Sürgős

Már jó ideje nem voltam a pozsonyi vonatállomáson, meg annak illemhelyén sem. Most viszont a vonat oda érkezett és sürgősen el kellett ugrani valahova. Na nem is ez a lényeg, hanem. Negyven centbe kerül használni a WC-t, amit gyorsan kikeresek a pénztárcámból, helyette pedig a kezembe nyomnak egy szlovák tízkoronást. Felismerem, nem volt az olyan rég, hogy ez volt a normális fizetőeszköz errefelé, de azért meglepődöm kicsit. Az ajtó egyszerűen erre nyílik. Az euró jött, de ajtót és kilincset nem cseréltünk, az is pénzbe kerül. 16 év után a szlovák koronából ajtónyitó zseton lett. Fifikás kitaláció ez.  

...

Bocsánat, hogy efféle érdektelen dolgokról firkálok, de rám jött az írhatnék. Az utóbbi időben élni sem volt időm, most minden lemaradásomat be akarom hozni. Augusztusban csak egy bejegyzés került fel ide, ami hát igencsak átlagon aluli teljesítmény.

Azóta túlestem egy költözésen, az utóbbi egy évben már a harmadikon. A túl sok munkát se fizetik meg olyan jól, mint ahogyan a dolog első látásra kinéz, ráadásul teljesen elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán van olyan nyelv a világon, amit különösebb problémák nélkül tudok használni. Az anyanyelvem se kivétel ezalól. A napi +/- tizenkét órányi számítógép előtti munka pedig nemcsak, hogy a szemnek nem tesz jót, de az agyat is erősen igénybe veszi. Szóval ne tessék rám haragudni, ha egy rövid ideig elszállt bejegyzések következnek. Összeszedem magam, ígérem.

Namost

Ad 1.
Bárki véleményét meghallgatom, függetlenül attól, egyetértek-e vele. A véleményét, nézeteit, életformáját tiszteletben tartom. Hogy én valamiféle életformát vagy világnézetet saját magam szempontjából nem tudok megélni, nem jelenti azt, hogy nem tolerálom a másikat és az ő döntéseit. (Kivételt képez az a fajta világnézet, ami az egyén vagy mások szabadságát, életét veszélyezteti.) Mindezek mellett hiszem, hogy a véleménycsere hasznos és szükséges. Mindenki azt hiszi magáról, hogy ő szarta a spanyol viaszt, ez a toleránsabbakra is igaz. Viszont a különbözőségeket el lehet fogadni, azokból lehet tanulni és a vélemények ütköztetésével előbbre lehet jutni a tudás, jobbá válás útján.

Ad 2.
Nem azért lesz valaki feminista, mert sosem volt működő párkapcsolata, mert egy aggszűz, aki nem tudja milyen nőnek lenni és majd jön egy pasi, aki jól meg... megmutatja neki, hogyan működnek az élet dolgai. Az a kép, miszerint a feminista ember(férfi)gyűlölő, promiszkuitásban élő femme fatal, szőrös hónaljú amazon, lehetőleg leszbikus, esetleg utálja a gyerekeket, csakis karrierista, szintén hamis.
A feminista nem tagad meg mindent és mond ellent mindennek, csak azért hogy ellent mondjon. A feminista hisz az egyenlőségben, az egyenlő bánásmódban és a toleranciában. Az egyenlőség nem egyformaságot jelent.
A feminista górcső alá veszi a nőről alkotott általánosan elfogadott elképzeléseket, kritikát mond a berögződött sablonok felett, keresi azok igazságtartalmát és figyelmeztetni próbál a fennálló egyenlőtlenségekre. A kritika nemcsak negatívan értelmezhető és saját cselekedeteink sem képeznek kivételt alóla.

Ha valaki egyet ért vagy nem ért egyet, van valamiféle hozzáfűznivalója, nyugodtan kommenteljen. Szívesen figyelmeztetem esetleges hibás elgondolásaira. [szmájli]

Ideje

(Itt volt az ideje, hogy végre valamit németül is írjak. Már régóta terveztem. - Es ist die Zeit gekommen, dass ich endlich etwas auf Deutsch schreibe. Es war schon länger geplant.)

