Többszörös személyiség

A karácsony egy rendkívül kellemes ünnep, de egy idő után ezt is elkezdi unni az ember lánya. A szaloncukrot, kalácsot is, meg a villogó fényeket, rénszarokat, kinél mi a szokás otthon. Olyankor aztán leül a gép elé, csakúgy, nézelődni. Ismerkedik a világhálóval. Egy szó mint száz, beírtam a nevem kíváncsiságból a gúgliba. Ha valaki azt mondja, sosem csinált ilyet, szerintem hazudik. Mit ad isten, kidobott a gép 93.400 találatot, amelyekből persze nem mind használható, de találtam néhány meglepő dolgot.

Hozzá kell tennem, nincs kimondottan szokványos család- és keresztnevem, így együtt. Saját magamról csak a facebookos adatlapom jelent meg, de más dimenziókban élő alteregójaimról érdekes dolgokat tudtam meg. Például él valahol Magyarországon egy informatikus könyvtáros ugyanazzal a névvel, mint én, akinek van egy kisfia és tíz évvel idősebb nálam. Aztán létezik egy Szökevény című magyar film, aminek a stáblistáján felbukkan a nevem. Ki tudja mit csinálhatott ott a másik énem. Talán vágó volt vagy díszlettervező? Aztán van még egy alapítványi kuratóriumi elnök, aki többször is feltűnik egy bizonyos cég alkalmazottjaként, ami elnevezésében engem erősen emlékeztet egy közismert szektára. Nem mondom meg melyikre, lehet találgatni.

Fura dolgok ezek, akkor is, ha egyébként semmi közünk egymáshoz, mégis, ki tudja ki kinek rokona, felmenője. Sosem lehet tudni. Azt eddig is tudtam, hogy létezik két irodalmár ezzel a családnévvel, de azt hittem, hogy egyébként inkább ritkaságszámba megyünk. Hát tévedtem.

Majdnem tökéletes

Egy majdnem tökéletes cappuccino egy kedves gesztustól, egy elegáns kéztől és egy pimasz mosolytól lesz megismételhetetlen.

Forduljon Wassernixéhez!

Épp olvasok valamit. Egy mulattató kis könyvet, melynek főhőse annyira unja az állását nagybátja halkereskedésében, hogy a következő hirdetést adja fel a helyi újságban:

Forduljon Psmithhez!

Psmith majd segít!

Psmith mindent elintéz!

Önnek szüksége lenne

valakire, aki eljár peres ügyeiben?

Valakire, aki elintézi üzleti ügyeit?

Valakire, aki sétálni viszi a kutyáját?

Valakire, aki meggyilkolja az Ön nagynénjét?

Psmith elintézi!

Bűntény nem akadály!

Bármilyen megbízása van

(feltéve, hogy halakkal nem kell dolgozni),

forduljon Psmithhez!

Mostanában (megint ill. még mindig) én is unom a munkám. Lehet, hogy kicserélem a nevem Psmith-tel, holnap felkerekedem és feladom valamelyik újságban én is ezt a hirdetést. Unja a régit, a jól beváltat és szeretne egy új, energikus alkalmazottat? Forduljon Wassernixéhez!

Szivetmelengetős

Kellemes félhomály a szobában, ágyon fekvés, pihengetés, kell szerezni egy pohár gőzölgő teát. Körülbelül öt másodperc alatt igazi karácsonyi hangulatom lett ettől itt. Ebben az évben először. Kár, hogy kicsit melankolikus a dal. De hát ... (Legszívesebben ideposztolnék még vagy tíz videót, de jobb lesz, ha a youtube-on keresgéltek tovább.)

Pillanatnyi jókedv

Szemben ült velem és dörzsölgette a fáradt szemeit. Olyanokat mondott, hogy Henry Miller, meg régen és hogy szerette. Én meg csak azt tudom, hogy pislákolt a mécses az aztalon és egyszercsak eltűnt. Kint meg vihogva ugrált az eső a tócsába, játszott.
Aztán abbahagyta a játékot. A levegő se mozdult többet.

Karácsonyi vásár

Elfeledkeztem róla, hogy ma nyílik a karácsonyi vásár és a belváros felől jöttem a lakásra. Ennyi embert egy helyen, csillogó-villogó mindenfélét és elektromos rénszarvas szarvat (ezt meg hogy írják?) már rég láttam. Kezdődik az őrület.

#104

Miért van az, hogy jó kedve van az embernek, de elég egy fél mondat, egy fél gondolat vagy egy fél emlék és teljesen elszontyolodik? Hogy apróságok, tulajdonképpen lényegtelen dolgok képesek pillanatok alatt kihúzni a lábunk alól a talajt? Régebben minden lepergett rólam. Ha nyomot is hagyott bennem egy-egy fájó felismerés, emelt fővel tovább tudtam haladni. Most minden bánt. Csapongok. Előfordul. Legalább van mi közt csapongani, nem vagyok búvalbélelt egész nap. (Látod Jürgen, igyekszem, pozitív hozzáállás.)

Nehéz értékelni a dolgokat, amik vannak, és könnyű hiányolni azt, ami nincs. Könnyebbnek tűnik búslakodni, elmélyülni a lelkem szutykában, mint felülkerekedni önmagamon és megteremteni azt, ami hiányzik. Könnyebb másra hárítani a felelősséget, okolni mindent és mindenkit, mikor merről fúj a szél.
Most pedig megint fészkelődöm, nyűgös vagyok. Nem akarok másokat okolni, kifogásokat keresni, hogy miért vagyok képtelen élni, de magamon sem tudok változtatni. Elegem van már. Szűkös ez a hely, tudom, de valamiért nem tudok érdemben előrelépni. Csapongok és kapkodom, belekezdek és abbahagyom, elindulok, de megtorpanok. Most megint elkezdenék valamit, de hamar megunom majd és nem fogom befejezni. De igazából csak félek tőle. A kudarctól. Meg a sikertől is.

Van ilyen

Félve mondom, de ma sikeresen zárhatom le a napot. Talán azt is megkockáztatnám, hogy kiegyensúlyozottnak, kicsit boldognak érzem magam. Nemrég leírtam, mire is lenne szükségem. Ha nem is végérvényesen és a teljesség igénye nélkül, de azért valami alakul e téren.
Van meleg tea, sőt kávé (!) is. A sok kávé még rosszul is elsülhet, de hadd legyen nekem is valami gyengém. A szemem kevésbé sajog, néha már nem is piros. Munkában gyakran foglalkozom mással, mint kellene, hogy ne kelljen állandóan a képernyőt bámulni. Igaz este behozom, amit napközben megspóroltam, de bebeszélem magamnak, hogy az már nem fáradtság. A rendszeres testmozgástól még messzi vagyok, viszont elkezdett fájni a lábam, ami azt jelenti, igenis megmozgattam. Most már talán lesz mitől fájnia. Alszom, és olyankor nem gondolok semmire, pihenek. Néhanapján aztán felcsillan egy értelmes gondolat a sok zagyvaság között, ami a fejemben búg. Nem tudom még meddig pislákol, esetleg még kitarthatna holnapig.
Ja, és az irodalom igenis hatással tud lenni a mindennapi életünkre, csak tudni kell milyen könyvet használjunk csalinak. A többi majd kiderül.