szósszal, yorkshire puding és főtt krumpli

Porchetta, krumplipüré és friss zöldségsaláta

Padlizsános kuszkusz

Csirkehúsos batyu párolt zöldséggel

Scones málnalekvárral és tejszínhabbal

Szóval terv van. Csak idő és elszántság kellene a kivitelezéshez és most biztos (!!!) sikerülni fog és finom lesz. Esetleg még a megfelelő társaság hiányzik, mert főzni egyedül okés, de enni ...

© Silke Leffler 

Dógomvan

... mondanám, de nincs. Sajnos. Unatkozom és be vagyok ide zárva egy üvegdobozba.
Írnék, de ha nincs is miről, pötyögök ide valamit. Csak úgy. Nem mintha olyan érdekesnek tartanám a fejemben kurjongató gondolatokat, különlegesnek érezném magam, mert én olyan szuper, fura és egyedi dolgokon gondolkodom, hogy azt mindenképp meg kell osztanom más emberekkel. Csak unatkozom, feljegyezgetek magamnak.

_ tök jó blog ez itt. Van benne valami aranyosan szívetmelengető és mademoiselle kimondottan jól ír. Nem csoda, ha figyelembe vesszük a foglalkozását. A többi blogja is figyelemreméltó, van mit rajta böngészni. Apropó, miért nem olvastam én annak idején több lányregényt? Csak egy-két csíkos/pöttyös könyvre emlékszem. Be kellene hozni a lemaradást ... (és kigúglizni a csíkos ill. pöttyös kategória közti különbségek mibenlétét)

_ az emberek hülyesége totál ki tud borítani. Ettől már csak a saját magam hülyesége rosszabb.

_ finom esőillat

_ miért bírom én annyira az apró szép képeket, képeslapokat? Hogy nem vagyok képes kidobni még egy flyert se, mert olyan jól mutat, szép, színes, szemetgyönyörködtető? Mindent összeszedek, gyűjtögetem őket, emlékbe, majdcsak jó lesz valamire. Mire? A blogon is rendre halmozódnak az illusztrációk és ide vonatkozó linkek. És most jött egy újabb ötlet vagy mánia (majd külön bejegyzésben részletezem), ami újabb kis otthoni papírgyűjtéshez vezet majd. Ha összeszedném a falon lógó vagy fiókok mélyén bújó apró fecniket és képecskéket, rendes kis máglyarakás lenne belőle.

_ ha hazamegyek, keresek a könyvespolcon anyumtól egy pöttyöskönyvet. A "Nyakigláb apó" megvan biztos, de volt valami középkori boszorkányos is. Milyen jó lesz ebben a borús, villámlós időben. Ettől már csak egy jobbat tudok ebben a viharos időben elképzelni, ölelgetést meg hozzábújást.

_ a hideg kávé jót tesz az arcbőrnek. Hitegetem önmagam.

_ ha ma küldenek nekem húsvéti üdvözletet, annak örüljek, hogy mégiscsak, vagy szomorú legyek, mert elfelejtettek? A viccesnek szánt képecskékkel meg az a bajom, hogy legtöbbször egyáltalán nem viccesek. Meg a paverpojntos prezentációk ... Ha kapok emailen még egy összeállítást az Alpok szépségességéről, falnak megyek. (Eszedbe ne jusson küldeni!) A fentebbiek kiegészítéseképpen, nem teljes paradoxon, hogy ezt utálom, míg egy évekkel ezelőtt magammal hozott kávéházi röplaptól nem bírok megválni. Egyszerűen mégse teljes őrület a képgyűjtésem. Van amit még én sem bírok elviselni.

Tüzes

Tegnap majdnem leégett a hajam. Drámai in medias res kezdése ez egy bejegyzésnek, de tényleg lángra lobbant egy gyertyától a hajam. Tudni illik hosszú, úgymond lányos haj, ami nagyon gyúlékonynak bizonyult, amint egy aprócska gyertya közelébe került. A kis kék hálátlan gyertya, pedig Sacherba ültettem, kényeztettem. A helyzet egyszerre volt ijesztö, veszélyes és komikus. Szerencsére csak picit égett meg a lobonc, nagy kár nem történt. Viszont könny futott a szemembe, egyrészt az ijedtségtöl, másrészt, mert az estének semmiképp nem ilyen kimenetelét vártam. Az efféle poroltós hangulat nem hiányzott. Mindenesetre minden "hátráltató körülmény" ill. önmagam hátráltatása ellenére jó alakult az este. Azt hiszem jó úton vagyok affelé, hogy megtaláljam a helyem. Csak nyitott szemmel és szívvel kell járni-kelni a világban.

Tegnap

Ha egy bizonyos pozsonyi könyvesboltban idegen nyelvű könyvet keresel, ne kérdezd feleslegesen a boltost, kapható-e épp a kiszemelt könyv, mert csak hülyének fog nézni. Mert neked kell tudnod, ő mire gondol, nem neki, hogy te mit szeretnél. Der Kunde ist König, de egyszerűbb, ha magam nézem végig a polcokon roskadozó könyveket. Végülis mindegy, ne általánosítsunk, van ahol jobb a helyzet. Van ahol kedvesebbek és hozzáértőbbek az emberek.
Véletlenül aztán rossz buszra szállok fel. Könyvet olvasva észre sem veszem merre visz a szekér. Csak arra leszek figyelmes, hogy a sofőr hangosbemondón keresztül érthetetlen szavakkal leordítja a gyerekkocsival útban lévő anyukát. Csak az egyik idősebb hölgy szól kedvesen a fiatal anyukához, hogy szelídítse a feszült csendet. Valamit lágy hangon magyaráz.
Át kell szállnom egy másik buszra, a megállóban szóba elegyedik velem egy másik hölgy. Két bunkóra két kedves ember jut. Úgy látszik mégsem olyan szörnyű a helyzet, próbálom a dolgok jobbik oldalát nézni.

Illusztráció

© Agócs Irisz

Nem füzök ehhez sokat, a képek magukról beszélnek, annyira szépek. Agócs Irisz egy Budapesten elö illusztrátor, aki rajzairól és rajzaival blogol. Tessék megnézni, szivetmelengetö, aranyos és szép munkák. Bótba' béka kedvenc, már csak a neve miatt is. Na meg persze a kávés ...

Oposszum

I know he stole my coffee ...