Megint ábécé

Egy beszélgetés során, mégpedig Vidám Parker barátommal, került szóba, mikor és miért kezdtünk el blogolni. Lassan két éve, hogy először próbálkoztam meg ezzel a dologgal, fura, hogy az milyen sok idő. Vettem a bátorságot és visszaolvastam néhány régi bejegyzésem. Nem is tudom megmondani, milyen érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Viszont eszembe jutott, hogy kipróbálom újra ezt az asszociációs játékot. Magam is kíváncsi vagyok most milyen irányba visznek el a gondolatok.

A: azt sem tudom hol kezdjem
Á: árral szemben
B: bizonyosság
C: cinizmus
CS: csináld magad
D: dúdolni halkan
E: emberség
É: értem, nem értem, értem, nem értem
F: Frida Kahlo
G: gondolni sem merek arra, mikor lesz majd tényleg világvége
GY: gyere velem rózsát szedni (ez tényleg nekem jutott eszembe?)
H: huncut mosoly
I: az Igazság odaát van
Í: írás
J: a Jövő itt kopogtat már az ajtón
K: kávé, mi más. tejjel, habbal, cukorral, csészében, bögréből, jó sok és finom
L: nincs Lehetetlen
M: monszun
N: Nincs lehetetlen
NY: nyújtózkodni reggel az ágyban, aztán megfordulni a másik oldalamra és tovább aludni
O: olvasnék. sokat, jót, újat, régit, Dosztojevszkijt, angolokat meg eddig ismeretlent is
Ó: óval nem kezdünk mondatot
Ö: önzés
Ő: őskor
P: pontosság, ezt a dolgot időközben elvesztettem valahol. meg kell találnom
R: rágógumi
S: filmSorozat
SZ: szerelem
T: a Türelem egyértelműen nem az erősségem
U: utálunk olyan sok mindent, pedig inkább azzal kellene foglalkoznunk, amit szeretünk
V: valóság
X: xénialáz
Z: zenedoboz

Dizájncsere

Cserélni kellett a blog dizájnját, mert sajnos a régi nem működött úgy, ahogy kellett volna. Pedig szerettem a Carringtont a kis ceruzarajz liliomjaival és visszafogott eleganciájával. Viszont ha már változás, akkor legyen nagy. Hosszas keresgélés és próbálgatás után maradok itt ennél, bár színes, bár néhol piros, bár figurás, de ez van.
PS: A fenti rajzon nem én vagyok, tulajdonképpen nem is nagyon hasonlít rám :).

Kaffeefleck

Ezt muszáj megmutatnom. Egyrészt mert fantasztikusan néz ki, másrészt mert imádom a kávét.

via Flickr

Bevásárlólista

két alma

egy liter tej

és vaj a vajaskiflihez

némi jóindulat

egy üveg édeskés fehérbor

hit a jövőben, az emberekben, szerelemben, a napi kínálattól függően

egy camembert

ne felejtsd el visszavinni a visszaválthatós üvegeket és az önmarcangolást

Tükör

Az esti fogmosáskor belepillantottam a fürdőszobai tükörbe és megütközve, értetlen arccal figyeltem. Mert sírt a tükör. Megsajnáltam. Vigasztalva megtörölgettem, hogy nyikorogva csúszkált a törölköző az üvegen. Nem tudom, miért sírt és miért nem hagyta abba. Próbáltam átölelni, de nem fértem hozzá közel. Próbáltam megsimogatni a karját, de az nincsen neki. Kérdeztem, mi a baj, de nem értettem a választ, párás lett az üveg a leheletétől. Csak sírt, peregtek a könnyei, hogy már nem bírtam nézni. Aztán ráborítottam a könnyekkel átitatott törölközőt, hogy ne lássam. Ha holnap reggel megint kimegyek a fürdőszobába, talán még mindig ott fog szipogni a törülköző alatt, bedagadt, piros szemekkel.

Ihlet

Ma idetalált hozzám egy múzsa. Agyoncsókolgatta a homlokom, de csak kutyafuttában végezte el a dolgát, mert az ihlet ott ragadt valahol a homloklebenyem környékén. Nem bír lecsorogni kétoldalt a karomon át a kezembe. Ujjaim türelmetlenül dobolnak az asztalon. Beszorult az ihlet.

Párbaj

Jogomban áll visszakérni tőled a vért és verítéket, követelni az alázatot az alázatomért, arcodba dobom a kesztyűt és párbajra hívlak téged. Erre kelletlenül nyújtod nekem a kezed, erőtlenül kezet fogsz és közönyösen továbbhaladsz. Állok néhány percig bambán, felveszem a fehér kesztyűt a földről és leporolva zsebre teszem.

Máshol

Él egy másik ember egy másik helyen. Egy olyan helyen, ahol az emberek hatalmas fák odvaiba építik a házaikat és ahol szappanbuborékok úsznak az égen. Egy másik ember ott könyököl csukott szemmel a faodú ablakában, napsugarak simítják hátra arcából az eltévedt hajtincseket. Kalács és forró tea illata száll ki az ablakon, porcica játszik egy gomolyaggal a kemence mellett. A könyvtár polcai rogyadoznak a színes kötetektől, fonalak súlya alatt nyikorog a szekreter. A kockás pléd alatt megbújik a szerelem. Talán egy másik helyen, egy másik ember.