Rémségek kicsiny boltja

Na még néhány kép, mert ezt nem lehet kihagyni. Jimmy Pickering rajzai annyira bájosak és ijesztöek egyszerre, zabálni lehet a karaktereit. Harsogó színű ördögök és arany kis szörnyecskék.
Egy kis ízelítő:

Eyecandy

Munkahelyi unatkozó szörfölés közben hirtelen villámcsapás, VividFluxury. Hmmm ...

Alter ego III

Hegy

Tizenegynéhány éves koromban felvittek egy hegyre. Magasan a horizont felett, ködbe borult kopár sziklák. Nem tudtam hova megyünk, hol vagyok. Csak vittek, nem lehetett nemet mondani. Felvittek a magasba és ott hagytak egyedül. Az éles, kopár sziklákon felhorzsoltam a lábam, véresre zúztam a térdem és tenyerem. Az út felfelé rövidnek tűnt, fent a hegyormon minden csendes és veszélyesen nyugodt. Elláttam az Óperenciás tenger túlsó felére, a felhők között apró szürke foltok pislogtak lent a mélyben. Amikor körbefordultam, már nem volt ott a fekete ködalak, aki felvitt a ritka levegőjű magasba. Nem voltak emberek, csak én egyedül a hegy tetején. Maradni és várni, ugrani és repülni, vagy lassan lebotorkálni a köveken felhorzsolt lábbal, kicsi gyerek. Megszeppenve, könnyes szemmel üldögélt a hideg sziklákon. Besötétedett, nem jött senki, csak vacogó sötétben tovatűnt ködalak. A sebek egy ideig fájtak, de nem véreztek már, elindult a gyerek lefelé. Sok idő telhetett el, mert egyre nagyobbak lettek a léptei, a sziklák egyre kisebbnek tűntek. Egy idő után moha tűnt fel a szürke kőtömbök északi oldalán, félve virágba borult havasi gyopár, apró cserjék. Egyre messzebb a hegyorom, látni a fenyvest. De az nehéz terep. Elfáradtam. Az utolsó szakaszt már alig-alig tudom megtenni. Nehezen haladok, felvillanó és eltűnő fénysugár a tűlevelűk lombja közt. Gyógyult régi sebek és szúró fájdalom, új, friss hegek. Lassan, de haladok előre, lefele a völgybe. De nincs ösvény, nincs iránytű. Nyúl egy kéz után a kicsi gyerek. 

Jövö

Minden héten van valakinél a kolléganök közül valamiféle nívós magazin, aminek címlapjáról harmadrangú celebek vigyorognak, esetleg feltéved egy-egy ilyen sajtótermék weboldalára. Persze én sose veszek meg ilyesmit, de van hogy unalomból belekukkantok. (Szégyeldd magad!) Mindenesetre hogy-hogysem, lapozgatás közben szinte mindig szóbakerülnek a horoszkópok. Bár egyikünk sem hisz az ilyesmiben (föleg nem a háromsoros instant bölcsességekben), de sokszor elolvassuk öket kisebb-nagyobb röhögcsélések közepette.
A mai termés ez:
"Kicsit figyeljen oda szavaira, jobban fogalmazza meg gondolataig, hiszen Ön is megsértheti ezekkel embertársait!"
Jól van, oda fogok figyelni, hisz egyáltalán nem mindegy például, mit küldök ki itt az éterbe. Igyekszem nem bántani senkit, nehogy sértödés vagy félreértés történjen. Ha valaki mégis magára veszi a hülyeségeimet, az az ö baja.

"Munkájában sikeres lesz a közeljövöben, föképp, ha papírjai közt rendet tart ."
Na mondják ezt akkor, mikor épp benyomtam az asztalfiókot, hogy ne lássam a sok felgyülemlett papirost. Amúgy meg én vagyok a post it-ek és zvírazňovačok királynöje, no comment. Munkahelyi sikernek elég lesz az is, ha kibírom nagyobb ásítozások nélkül mondjuk délután ötig. Esetleg unalmamban írok még három-négy új bejegyzést. Hosszútávon esetleg az jöhet szóba, ha nem dobnak ki a pénzügyi/gazdasági válság következményekénti létszámcsökkentéskor.