 

Man wird von jedem im Stich gelassen. Vor allem von sich selbst. Besser gesagt vom eingenen Urteilsvermögen. Angefangen damit, dass man den T-Shirt der falschen Größe kauft, weil Anprobieren öde und zeitaufwendig ist, beendet damit, dass man die Menschen falsch einschätzt und sich der Gefahr aussetzt, zutiefst verletzt zu werden. So einfach ist es.

Oder sehe ich zu schwarz?

Manchmal ist unser Urteilsvermögen eben überfordert. Müdigkeit, Hektik, zu viele Reize und Informationen, Sehnsüchte und Wünsche, die unseren Kopf betrüben. Funktioniert unser Urteilsvermögen noch im Augenblick, kann es abstumpfen, der Gegenstand der Beurteilung wirft im Laufe der Zeit einen fast undurchsichtigen Schleier auf unser empfindliches Sinnesorgan und das war`s, Ende, alles aus. 

 

...

 

Tut es den alten Wohnungen weh, wenn man auf dem quietschenden Boden herumtretet? Oder jammern sie nur, weil es zu ihrer Gewohnheit geworden ist?

 

...

 

Es klingt alles schön philosophisch und intelllektüeelll, wa? Es ist aber an der Zeit, dass ich wieder ins richtige Leben zurückkehre, dass sich die Umstände um mich herum normalisieren, dass ich mich wieder normalisiere. Die Übergangszeit ist vorbei, Umzug, Arbeit, Stress und Unsicherheit (zumindest für eine gewisse Zeit) sind hinter mir, ich stürze mich ins Leben. Aber zuerst mache ich mir eine Tasse Kaffee.

Nagyon régen

Hú, már nagyon régen írtam valamit. (rettentő gyenge kezdés ez) Jó lenne összehozni egy olvasható bejegyzést. Hetek óta motoszkál is valami a fejemben, több dolog is, csak se idő, se energia, mostanában alkalom se nagyon. (kifogás) Minden gondolatom és fölös energiám lefoglalja a munka vagy jelentések, Ribbentrop meg a Flak. (még több kifogás) Mindegy, ez unalmas sztori.
Nem erőltetem meg magam nagyon, mégis kevés a nap 24 órája minden elintézendő dologra. Az 1+1 órás villamosozások a nap legkellemesebb pillanatai, amikor nyugi van, monoton zaj, meg van idő gondolkodni. (mondjuk az sem vezet mindig jóra) Kéne valami kis változás már, de annyira nem lóg semmi a levegőben. Szerintem az idő se halad, inkább csak ismétli önmagát. (a befejezés is túl izé, szánalmas)

Kancellár asszony

Klikk, klikk.

Kis elemzés

Mostanában elkerülöm, hogy túl sokat gondolkozzam "az élet fontos dolgairól". Minek is. Bár gyakran eszembe jutnak efféle gondolatok, de jobb elhessegetni őket. Merthogy ...

