Tegnap koraeste vonattal utaztam hazafelé, kényelmesen az ülésbe tapadva, zenét hallgatva, olvasgatva. És cipőstül tettem fel a lábam a szemközti ülésre. Nem vettem tudomást róla, hogy rongálom az osztrák vasút tulajdonát, csak mikor a kalauz rám szólt illetve inkább szájat biggyesztgetve rám bólintott, jelezve, hogy ezt nem illik. Zavart mosoly, elszégyelli magát. Ez már majdnem vandalizmus. De tényleg, minden irónia nélkül, sajnáltam a dolgot.
A másik dolog, amiért lelkiismeretfurdalásom lehet/lesz: Arra készülök, hogy a helyi munkaügyi hivatal segítségével megrövidítsem a szlovák államot egy bizonyos összeggel és olyan anyagi támogatáshoz jussak, ami tulajdonképpen nem is jár. Alkalmanként jobb, ha elhallgatunk dolgokat, finomítunk rajtuk, de néha ez egyenlő a szemérmetlen hazugsággal. És ha ezt még lepecsételt és aláírt papírral támasztjuk alá, akkor garantált a rossz álom. Bár azt mondják, hülye vagyok, mindenki ezt csinálja, de akkor is! Becsületesség vs. pénz.
2010. augusztus 31.
2010. augusztus 25.
Ne zavarjátok köreimet!
Adjatok egy csésze (bögre) valódi kávét! Valódi tejjel! A napfelkelte ugyan szép, de hagyjatok reggel inkább aludni! Ne bánjatok úgy velem, mint egy tudatlan, hülye kölyökkel! Hagyjátok, hogy csináljam, amihez kedvem van! Ne zavarjátok köreimet!
2010. augusztus 18.
Szemüveg
Új keretet kapott a világ és szélesedett a látóköröm. Szó szerint így van, ugyanis szemorvosnál jártam és új szemüveget kaptam. Végre. Nem szemüvegesek talán kevésbé értik, milyen fantasztikus érzés az, hogy megint LÁTOK! Látok és nem hunyorogva kémlelem a környezetem, nem tapasztom az orrom az üvegre, ha meg akarom nézni valaminek az árát egy kirakatban.
Az orvosi vizsgálat előtt tartottam attól, hogy kikapok majd a doktornőtől, mert nagyon rég nem jártam szemvizsgálaton. De kedves volt, nem volt leszidás. És hogy miféle szerkentyűi vannak egy szemorvosnak! A folyadékkal való szemembe spriccelés nem volt kellemes, de az ugráló fénypöttyöt kergetni a tekintettel az tetszett, és a színes léghajó is, ami egy szűk alagút végén élesedett ki előttem. Szóval vicces volt. Az optikus is kütyükkel állította be a szemüveget, de végre megvan. Szép is, jó is, szokás szerint drága is, de van. Annyira megszoktam már, hogyha hirtelen nem lennék olyan vak, mint amilyen, akkor is hordanék legalább valami befőttesüveges keretet. Állítólag intelligens vonásokat kölcsönöz az arcnak, engem pedig nem zavar ha okostojásnak néznek.
Az orvosi vizsgálat előtt tartottam attól, hogy kikapok majd a doktornőtől, mert nagyon rég nem jártam szemvizsgálaton. De kedves volt, nem volt leszidás. És hogy miféle szerkentyűi vannak egy szemorvosnak! A folyadékkal való szemembe spriccelés nem volt kellemes, de az ugráló fénypöttyöt kergetni a tekintettel az tetszett, és a színes léghajó is, ami egy szűk alagút végén élesedett ki előttem. Szóval vicces volt. Az optikus is kütyükkel állította be a szemüveget, de végre megvan. Szép is, jó is, szokás szerint drága is, de van. Annyira megszoktam már, hogyha hirtelen nem lennék olyan vak, mint amilyen, akkor is hordanék legalább valami befőttesüveges keretet. Állítólag intelligens vonásokat kölcsönöz az arcnak, engem pedig nem zavar ha okostojásnak néznek.
2010. augusztus 9.
27
... ok, amiért érdemes élni és amiért még nem mentem a Dunának. A sorrendnek nincs különösebb jelentősége.