"Titkos vágyai valósággá válhatnak, ha igényesebb lesz magával szemben és nem tér ki az elsö probléma elöl."
Az elsö gondolatomat ezzel a mondattal kapcsolatban le se írom ... Vagyis, titkos vágyaim azért titkosak meg vágyak, mert nem válhatnak valóssá és senkinek semmi köze hozzájuk. Ami az igényességet illeti, talán épphogy nem kéne mindent olyan komolyan venni és magas mércét állítani a dolgoknak. A probléma elöli kitérés meg általában elég jól megy. :)

Ha a válság miatt tényleg kirúgnak, akkor tudom milyen munka után nézek. Naponta néhány ötmondatos agyszülemény, csináltatok egy fényképet fejkendövel meg üveggömbbel és nevet változtatok. Tipp?

Kínlódások

Álmos vagyok, nem tudok koncentrálni.

Kéne egy alapos hátmasszázs.

Nem megy a munka, sem az olvasás.

Nincs kávé.

Azt képzelem munka az a semmittevés és pótcselekvés, amit csinálok.

A jövőre vonatkozó alig-terveim mind sutba dobhatom, ergo új munkának álcázott pótcselekvés után kell néznem.

Foglalt a fürdőszoba.

Ki kéne menni a hidegbe, hogy legyen kávé meg rendes kaja.

Schiele

Egyáltalán nem értek a képzőművészethez, de laikusként imádom a művészi kifejezés ezen formáját. Az osztrák expersszionista festő, Egon Schiele műveit pedig azért szeretem, mert egyedülálló módon látja, láttatja bennük a világot. Okosabb és hozzáértőbb emberek írtak erről már nagyon sokat, én csak arról tudok írni, ami engem fogott meg a képeiben. A festmények brutálisan őszinték és egyben valahogy rémísztőek is. A nemiség és a halál állandó témái képeinek, a test hús-vér volta és evilágisága szinte kézzelfoghatóvá válik bennük. A görcsös, kificamlott testek, a pornográf témák teljesen ellentmondanak a századeleji szecesszionisták esztetizálásának. Önarcképeit nézve néha egyenesen rettegés kap el, de van bennük valami igazi, valami valós. Olyan tükröt állít maga és a néző elé, ami többet láttat a valóságból, mint a reális kép maga. És nem ez a művészet lényege? 

Persze mindenki döntse el maga, ez a gondolat mennyire állja meg a helyét, és neki mennyire jön be Schiele. 

erich m.

Tegnap előadás Schillerről, magasröptű elemzés, igényes irodalom, részemről erős koncentrálás, mégis lecsukódó szemek. Pedig igyekeztem, becsszó. Ha okos és tanult emberek között kell úgy tennem, mintha érteném miről van szó, az bizony néha tényleg megerőltető. Ismerős volt George Lukács neve, Wallenstein, meg a Goethe-Schiller levelezés, de van, hogy az ember akkor se ért egy kukkot se az egészből.

Mindenesetre jó kis előadás volt, azért valami derengett a régi időkből. Sok ismeretlen arc, pelyhedző állú germanisták, egy ismerős diáklány és néhány régi tanár között én voltam a kakukktojás. Mégis rettentő jól esett, hogy az előadó örült nekem. Ez a németországi professzor nagy hatással volt rám egyetemi éveim alatt. Részben ő volt az, aki által egyre jobban megkedveltem az irodalmat, aki olyan dolgok iránt is felkeltette az érdeklődésemet, amikről addig nem is tudtam, hogy léteznek. Rendkívüli módon ért az irodalomhoz és tanárnak sem utolsó. Évek múltán látni, hallani, beszélgetni vele, nemcsak kellemes emlékeket idézett, hanem motiváló is volt. 

A legjobb rész őszintén szólva csak az előadás után jött. Kisebb egyeztetés után találtunk egy vendéglátóipari egységet, ahol volt kaja és budvar is egyszerre. Merthogy az utóbbi nélkül nem lett volna az idelátogatás tökéletes. Hallgattam az "öregek" anekdotázását, az eszmefuttatásaikat és csodálkozva figyeltem, mennyi tudás és értelem veszi körbe a kocsmaasztalt. Irigylésreméltó családias légkör és kedvesség uralkodik közöttük, nem láttam még kollégák közt ilyesféle meghitt viszonyt. Jólesett beszélgetni és hallgatni is. Csak remélni tudom, hogy az ígért jövőre-ugyanitt-találkozunkról nem maradok le. 

Nem káprázat

Ma délután megint láttam a srácot piros fürdőköpenyben. Most a Šafkon. Tényleg nem káprázat.