Merthogy már a harminc felé közeledünk, nem a húsztól távolodunk. Már ettől a kijelentéstől kisebbfajta pánikrohamok sorozata tör rám. Nem érzem magam annyi idősnek, mint amennyi vagyok, ami még önmagában nem baj. De ha visszagondolok, öt éve hol láttam magam ennyi évesen, hát bizony nem jött be. Az idő múlásán nem lehet változtatni, ebbe azért bele tudok nyugodni. Nem azzal van a baj, hogy múlnak az évek, hanem hogy én nem tartom velük a tempót.
Szóval bármennyire is kellemetlen, pont ezen okok miatt muszáj szembenézni a helyzettel.
Hol a baj? Fontos kérdés ez, mert már nem elég konstatálni, hogy minden mennyire szar. Ideje tenni is valamit, ahhoz pedig a problémát alaposan fel kell térképezni, végiggondolni a lehetséges okokat és keresni valami épkézláb megoldást. Ezt tudjuk. Csakhogy a kérdés megválaszolásához ezzel még semmivel sem kerültem közelebb.
Tehát hol lehet a baj? Alapvetően lusta vagyok, ez biztosan nem segít. Néha megfeledkezem magamról, elvagyok, mint a befőtt és nem teszek a saját fejlődésem érdekében semmit. Hiányzik az elszántság, az akarat, a tehetség és a kitartás. A célokról meg ne is beszéljünk, azok sincsenek. Félelmek és aggodalom, az van. A pici kapaszkodók néha segítenek, de vagy nem nyújtanak hosszútávú megoldást vagy maguk is csak rövidtávon léteznek. Igazi megoldás nincs a láthatáron. Leragadtam, minden más mozog és változik körülöttem, csak én nem.
A hibákkal nagyjából tisztában vagyok. Akkor most mi legyen? Ha jobban belegondolok, a megoldás lehet bonyolult, de igazából egy dologgal van gond. Fenékbe kellene engem rendesen billenteni, hogy induljak már el valamerre. Mert mindegy merre megyek, mit készülök tenni, a kezdő lökés nélkül megint csak egy helyben toporgok majd.
Nyugodtan tessék jelentkezni, egy csoportos seggberúgás biztosan meghozza a várt eredményt. Amúgy meg kénytelen leszek önmagam felállni a saját magam által kreált sz.. helyzetből. Végülis így van rendjén, ez az én dolgom.

Új nap

Egy adag időhiány, kis feszültség és ingerültség, betegségtől vissza maradt fáradékonyság és köhögés. Ha mindezt összegyúrjuk, kapunk egy unott, koncentrálni képtelen Ént.

Barátság

Azt hittem a barátság azon kevés dolgok egyike, amiben úgy nagyjából kiismerem magam. Azt hittem bízhatom az emberismeretemben annyira, hogy tudjam, ki az, aki értékel egy jó barátot. Na, úgy néz ki, tévedtem.

Valaki, akit a barátodnak tartottál, egyik napról a másikra közönyös lesz veled szemben. Persze minden magyarázat nélkül játssza a sértődöttet. Megvitatni a dolgot, hogy megértsd, esetleg megvédd magad, nem lehet, mert az illető kitér előled. Majd mindemellett rendesen átver. Aztán egy kis idő múlva, mintha mi sem történt volna, jelentkezik, találkozna veled, mert hát barátok vagyunk vagy mifene. Meg van ez húzatva? Nem ér nekem ez annyit, hogy idegsítsem magam vele.
Más "barátságok" pedig  azon alapulnak, kitől mit kaphat az ember. Ha hasznot húz belőled a másik, ha önmaga megerősítését kapja tőled, akkor nincsenek viharfelhők azon a bizonyos tiszta kék égen. Viszont ha épp nincs szüksége rád, a neved is elfelejti. Csak eltart egy ideig, míg erre te is rájössz.
Vannak azok az emberi kapcsolatok, amik neked fontosak, de a másiknak inkább másodrangúak és kevésbé bizalmasak. Vannak azok, amik felszínes csevegésekben érik el saját maximumukat és így tökéletesek. Nem követelnek túlzott pszichikai vagy érzelmi ráfordítást. Jönnek-mennek, tarkítják a mindennapokat.
És vannak olyan barátságok, amik állandóak, amik velünk együtt változnak, de nem szűnnek meg létezni. Barátságok olyan emberekkel, akiknek nem számít, hogy mindenkinek az agyára mész időnként. Ritkák ezek, mint a fehér holló (beszúrok még egy frazeologizmust meg közhelyet), ezért kell megbecsülni őket.

Nagyon arra tendál a dolog, hogy ahány ember, annyiféle emberi kapcsolat. Lehet az egy lehetőség egy kiegyensúlyozottabb életre, előre kódolt kudarc, csalódás vagy mindörökre szóló bizalom és kölcsönös megértés. Ki bírja ezt követni? ...