1. család és barátok, akik csak részben akarnak a maguk képére formálni
2. a napfényes koraősz meleg és nyirkos illata késő délutánonként
3. meleg kávé, hideg kávé, tejes kávé, habos kávé stb., ezt csak egy pontnak veszem
4. ja persze még a tea is, leginkább fekete
5. a tervezés és az alkotás öröme
6. anyum szerb tortája, csak miattam, pedig nem is szereti csinálni
7. utazás, bárcsak több lenne belőle
8. beszélgetések, amik közben látod a másikon, hogy pontosan tudja miről beszélsz
9. kávéházban pohár bor mellett élőzene
10. gyertyaláng
11. történetek és szavakba öntött gondolatok, az olvasás öröme, Dorian Gray és Halál Velencében ésatöbbi, ésatöbbi
12. egy-egy elejtett mosoly, kedves szó, ölelés
13. meggörnyedt hát a hímzés felett, piros ujjbegyek, már annyira sem látok, hogy beletaláljak a fonallal a tű fokába, de azért még egy kicsit hadd csináljam
14. Hamburg, Elba, Currywurst meg erős széllökések mellett arcodba csapó vízpára, persze még sorolhatnám
15. hosszú séta a városban, figyelni az idegeneket és a város változó és mégis időtlen idők óta mozdulatlan arcát
16. frissen esett hó ropogása a lábam alatt
17. kellemes, pihentető alvás után ébredés, majd másik oldalamra fordulás és továbbalvás
18. érzékek, az akácfa meg a mindenféle virágok illata, hideg, évszázados falak tapintása, az égbolt szépszéges színei, madárcsicsergés, málnaíz
19. vasárnapi forró húsleves otthon a szülőknél, aztán veszekedés, hogy mi menjen a tévében
20. frissen sült, esetleg főtt (ide helyettesíts szinte bármit) illata, amit saját magam készítettem
21. karácsony
22. másoknak örömet szerzés, az előző ponttól teljesen függetlenül
23. esőcseppek koppanása az esernyőn (csak el ne felejtsek venni egy újat)
24. gondolatok, érzések és tapasztalatok megosztása egymással
25. jól elvégzett munka után megérdemelt pihenés
26. szombat reggelek
27. nemrohanás, nemidegeskedés, nyugodtság, semmi stressz
Hú, de nehéz volt összeszedni a 27 pontot. Talán ezen kellene javítani az elkövetkező évben.
1. család és barátok, akik csak részben akarnak a maguk képére formálni
2. a napfényes koraősz meleg és nyirkos illata késő délutánonként
3. meleg kávé, hideg kávé, tejes kávé, habos kávé stb., ezt csak egy pontnak veszem
4. ja persze még a tea is, leginkább fekete
5. a tervezés és az alkotás öröme
6. anyum szerb tortája, csak miattam, pedig nem is szereti csinálni
7. utazás, bárcsak több lenne belőle
8. beszélgetések, amik közben látod a másikon, hogy pontosan tudja miről beszélsz
9. kávéházban pohár bor mellett élőzene
10. gyertyaláng
11. történetek és szavakba öntött gondolatok, az olvasás öröme, Dorian Gray és Halál Velencében ésatöbbi, ésatöbbi
12. egy-egy elejtett mosoly, kedves szó, ölelés
13. meggörnyedt hát a hímzés felett, piros ujjbegyek, már annyira sem látok, hogy beletaláljak a fonallal a tű fokába, de azért még egy kicsit hadd csináljam
14. Hamburg, Elba, Currywurst meg erős széllökések mellett arcodba csapó vízpára, persze még sorolhatnám
15. hosszú séta a városban, figyelni az idegeneket és a város változó és mégis időtlen idők óta mozdulatlan arcát
16. frissen esett hó ropogása a lábam alatt
17. kellemes, pihentető alvás után ébredés, majd másik oldalamra fordulás és továbbalvás
18. érzékek, az akácfa meg a mindenféle virágok illata, hideg, évszázados falak tapintása, az égbolt szépszéges színei, madárcsicsergés, málnaíz
19. vasárnapi forró húsleves otthon a szülőknél, aztán veszekedés, hogy mi menjen a tévében
20. frissen sült, esetleg főtt (ide helyettesíts szinte bármit) illata, amit saját magam készítettem
21. karácsony
22. másoknak örömet szerzés, az előző ponttól teljesen függetlenül
23. esőcseppek koppanása az esernyőn (csak el ne felejtsek venni egy újat)
24. gondolatok, érzések és tapasztalatok megosztása egymással
25. jól elvégzett munka után megérdemelt pihenés
26. szombat reggelek
27. nemrohanás, nemidegeskedés, nyugodtság, semmi stressz
Hú, de nehéz volt összeszedni a 27 pontot. Talán ezen kellene javítani az elkövetkező évben.
2010. augusztus 7.
Okos gondolat
Az élet ugyebár fura dolgokra képes. Például emberek és embercsoportok érdekes kombinációit hozza össze egy helyen. Vannak csoportok, ahova könnyen és jól beilleszkedünk, van ahova kevésbé. Van ahol kedvesek és érdeklődőek az emberek, van ahol kevésbé.
Mi ebből a tanulság? Maradjunk otthon egy jó könyv és egy csésze tea társaságában.
Mi ebből a tanulság? Maradjunk otthon egy jó könyv és egy csésze tea társaságában.
2010. július 28.
Lyukasharisnyás monológ
Kilyukadt a fekete harisnyám és a lábam egyik ujja, méghozzá a Böbe nevezetű, kikandikál a lyukon. Az elfutott szemet nézegetve eszembe jutott, hogy a két világháború közti időkben, azt hiszem Amerikában, léteztek olyan szalonok, ahol a hölgyeknek barna festékkel harisnyát festettek a lábukra. Az akkori divat szerint még függőleges csíkot is húztak a vádli és a comb hátsó részére. A tökéletes illúzió. A festék és a szolgáltatás együtt még így is olcsóbb és elérhetőbb volt, mint a nájlon.
