Marat halála

Marat by David Revisited by *djailledie on deviantART

Hétvégi summázás

Az év 10. hete, wassernixe összegez önmagának:

Kisebb hétvégi buli után hétfőn új munkahét. Kulturált vitázással egybekötött pizzázás, hosszú idő után láttja a Malomvölgyet megint. Új kedvenc a padlizsános pizza, ismerkedés egy új emberrel. Ha Brúder állja a szavát, jövőre irány Kína. Vagy Japán. Vagy mégiscsak Norvégia?

Kedd, éjjel fura dolgokra gondol, sajnos bénán le is írja azokat. Huss ki az éterbe, alig alszik. Minek ír az olyan, aki nem tud. Később üveget tör, nem eszik. Anyu névnapjára elfelejt sms-t írni.

Szerdán elküldi az sms-t, hosszú séta munkából hazafelé, kis beszélgetésféle. Igazából csak lógás a neten, meg lustaság. A világot megváltani így nem fogja.

Próbatétel csütörtökön, sose végy tervbe semmit, mert úgyse tartod be. Új szavat tanít valakinek. Pocó. Többi cenzúrázva.

Pénteken szerencsére alig van munkája. Távirogat Brüsszellel és Kicsihuszár megmondja neki a frankót. Este cuccostul haza, aznap utálja a tömegközlekedést, 40 perc fagyoskodás a hideg, szeles buszállomáson. 

Szombat. Volt szombat?

A vasárnap mindig a hétfőről szól. Pakolni kell a kofferba, kötelező látogatás a mamánál, este vissza Pozsonyba, mert hétfőn még jobban utálja a tömegközlekedést, mint pénteken. Folyt. köv., amikoris kiderül, hogy a jövőhét nagyobb szívás lesz-e, mint az előző. 

borító

Játsszunk egy kicsit ilyet. Nem sikerült túlságosan a borító, de első próbálkozásra talán elmegy. Amúgy is szeretem az ilyen véletlenszerűségre alapozó dolgokat. Már csak ki kellene találni a zenei stílust, a zenekar tagjainak karaktereit, keresni valakit, aki írna egy-két jó számot és jöhet a világsiker. 

Rémségek kicsiny boltja

Na még néhány kép, mert ezt nem lehet kihagyni. Jimmy Pickering rajzai annyira bájosak és ijesztöek egyszerre, zabálni lehet a karaktereit. Harsogó színű ördögök és arany kis szörnyecskék.
Egy kis ízelítő:

Eyecandy

Munkahelyi unatkozó szörfölés közben hirtelen villámcsapás, VividFluxury. Hmmm ...

Alter ego III

Hegy

Tizenegynéhány éves koromban felvittek egy hegyre. Magasan a horizont felett, ködbe borult kopár sziklák. Nem tudtam hova megyünk, hol vagyok. Csak vittek, nem lehetett nemet mondani. Felvittek a magasba és ott hagytak egyedül. Az éles, kopár sziklákon felhorzsoltam a lábam, véresre zúztam a térdem és tenyerem. Az út felfelé rövidnek tűnt, fent a hegyormon minden csendes és veszélyesen nyugodt. Elláttam az Óperenciás tenger túlsó felére, a felhők között apró szürke foltok pislogtak lent a mélyben. Amikor körbefordultam, már nem volt ott a fekete ködalak, aki felvitt a ritka levegőjű magasba. Nem voltak emberek, csak én egyedül a hegy tetején. Maradni és várni, ugrani és repülni, vagy lassan lebotorkálni a köveken felhorzsolt lábbal, kicsi gyerek. Megszeppenve, könnyes szemmel üldögélt a hideg sziklákon. Besötétedett, nem jött senki, csak vacogó sötétben tovatűnt ködalak. A sebek egy ideig fájtak, de nem véreztek már, elindult a gyerek lefelé. Sok idő telhetett el, mert egyre nagyobbak lettek a léptei, a sziklák egyre kisebbnek tűntek. Egy idő után moha tűnt fel a szürke kőtömbök északi oldalán, félve virágba borult havasi gyopár, apró cserjék. Egyre messzebb a hegyorom, látni a fenyvest. De az nehéz terep. Elfáradtam. Az utolsó szakaszt már alig-alig tudom megtenni. Nehezen haladok, felvillanó és eltűnő fénysugár a tűlevelűk lombja közt. Gyógyult régi sebek és szúró fájdalom, új, friss hegek. Lassan, de haladok előre, lefele a völgybe. De nincs ösvény, nincs iránytű. Nyúl egy kéz után a kicsi gyerek. 

Jövö

Minden héten van valakinél a kolléganök közül valamiféle nívós magazin, aminek címlapjáról harmadrangú celebek vigyorognak, esetleg feltéved egy-egy ilyen sajtótermék weboldalára. Persze én sose veszek meg ilyesmit, de van hogy unalomból belekukkantok. (Szégyeldd magad!) Mindenesetre hogy-hogysem, lapozgatás közben szinte mindig szóbakerülnek a horoszkópok. Bár egyikünk sem hisz az ilyesmiben (föleg nem a háromsoros instant bölcsességekben), de sokszor elolvassuk öket kisebb-nagyobb röhögcsélések közepette.
A mai termés ez:
"Kicsit figyeljen oda szavaira, jobban fogalmazza meg gondolataig, hiszen Ön is megsértheti ezekkel embertársait!"
Jól van, oda fogok figyelni, hisz egyáltalán nem mindegy például, mit küldök ki itt az éterbe. Igyekszem nem bántani senkit, nehogy sértödés vagy félreértés történjen. Ha valaki mégis magára veszi a hülyeségeimet, az az ö baja.

"Munkájában sikeres lesz a közeljövöben, föképp, ha papírjai közt rendet tart ."
Na mondják ezt akkor, mikor épp benyomtam az asztalfiókot, hogy ne lássam a sok felgyülemlett papirost. Amúgy meg én vagyok a post it-ek és zvírazňovačok királynöje, no comment. Munkahelyi sikernek elég lesz az is, ha kibírom nagyobb ásítozások nélkül mondjuk délután ötig. Esetleg unalmamban írok még három-négy új bejegyzést. Hosszútávon esetleg az jöhet szóba, ha nem dobnak ki a pénzügyi/gazdasági válság következményekénti létszámcsökkentéskor.

"Titkos vágyai valósággá válhatnak, ha igényesebb lesz magával szemben és nem tér ki az elsö probléma elöl."
Az elsö gondolatomat ezzel a mondattal kapcsolatban le se írom ... Vagyis, titkos vágyaim azért titkosak meg vágyak, mert nem válhatnak valóssá és senkinek semmi köze hozzájuk. Ami az igényességet illeti, talán épphogy nem kéne mindent olyan komolyan venni és magas mércét állítani a dolgoknak. A probléma elöli kitérés meg általában elég jól megy. :)

Ha a válság miatt tényleg kirúgnak, akkor tudom milyen munka után nézek. Naponta néhány ötmondatos agyszülemény, csináltatok egy fényképet fejkendövel meg üveggömbbel és nevet változtatok. Tipp?

Kínlódások

Álmos vagyok, nem tudok koncentrálni.

Kéne egy alapos hátmasszázs.

Nem megy a munka, sem az olvasás.

Nincs kávé.

Azt képzelem munka az a semmittevés és pótcselekvés, amit csinálok.

A jövőre vonatkozó alig-terveim mind sutba dobhatom, ergo új munkának álcázott pótcselekvés után kell néznem.

Foglalt a fürdőszoba.

Ki kéne menni a hidegbe, hogy legyen kávé meg rendes kaja.