Séta

Csípős, hideg szél és komor arc.
Először elhomályosult előttem az utca, majd a nedves gyötrelem összegyűlt a szemem sarkában,
felszántva a zúzmarát lepergett az arcomon.
Egy csepp, két csepp, könnycsepp, meg tíz,
olvad a jégszív,
csepereg a víz.

Recycling

Biológiai úton lebomló és komposztálható vagyok. Tessék jönni és vinni egy darabot a leendő anyaföldből.

Csillaghullás

Do you remember the first kiss? Stars shooting across the sky. Ezt énekli. Én meg már nemigen emlékszem. Meg nem is kérdezi senki. Mostanában leginkábbb akkor hullanak a csillagok, ha belülről kiabálok, őrjöngök, hogy beleremeg a fekete ég és kilazulnak benne a csavarok. Akkor berezegnek a csillagok is és egyenként kopannak a hideg kövön. 

Van aki csendben, magában őrül meg, először nem látszik rajta különösebb tünet. Csak például a vonatban ülve kinéz az ablakon, a másik oldalról valaki visszanéz, törölgeti a szeme alól az elmosódott festéket, kis pierot. Ugye szólnak majd, mielőtt az őrületből már nincs visszaút? 
Van aki hajnalban kiáll a felüljáró korlátjához és várja, hogy a felkelő nap lassan felperzselje a testét. Bokától és cipőtől halad a fénysugár felfelé, térd, csípő, derék, széttárt kezek, a tébolyult ordítást már elnyeli a kristálytiszta fény.

Vámpíros, de sokkal jobb, mint ami mostanában divat

Időt beoszt, előre néz és halad

Egyre gyakrabban előfordul, hogy nem találok időt arra, amire igazából szeretnék energiát fordítani. Jürgen is kifejtette nemrégiben,  hogy tervez, tervez, aztán valahogy kifut az időből. Pedig én is pontosan ezen akartam változtatni néhány hónapja és most megint ugyanott találom magam, ahol akkor voltam. Sőt, bizonyos szempontból még rosszabb is a helyzet, bár ez relatív. Nem foglalkozom ezernyi projekttel, hogy levegő után kapkodnék. A probléma inkább abban lehet, hogy nem osztom be kellően az időm, vagyis inkább sehogy sem osztom be, mindig történik valami, ami miatt el kell halasztani a szívemnek kedves dolgokat, vagy energiám nincs már esténként semmire. Legfeljebb ágyban, párnák közt halni meg.

Tegnap viszont végre foglalkoztam azzal, amivel akartam, amin már egy ideje agyalok és közben megnéztem egy részt a Star Trekből. Mindjárt jobban érzem magam. Ma ugyanaz vár, talán a Star Treket lecserélem egy Kisvárosi gyilkosságokra. Komoly munkálatokba kezdek, megemberelem magam és csinálom azt, amit szeretek, önkifejezés, az pedig jól esik. Mindenképp rendbe kell szednem magamat, a közvetlen környezetemet, az időbeosztásomat, a terveimet és felállítani egy fontossági sorrendet. Úgysem lehet mindig betartani az ilyesmit, viszont nagyjából el kell döntenem mi a fontos és mi nem az. Amit pedig muszáj, azt minél előbb el kell végezni, semmi halogatás, mert csak feltorlódnak a kötelességek és sehogy sem jutok előre. Alig van valamicske "valódi szabadidőm" naponta és azt a keveset bizony gatyába kell rázni.

Csütörtökön pedig koncert, Konvergencie, szabad ég alatt, biztosan hideg lesz este, vigyek sapkát, sálat? Mert Bach gyönyörű, de ha a lelket melegíti is, megfázástól biztosan nem véd meg.

Zsibbad a kezem

Zsibbadni kezdett a jobb kezem, aztan rájöttem azért, mert fáj a reggeli tűszúrás nyoma. Vért vettek tőlem egy teli, nyüzsgő orvosi rendelőben. Egymás lábát tapostuk a nagy sietségben. Leültem, mindenféle számokat akartak tőlem, telefon és születési szám, mittomén. Jött a Tű én pedig sóhajtottam egy nagyot, mintha illenék eképpen tisztelettudóan köszönteni Őt. Az egyik nővér kérdezte, rosszul leszem-e. Nem. Jó, mert nem tudjuk, hogyan kell elsősegélyt nyújtani. Viccelődés, röhögcsélés, enhyénvörös vér bugyog a kémcsőbe, majd a kémcső besorakozik a többi kb. harminc másik mellé a polcon. Várja, hogy mi lesz. Én is várok.

Szeretem a napsütéses őszi délutánokat, szépek az ősz színei, repül az ökörnyál, ilyenek. Jó. Ilyenkor kellene verset írni vagy romantikus sétára indulni a Duna-partra. Ehelyett tömeggyilkosokról zenélnek a fülhallgatón keresztül az agyamba. Pontosan ez hiányzott. De komolyan.

VAST

Dialógus

• Jó reggelt!
• Hm...
• Ramatyul nézel ki, mi van?
• Hm...
• Baj?
• Esik.
• Hát ha csak ez a gond.
• Baszki, ne idegesíts hajnali hat órakor! Nincs esernyőm, azért gond. Mert még esernyőt venni sem sikerült tegnap, nem működött a bankkártyám. Bármi elektromoshoz nyúlok mostanában, az mind elszaródik. Számítógép, lámpa, internetkapcsolat. Gond van a karmámmal vagy mifene, oszt futkoshatok mindent elintézni. Csak aludni járok haza, azt se sokat, mert hajnalban utazni kell. És ne vigyorogj nekem, mert mindjárt a vonat elé taszítalak!

Azóta kissé ideges protagonistánk ivott egy forró fekete teát és jobban érzi magát. A másik szereplő valahol a vonatállomás sínei közt fekszik.