Romantikus idők lehettek azok, amikor egy pár selyempapírba és elegáns dobozba csomagolt nájlonharisnya tulajdonképpen luxusszámba menő ajándék volt.
Érdekes, hogy az ember miként definiálja magát ruháin, megjelenésén keresztül. Öltözékünk is persze egyfajta kommunikációs felület. Nemcsak az árul el rólunk valamit, ha túl sokat törődünk a megjelenésünkkel, de az is, ha nem. És itt lép képbe a tudatosság. Mi az, amit láttatni akarok magamból, és mi az, amiről azt akarom, mások lássák bennem. Ha valaki lehetőségein belül a megjelenésén keresztül kommunikálja embertársai felé a világról alkotott képét, értékrendjét, vagy ha magasról tesz az egészre, az is teljesen rendben van. Szerintem baj akkor van, ha különösebb kritika és gondolkodás nélkül elfogadjuk azt, amit mások elfogadhatónak tartanak. Nem nézünk önmagunkba és nem vizsgáljuk felül, mi az ami a csomagból hozzánk is illik és mi az, amit ez a csomag tulajdonképpen kínál. Például engem mindig megmosolyogtat, amikor a fogyasztói társadalomban felnevelkedett és azt részben működtető tinédzserek előszeretettel öltenek magukra punk stílusjegyekkel ellátott ruhatárat, amit persze egy nagy, lehetőleg amerikai koncern dob piacra. Ugye erre mondják, hogy paradoxon?
Szerintem bármit magunkra aggathatunk, amíg tudjuk, mit miért teszünk. Bármi jobb annál, mintha csak a világ által diktált szabvány tükröződik rajtunk vissza, míg belőlünk semmi sem látszik.
Szóval most megyek és tudatosan megvarrom a harisnyámon a lyukat.
Romantikus idők lehettek azok, amikor egy pár selyempapírba és elegáns dobozba csomagolt nájlonharisnya tulajdonképpen luxusszámba menő ajándék volt.
Érdekes, hogy az ember miként definiálja magát ruháin, megjelenésén keresztül. Öltözékünk is persze egyfajta kommunikációs felület. Nemcsak az árul el rólunk valamit, ha túl sokat törődünk a megjelenésünkkel, de az is, ha nem. És itt lép képbe a tudatosság. Mi az, amit láttatni akarok magamból, és mi az, amiről azt akarom, mások lássák bennem. Ha valaki lehetőségein belül a megjelenésén keresztül kommunikálja embertársai felé a világról alkotott képét, értékrendjét, vagy ha magasról tesz az egészre, az is teljesen rendben van. Szerintem baj akkor van, ha különösebb kritika és gondolkodás nélkül elfogadjuk azt, amit mások elfogadhatónak tartanak. Nem nézünk önmagunkba és nem vizsgáljuk felül, mi az ami a csomagból hozzánk is illik és mi az, amit ez a csomag tulajdonképpen kínál. Például engem mindig megmosolyogtat, amikor a fogyasztói társadalomban felnevelkedett és azt részben működtető tinédzserek előszeretettel öltenek magukra punk stílusjegyekkel ellátott ruhatárat, amit persze egy nagy, lehetőleg amerikai koncern dob piacra. Ugye erre mondják, hogy paradoxon?
Szerintem bármit magunkra aggathatunk, amíg tudjuk, mit miért teszünk. Bármi jobb annál, mintha csak a világ által diktált szabvány tükröződik rajtunk vissza, míg belőlünk semmi sem látszik.
Szóval most megyek és tudatosan megvarrom a harisnyámon a lyukat.
2010. július 24.
Színes buborékok
Az utóbbi hetekben (jól van na, hónapokban, sőt talán években) kissé nehezemre esik a koncentrált és hosszabb ideig tartó egydologragondolás. A fejemben rengeteg ötlet van, elképzelés, színes buborék, kapkodom a fejem egyiktől a másikig. Mikor aztán a tettek mezejére lépnék, hogy megvalósítsak, kézzel foghatóvá tegyek belőlük bármit is, elszáll minden kedvem. Eltűnik a buborék és a helyébe lép másik kettő. Osztódó buborékok. Ha festőművész lennék, nevezhetnénk ezt mondjuk alkotói válságnak, ugye? Talán azért történik ez, mert bármennyire is igyekszem, a kezem alól kikerülő dolog nem hasonlít a gondolatban felvillanó kidolgozott egészre. Lehangoló egy helyzet. Hiába, az ötlet nem minden, azt életre is kell kelteni. Pedig ott, a fejemben, látom a buborék egészét és részleteit egyszerre, a felületén táncoló fényt és szivárványszíneket. A kezeim között azonban csak a levegő marad. Tanulnom kell, még nagyon sokat. Csak ne lennék ennyire türelmetlen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
